InFamous: First Light teszt

Érdekes a különálló mini-folytatások és mini-előzmények műfaja. Mert jelen tesztünk alanyát nem kifejezetten nevezném DLC-nek, hiszen az InFamous: First Light önmagában megvásárolható, teljesen függetlenül a Second Sontól. Ennek megfelelően inkább abban a kategóriában versenyzik, amit talán a Dead Rising: Case Zero indított el, és a Metal Gear Solid 5: Ground Zeroes folytatott. Az ilyen jellegű kisebb történetek nem rosszak: ha nem játszottál a "nagy" részekkel, akkor ezek olcsóbban jelentenek belépési pontot, és nagy valószínűséggel meg fogod tudni mondani a végigjátszásuk után, hogy kérsz-e egy teljes adagot legközelebb.


Az ilyen jellegű termékeknél általában egy kényes pont akad, az pedig az ár. Míg a Dead Rising: Case Zero mindössze 5 dollárba került, addig a Ground Zeroes már 30 dollárba, az InFamous: First Light pedig 14,99 dollárba. Ennyi pénzért azért már nem mindegy, hogy mennyi és milyen minőségű tartalmat kapunk. A Ground Zeroes-t többen kifogásolták annak rövidsége miatt, ám Kojima és csapata a pontozással és a leaderboardokkal el tudta érni, hogy a rajongókat sokáig lekösse a játék. De vajon a First Light tudja igazolni az árát? Erre próbálok meg választ keresni ebben a tesztben, és lelövöm a poént: a végén arra jutok majd, hogy igen, de ettől függetlenül nem egy kiemelkedően jó játék.


Mint ahogy az alap Second Son sem volt az. Jó volt, elvoltunk vele, és persze remekül nézett ki. Ha annak idején végigjátszottad, akkor nem mondok újdonságot azzal, hogy egy fontos mellékszereplő képében rendszeresen feltűnt egy lány, aki a neonos képességek mestere volt. Ő Fetch, és azon kívül, hogy egy némileg lepukkant punknak néz ki, és egyébként komoly heroinfüggő volt, elég aranyos lány, anyukád biztos nem tiltakozna ellene, ha az egyik nap haza vinnéd. Egészen addig persze, amíg meg nem látja, hogy a kiscsaj egy pillanat alatt darabokra tud robbantani bármit. Nem csak a szülők, de az InFamous világa úgy komplettan nem szereti az ilyeneket, így történetünk kezdetekor Fetch is elfojtja képességeit.


Erre több oka is van, melyek közül a legfontosabb, hogy bátyjával, Brenttel nem éppen jóéletű testvérpárt alakítanak. Éppen egy utolsó rablást akarnak végrehajtani, hogy a pénzzel lelépve aztán Kanada mennyei paradicsomába meneküljenek, majd éljenek boldogan a világ végéig. A dolog azonban nem sül el jól, és rajtuk ütnek, Fetch pedig csak úgy tudja megmenteni bátyját, hogy a képességeit évek óta először ismét beveti, és megpróbálja elcsalni a rendőröket. Brent azonban így egyedül marad, és persze mire visszaérünk, hűlt helyét találjuk, ráadásul a meló sem sikerül jól, valaki ugyanis nem átallott bombát tenni oda, ahol egy nagy rakás ellopásra váró pénznek kellett volna helyet foglalnia.


Innentől aztán két szálon váltakozva halad előre a First Light története. Az egyikben a Second Sonhoz képest némileg limitált Seattle-ben teljesítjük a küldetéseket, míg a másikban a mutánsellenes conduit-ellenes Department of Unified Protection kísérleti bázisán faggat minket a csúnya idős néni, a Second Sonban is utált Augustine. Ezek a szekciók két célt is szolgálnak: egyrészt itt ismerkedhetünk meg Fetch egyre újabb és erősebb képességeivel, másrészt pedig megkapunk három, egymástól némileg eltérő aréna-játékot is, melyeket időre és pontokat gyűjtve kell teljesítenünk. Ennek az lesz a lényege, hogy később újra elővehetjük őket, és a leaderboardon próbálhatjuk megdönteni egymás eredményeit, így a játék jóval tovább leköthet minket, mint azt a mezei sztori egyébként lehetővé tenné.


Egy kicsit furcsa ugyan, hogy bár a kihallgatás a jelenben játszódik, a fő történet pedig két évvel korábban, a jelenben megkapott képességeket használhatjuk a múltban. Az készítők célja egyértelmű volt: nem akarták, hogy a sztori közben kelljen magyarázni az új képességeket, és ez jól is működik, de valahogy meg kellett magyarázni. A magyarázat pedig az lett, hogy Fetch ezeket a képességeket mindig is tudta, csak visszafogja magát Augustine előtt. Oké. Akárhogy is, a sztori küldetései nem tartogatnak sok meglepetést, ha játszottál a Second Sonnal: Fetch neonos képességeit használva marha gyorsan és kényelmesen oda tudunk érni bárhova, ahol aztán meg kell ölnünk mindenkit, vagy meg kell védenünk valakit, ezt megspékelve néhány távolról vadászós és autós-üldözős jelenettel.


Ezzel párhuzamosan a First Light leredukálta a nyitott világban végrehajtható tevékenységeinket is. A Second Sonban eleve nem lehetett olyan sok dolgot csinálni, mint mondjuk az Assassin's Creedben, ami nekem egyébként tetszett, mert szerintem a Ubisoft játékaiban már-már túl sok a tennivaló. Meg eleve, a Second Son igazából sosem érződött annyira jól megalkotott nyitott világnak. Persze, a város gyönyörű, és hűen adja vissza az igazi Seattle-t, de nem él igazán. Na, most ehhez képest eleve Seattle csak egy kisebb részét kapjuk meg (ahogy azt már írtam), ráadásul nem is csinálhatunk sok mellékes dolgot: túszok kiszabadítása, rendőrségi drónok lelövöldözése és fényes karikákon keresztüli versenyzés teszik ki a lehetőségeinket. Menet közben skillpontokat gyűjtögetünk majd, és fejlesztgetjük a karakterünket egy viszonylag egyértelmű, egyszerű skálán, aminek persze a játék rövidségének megfelelően hamar a végére érünk majd.


Nekem ezzel igazából nincs bajom, egy olyan sztori mellé, ami körülbelül négy óráig tart, ennyi elég. Még azzal sincs probléma, hogy Fetch kizárólag a neont tudja használni, ugyanis Delsinnel ellentétben, aki egy mindenes, a lány abszolút mindent ki tud hozni a neon lehetőségeiből, így képességei látványosak, a harcok pedig továbbra is döbbenetesen néznek ki. A sztori is nagyjából ugyanolyan minőségű, mint a Second Son közepeske, és amúgy már máshol is sokat látott mutánsok conduitok vs. szemét hatóság/kormány narratívája, csak itt a döntéseink nincsenek hatással a végkimenetelre, és egyébként a befejezés sem sikerült valami fényesen.


Az InFamous: First Light tulajdonképpen egy kellemes kis játék. A Second Son nagyobb világa, változatosabb képességei, döntési rendszere és sztorija persze jobban működött, azonban kétségtelen, hogy ennek a lecsupaszított open-world élménynek is lehet létjogosultsága. Az pedig biztos, hogy ez egy remek és viszonylag olcsó bevezetést jelent az InFamous világába.