Egy levél érkezik felmenőnktől. Családi birtokunkat megszállta a gonosz, minden elveszett. A szörnyűségek, melyeket ősünk elszabadított, komoly veszélyt jelentenek, így el kell fogadnunk sorsunkat, és kipurgálni a sötétséget. Az ide vezető út hosszú, s az erdő, melyen áthalad, fojtogató és veszélyekkel teli. A kúria lábánál lévő apró kihalt falu lesz a bázisunk, ahonnan elindulunk visszafoglalni a családi kriptát, az erdőt, a csatornarendszert, majd a teljes verzióban a környező partvidéket, és persze magát a kúria mélyén fekvő legsötétebb kazamatát. Furcsamód ősünk narrációja nem áll meg a bevezető videónál, hanem végigkíséri a játékot, minden küldetést, minden fontosabb eseményt elmond, sőt a csatáinkat is kommentárral látja el, így egy-egy kritikus ütés vagy félelmetes támadás sem marad szó nélkül.
A mi szerepünk az, hogy az ebbe a lerobbant kis faluba megérkező kalandozók útját egyengessük, természetesen annak érdekében, hogy visszaszerezzük a családi birtokot. A kétségbeesett és nyomorult népeket vonzzák a kincsek és a becsvágy, ebben a kilátástalan világban pedig bőséggel akad belőlük. Ezek a kalandozók is emberek, a maguk erényeivel és hibáival. Egy alkoholista papnő például kizárólag a kocsmában tölti szívesen szabadidejét, egy sötétséget kedvelő sírrabló bónuszokat kap, ha fogytán a fény, míg a mutatványos, aki az okkult és természetfeletti rabja, magától szalad előre ezekért a tárgyakért. Ezeket az előnyöket és hátrányokat kalandozás közben is gyarapíthatják hőseink, ha jól teljesítenek, illetve ha valami butaságot csinálnak. Ne feledjük, ez az a játék, ahol a lovagunk képes egy okkult könyv hatására szifiliszt elkapni…
A Darkest Dungeon komolyan gondolja a sötétséggel és a pszichológiai-horror elemekkel való működést. A pályákon, amelyek véletlenszerűen generált szobákból és az őket összekötő folyosókból állnak, folyamatosan csökkennek a látási viszonyok, ahogy fáklyáink égnek ki. A zene is úgy lesz nyomasztóbb, és felmenőnk narrációja segítségével még jobban átjön az elkeseredés és kétségbeesés. A sötétség pedig félelmetes úr: a szörnyek meglephetik a csapatot, nehezebben vesszük észre a rejtett csapdákat, a félelem eluralkodik a kalandozókon, de előfordulhat, hogy megéri kockáztatni a bőségesebb zsákmány reményében.
A harc körökre osztott, négy karakterünk pedig megfelelő sorrendben áll csatába. Érdemes odafigyelni, hogy milyen pozícióból milyen akciókat hajthatunk végre, hogy maximalizáljuk túlélési esélyeinket. A party sorrendjét persze felboríthatja egy lökés, valamilyen negatív morális behatás, illetve mi magunk is mozoghatunk, eladva körünket. A karakterosztályok támadásai, erősségei, gyengeségei mind-mind különbözők, ezek kiválóan sikerültek, teljesen más játékstílust igényel egy útonálló, mint egy fejvadász.
Ha a stressz a tetőfokára hág, megbomolhat az ember elméje. Hőseink paranoiásak lesznek, megbontják a hadrendet, hiszen nem mernek hátat fordítani valamely társuknak. Lehet viszont, hogy éppen nagyravágyókká válnak, és előretörnek, azzal támadva, ami éppen a kezükbe akad, miközben becsmérlik a többieket. Azok a kalandozók, akik elvesztették eszüket, veszélybe sodorják azt az alapvetően taktikus játékot, amelyet a Darkest Dungeon megkövetel tőlünk, így jobb, ha megpróbálunk vigyázni rájuk. Ez persze további kihívást tartogat, hisz ki ne akarná kinyitni az út közepén lévő kincses ládát, vagy megvizsgálni azt a gyanús oltárt. Természetesen az ellenfelek kritikus ütéseit nehezen kerülhetjük el, ha a gép ezt dobja, szinte mindenkire hatással lesz. Cserébe fordítva is működik a dolog – minden kezünk általi halál és kritikus támadás csökkenti a kétségbeesést. Kalandozóink akaraterő próbái azért jól is elsülhetnek, ha szerencsénk van, nem megőrülnek, hanem hősiességük tör felszínre, ekkor viszont képesek lehetnek megfordítani a harc kimenetelét is.
A lovaskocsin hetente érkeznek a hullajelöltek, akiket négyesével ereszthetünk egy-egy küldetésre, legyen az szent helyek megtisztítása, orvossággyűjtés, vagy egy kripta kipucolása az élőholtaktól. Indulás előtt a csapatot felszerelhetjük élelemmel (szükség lesz rá), fáklyákkal és egyéb eszközökkel, amelyek a sokat tapasztalt kalandozók kötelező felszerelési tárgyai. Hosszabb küldetésekre tűzifát is kapunk, ekkor egy üres szobában megpihenhetünk, és nyalogathatjuk sebeinket. A labirintusokban családi ereklyéket találhatunk, címereket, szerződéseket, művészeti alkotásokat. Ezek segítségével (és persze a jó öreg nemesfém valutával) finanszírozhatjuk a falucska épülését-szépülését. Fejleszthetjük a lovaskocsi programot is, hogy még több szerencsétlen érkezzen be, de például a templom vagy a kocsma hatékonyságát is növelhetjük, hogy a borzalmakat túlélők megpihenhessenek.
A tesztben végig szerencsétlenként hivatkozom a dicsőséget hajszoló kalandozókra, ennek az az oka, hogy a túlélők néha csupán önmaguk árnyékai lesznek, annyi hátránnyal, hogy haszontalanná válnak. Kigyógyításuk költséges, ők már elvesztek, jobb, ha útnak engedjük őket. Ilyenkor általában az alapból is gyászos zene mellett örökké kommentáló felmenőnk is elbúcsúzik a megtört lelkektől.
A játék vizuálisan egyértelműen Mike Mignola, a Hellboy-képregények atyjának stílusára hajaz, meseszerűsége ellenére tökéletesen elkapja a darkos, kegyetlen világ hangulatát, valamint a játékban szereplő jelenleg tíz karakterosztály is mind egyedire és ikonikusra sikerült. A grafika összességében egyszerű, különösebb effektekre ne számítsunk, de tökéletesen illik a játékhoz. A Darkest Dungeon hangeffektjei viszont a helyükön vannak, a szörnyek morcogása már messziről diszkomfortot okoz, a támadások és ütésváltások is kellő erővel rendelkeznek. A kazamatákban megszólaló horror-ambient muzsikák tökéletesek, folyamatosan izgalomban tartanak, és hát a városi gyászmuzsika sem nyújt majd igazi megnyugvást háborgó lelkünknek. Stuart Chatwood (Prince of Persia-sorozat) dallamai garantáltan lenyűgöznek mindenkit.
Napjainkban rendkívül népszerű megoldás a közösségi finanszírozáshoz fordulni, ha a fejlesztők valami újat, egyedit szeretnének alkotni, amiben bőven lehet kockázat. Ilyen Kickstarter-projekt eredménye a Darkest Dungeon is, a teljes verzió megjelenése egyelőre nyár végére tehető. A korai hozzáférést nyújtó változatban három játszható területet kapunk több nehézségi szinttel, tíz karakterosztályt, amelyek között akadnak bőven a zsáneren belül egyediek is (pestisdoktor, a leprás, a mutatványos), valamint egy már most szinte tökéletesre csiszolt sötét, kegyetlen játékélményt, amely sok más teljes verziós anyagból hiányzik.
Taktikai szerepjáték kedvelőknek, valamint azoknak a mazochistáknak, akik imádják Lovecraftot, illetve a Cthulhu-mítoszt, és a Dark Souls sem áll messze tőlük, érdemes lehet odafigyelni a Darkest Dungeonre. Hardcore arcoknak jó szívvel ajánlom az Early Access-verziót is ebből a roguelike gyöngyszemből.
Kapcsolódó cikkek
Egyik játék, aminek a hivatalos megjelenését rettentően várom ebben az évben.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.