The Talos Principle teszt

Mi tesz minket személlyé? - teszi fel a kérdést a Serious Sam-sorozat készítőinek legújabb játéka, melyben - a cím ellenére nem találkozhatunk az Elder Scrolls emberistenével - az értelem természetére és logikai talányokra viszont egyaránt válaszokat és megoldásokat kell találnunk a továbbjutáshoz. Bár a sztori és a puzzle-környezet nincsenek olyan tökéletes összhangban, mint például a Portal esetében, a cím mégis szórakozással teli órákat ígér mindazoknak, akik egy kis agymunkával járó kikapcsolódásra vágynának.

A The Talos Principle filozófikus, fizikai feladványokra épülő világában egy rejtélyes, önmagát Elohimnek (héberül Isten) nevező entitás útmutatását követve kell felfedeznünk a környezetünket, aki öröklétet és biztos helyet kínál nekünk a paradicsomában. Mindennek természetesen egy feltétele is van, mégpedig, hogy a fagyos vidék közepén több épületből álló komplexum területén a felhők közé ágaskodó toronyba nem tesszük be a lábunkat. Természetesen a szabad döntés joga itt is rendelkezésünkre áll, mint Ádám és Éva történetében a tudás fájának gyümölcse esetében. Bárhogyan is lépünk azonban a játék sorsdöntő pillanataiban, annak következményei lesznek.

Az istenségként pózoló idegen hang által kínált paradicsomban későbbi döntésünktől függetlenül, így is, úgy is lesz időnk elkalandozni. A nem éppen mennyei környezetében viszont sem hárfák játéka mellett elkölthető gazdag lakomák, sem lágy, felhőből szőtt heverők nem várnak. Csupán egymástól elválasztott, magukra hagyott, élettelen teszt-területek és labirintusok remélik a bennük rejlő kihívások megoldását, melyek megfejtéséért cserébe később felhasználható tetrisz-elemeket és csillagokat nyújtanak nekünk.

Ezeket, a feladványok során összegyűjtött kulcsköveket a központi komplexumban zárként működő táblákon helyezhetjük el, hogy eszközöket és újabb épületeket oldjunk fel Elohim birodalmában, melyekkel további - korábban elérhetetlen - feladatok válnak megoldhatóvá és megközelíthetővé számunkra. A játékhoz amúgy kapcsolódik egy ingyenesen letölthető minigame is, a Sigils of Elohim, melyben a puzzle-zárak kirakását gyakorolhatjuk.

A környezetünk a nyilvánvaló megoldások mellett több meglepetést tartogat mint, amit az elsőre gondolnánk. A figyelmünk felhívásáért csicsergő DOS-szerű parancssorral operáló számítógépek, a falakon felbukkanó QR-kód üzenetek, a szellemképszerű áthallások mások játékából és a romok közt elrejtett hangüzenetek mind elárulnak (és rólunk is megmutatnak) néhány olyan információt, mellyel többet és többet fedhetünk fel a különös szimuláció színfalai mögött rejlő igazságból.

A minden pályán megtalálható terminálok néha kérdéseket tesznek fel nekünk, esetleg teljes kérdőíveket töltetnek ki velünk, míg máskor privát e-mailekbe, híres írók könyveinek idézeteibe, dalszövegekbe és naplókba is belepillantást engednek. Ahhoz viszont, hogy az így kapott finom utalásokat, útbaigazításokat összerakjuk, bizony meg kell dolgoztatnunk az angoltudásunkat és elménket, de néha egy külső hexadecimális dekódoló segítségét is igénybe vehetjük, ha még mélyebbre óhajtunk kalandozni a nyúl üregébe. A rétegelt tartalom ugyan összetettséget ad a játéknak, néha viszont túlzottan bevisz minket a filozófiai gondolatok útvesztőjébe, míg végül se elejét, se végét nem látjuk az áttekinthetetlen tartalmak szövevényes hálózatának.

Az egyes pályákon az ókori görög, egyiptomi és a középkori európai stílusok keveredése mellett modern készülékek, rozsdás liftek, lézerek és automata gépágyúk is részt vesznek a különös díszlet felépítésében. Ezeken a helyszíneken néha erőtereket kell kikapcsolnunk zavarókészülékekkel, míg máskor kockákat kell pozicionálnunk és nyomásérzékeny platformokat működtetnünk. Néha viszont lebegő aknák elől kell kitérnünk, vagy éppen lézernyalábokat kell összekötnünk úgy, hogy a labirintusban tovább juthassunk. Bár a dolog sokáig izgalmasnak tűnik, a puzzle még a rejtett kapcsolók, pályán átívelő összetett és egyre kreatívabb kihívások mellett is, egy idő után túl egyszerűvé, míg a filozófiai körítés túlságosan töménnyé válik.

Hogy a posztapokaliptikus jövő renderelési- és hanglejátszási-bugokkal küzdő digitális szimulációjában mozgó karakterünknek a filozófia miért fontos, azt a néha belső nézetből és a H gomb lenyomásával elérhető váll fölötti kameraállásból követve is megérthetjük majd. A karakterünk ugyanis nem emberi lény, hanem egy robot, így a személyiségének jogalapja illetve értelmi- és érzelmi-lényegének puszta léte is megkérdőjelezett.

A The Talos Principle magávalragadó élményt nyújt mindazoknak, akik szeretik a gondolkodást, legyen az logikai, vagy a létezés kérdéseit firtató jellegű. A kihalt, üres területek és a hamar egyhangúvá váló feladványok viszont könnyen unalmassá válnak és a játék elveszti a varázsát. Mindettől függetlenül a cím mégis próbára érdemes. Jó szórakozást hozzá!