Régóta várunk már a Fantasy Life-ra. A játékot még Nintendo DS-re kezdte el fejleszteni a Brownie Brown (most már 1-UP Studio) és a Level-5, aztán a projekt átköltözött 3DS-re, hogy végül 2012 végén boltokba kerülhessen - egyelőre kizárólag Japánban. Mi, európaiak azóta böjtöltünk, vártuk, hogy a srácok elkészüljenek a lokalizációval, és végre elindulhassunk felfedezni Reveriát, hiába tűnt azonban a Fantasy Life koncepciója ambicíózusnak, jó pár óra játék után úgy érzem, a fejlesztők két szék közé, a padlóra estek az anyaggal. Habár a klasszikus JRPG-k és az Animal Crossing-féle életszimulátorosdi összemosásából szuper dolog kerekedhetett volna ki, a srácok egy nagyon fontos dologgal nem számoltak: a játékosok zöme néhány óra után sikítani fog az unalomtól.
A Fantasy Life egyik nyalánkságával már a karaktered létrehozásakor találkozol: a kis hősöd tizenkét különböző kaszt, munka, vagy ahogy itt hívják, “élet” közül választhat, és ahogy az elnevezés sejteti, nem pusztán a fantasy szerepjátékokban unalomig erőltetett varázsló, zsoldos vagy vadász szerepét öltheted magadra, de hagyományosabb foglalkozásokban is kipróbálhatod magad, lehetsz bányász, halász, szakács, de akár szabó is. Nem kell részletezni: míg az előbbiek harccentrikusabb szerepkörök, az utóbbiak a gyűjtögetésről és a craftolásról szólnak elsősorban, és ugyan ilyesmivel már találkozhattál máshol is, a Fantasy Life-nál az igazi hozzáadott érték abban rejlik, hogy a program igyekszik a kasztok közé egyenlőségjelet tenni. Vagyis, ha szeretnéd, kovácsként is végigmehetsz a játékon, felfedezheted, végigkalandozhatod és megmentheted benne a világot, nem leszel kevesebb egy paladinnál, csupán másban vagy jobb, mások a képességeid.
Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy a halászok vagy a szabók élete a Fantasy Life-ban lényegesen unalmasabb, mint mondjuk egy zsoldosé. (Rendben, egy halász vagy egy szabó valószínűleg tényleges unalmasabban él, mint egy zsoldos...) Harcolni ugyan ők is tudnak, a kasztspecifikus küldetések a harcosabb karaktereknél viszont valamivel mozgalmasabbak - még akkor is, ha legtöbbször be kell érnünk a sablonos “ölj meg ilyen-olyan szörnyeket” feladatokkal. A jó hír az, hogy a játék során nem muszáj egyetlen kaszthoz ragaszkodnunk, bármikor cserélhetünk “életet”, új képességeket tanulhatunk, amelyek összeadódnak, így aztán az is lehetővé válik, hogy fegyvert készítsünk magunknak, amivel harcba indulhatunk. A feljebb említett kasztspecifikus feladatokkal képezhetjük a karakterünket egyébként, újabb és újabb képességeket sajátíthatunk el, ezek közül pedig mindig az fejlődik, amelyiket épp használjuk. Ismét leírom: láttunk már ilyesmit, ami itt igazából érdekes, az a rendszer rugalmassága és logikája, és az, hogy viszonylag könnyen kitanulható.
Innentől kezdve nem kell nagy matekosnak lenni ahhoz, hogy kiszámoljuk: ha valaki minden kasztot kipróbál, szorgalmasan fejlesztgeti az összeset, és végigcsinál minden mellékküldetést, elképesztően sok időt, egyes becslések szerint akár 200 órát is beleölhet a játékba, ami nem kevés. Tennivaló pedig lesz bőven, a történet fősodra mellett rengeteg feladatot adnak a mestereid, illetve Reveria városait és vidékét járva is sok az olyan helybeli, akinek valami kérése van feléd. És persze ne feledkezzünk meg Flutterről, a beszélő pillangóról sem: ő a küldetések teljesítgetésével párhuzamosan mindenféle bónuszt ad neked, nagyobb táskával, bérelhető hátassal, sőt háziállattal is meglep majd. A karaktered fejlesztése mellett egyébként a kéródat is felturbózhatod, megváltoztathatod a festést, vehetsz bele bútorokat, persze csak a komfort kedvéért.
A Fantasy Life hangulat terén az első pár órában teljesen rendben van, a grafika - hiába a 3DS gyengécske hardvere - és a fantasztikus zene együtt kiváló atmoszférát eredményez, behúzza a játékost. Aztán a szorítás enged, és ez itt a legnagyobb probléma: az egy dolog, hogy a Fantasy Life borzasztó lassan indul be, de igazság szerint akkor sem hoz magával túl sok izgalmat, miután már “felpörgött”. A feladatok többsége faék egyszerűségű, ismétli önmagát, a történet pedig annyira nem érdekes, hogy mindezt bevállaljuk miatta. A kihívások terén sem áll jól a játék, a harcrendszer buta, és ha a karaktered minimális odafigyeléssel építgeted, nem gördülnek eléd teljesíthetetlen akadályok.
Lássuk be, a Fantasy Life-ot az élvezi majd elsősorban, aki amúgy is el tud veszni a grindolos, tápolós játékokban, és bírja a monotonitást, ezen ugyanis semmi, még a multiplayer sem segít majd. Márpedig az unalmas játék kevés gamer torkán megy le: hiába az okosan összerakott játékrendszer, a rengeteg tartalom és választható kaszt, a Fantasy Life összességében kapufa lett.
?!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.