Angry Birds 2 teszt

Az Angry Birds 2 a megjelenés utáni első három napban 10 millió letöltést ért el, egy héten belül pedig átlépte a 20 milliós álomhatárt. Ezzel 100 országban vált az elsőszámú iPhone-játékká, és lett az Android globális listáján első helyezett, pedig a sikerhez igazából nem tett mást, csak újra elhozta nekünk a klasszikus kalandokat. Csodaszépre csiszolt grafikával, új játékelemekkel és olyan megoldásokkal, melyektől garantáltan megint beleszeretünk a kis tollasakba. 


A történelem ismétli önmagát. A malacok kalandjaink elején megint ellopják a madarak féltve őrzött tojásait, akik ezért bepipulnak, és öngyilkos-akciók sorozatával sorra elkezdik kinyírni ellenlábasaikat. A malacok különböző rozoga építményeken trónolva védik központjukat a madarak seregétől, nem támadnak vissza, nem csinálnak semmit, egyetlen célunk van csupán, hogy eltegyük őket láb alól, pukkasszuk ki őket, borítsuk rájuk a házukat. A madarakat ezúttal is csúzlin lőhetjük ki, ujjunkkal kell célozni, a játék csak a várható ívet rajzolja ki nekünk, minden más rajtunk múlik. A második rész pedig nem is lenne igazi folytatás, ha nem csavartak volna egy kicsit a játékmeneten.


A malacok elleni háború keményebb lett, mint valaha. A próbálkozások számát a második részre limitálták a készítők, ha nem sikerül egy pályát megoldanunk, akkor elbúcsúzhatunk egy élettől. A játék kezdetén öt életünk van, mely egy-két keményebb pályán hamar nullára csökkenhet, ekkor pedig három dolgot csinálhatunk. Megnézhetünk egy reklámfilmet egy ajándék életért, vehetünk újakat igazi pénzért, vagy várhatunk, amíg azok maguktól feltöltődnek. Egy életet 30 perc alatt kapunk vissza, a teljes feltöltődéshez tehát 2,5 óra kényszerpihenőre vagyunk ítélve, aki szokott játszani ingyenes játékokkal, az ismeri a rendszert, így szedte meg magát a Candry Crush fejlesztője is. Nem hinnéd, hány ember van, aki inkább fizet, minthogy félretegye egy kicsit a telefont, és később folytassa a játékot ingyen.


A játékban hét madár kapott helyet, melyek közül csak egy új van. Red a játék főszereplője, a piros kis méregzsák minden részben ott virított az elsők között, különleges képességének köszönhetően pedig immáron tud energiasugarat is lőni. Becsapódás előtt csak meg kell nyomnunk a képernyőt, meggyengítve egy lökettel az előtte álló építményt, míg a többiek a jól ismert képességeiket hozták el ezúttal is. A sárga Chuck a fákat tudja hatékonyan áttörni, a The Blues három kismadara a jégből készült elemeket töri ripityára, míg Matilda robbanó tojást tojik, Bomb fel tudja magát robbantani, Terrence pedig hatalmas testével pusztít el maga körül mindent. Az újfiú pedig Silver. A gonosz tekintetű szürke kismadár egy hurkot leírva a levegőben, hatalmas erővel tud becsapódni a földbe, őt lehet földi célpontok ellen használni, illetve hurokalakú repülésének köszönhetően tudunk vele különböző nagyobb építményeket is alulról meggyengíteni. A felhozatal pedig itt véget is ért, Stella, Bubbles és Hal ezúttal kimaradt a listából, talán majd egy későbbi kiegészítőben újra visszatérnek.


Kalandjaink kilenc epizódon átívelve nem kevesebb, mint kétszáznegyven pályán játszódnak. Minden pálya pedig több egymást követő állomásból áll, ha leromboltuk az első építményeket, akkor nem ért véget a megpróbáltatásunk, a kamera fordul egyet jobbra, újabb és újabb malacvárakat felfedve előttünk. A madarakat kártyákon kapjuk meg, a következő lövéshez a pakli három legfelső lapját használhatjuk, a stratégiát nehezíti, hogy előre kell gondolkodnunk, és nem mindig a legerősebb madárral lerombolni az első várakat. Hátha szükség lesz azokra később. Érdekesség pedig, hogy a madarak mellett ezúttal vannak spell kártyáink is. Ezekkel varázsolni tudunk, az égből potyogó gumikacsák lerombolnak minden várat a pályán, a fagyasztás jéggé alakítja a falakat, az erőspaprika egy hatalmas spontán lobbanást idéz elő, míg egy másik felpuffasztja ellenségeinket, így azok maguk törik szét a várakat. Malac legyen a talpán, aki túléli valamelyik támadást.


A feladatunkat nehezíti, hogy a malacok bunkerei sokszor random épülnek fel a pályákon, és a kártyákat se mindig ugyanabban a sorrendben kapjuk. Így hiába próbálkozunk újra és újra egyes epizódokkal, igazán nem tudjuk soha kitapasztalni a nyerő receptet, a nehezebb fejezetek legyőzéséhez bizony komoly stratégiai gondolkodás és problémamegoldó készség kell. Apróság pedig, hogy játék közben folyamatosan megy fel egy pontszámláló, amely ha megtelik, egy jutalomkártyát ad nekünk, s ha elfogynának a madaraink, mielőtt legyőztük volna az ellenséget, akkor az élethez hasonlóan belőlük is szerezhetünk újakat. 


Reklámok megnézésével és valódi pénz befizetésével. Nagyon, de nagyon frusztráló, amikor tudod, hogy már csak egy lépés választ el annak a pályának a befejezésétől, amivel három napja szenvedsz, könnyen nyílik ilyenkor a pénztárca, ráadásul a játék itt egy kicsit szemét is. A pálya végén ugyanis egy szomorú üzenet fogad minket, mely szerint elfogyott minden madarunk, ha pedig a nagy sárga Continue gombra kattintunk, akkor máris a fizetős továbblépést választjuk. A trükk ilyenkor az, hogy ki kell ikszelni az üzenetet, ez jelenti a pálya teljes újrakezdését, ingyen. De a reklámfilmes lehetőséget is csak fél nap után vettem észre, az meg egy szövegbuborékba van elrejtve.


A menüben egyébként egy Super Mario térképhez hasonlóan követik egymást a pályák, a Facebook Connect segítségével pedig azt is láthatjuk, hogy barátaink éppen hol vannak, a kész fejezeteket pedig hány pontra teljesítették. Ismerőseinknek lehet küldeni ajándék virtuális pénzt, ami értéktelen apró bár, de arra tökéletesen jó, hogy a játék meglengesse mindenki előtt a fizetős lehetőségek előnyeit, illetve innen lehet elérni a napi kihívásokat és az arénákat is. Pukkasszunk ki 30 malacot, szerezzünk 10 csillagot, küldjünk ajándékot, és ha megvagyunk, már kapunk is egy kis ajándék pénzt, az üzleti modell tökéletesen ki van találva. A játék folyamatosan a fizetésre nevel minket, a kevés élettel mindig csak annyit lehet játszani, hogy ne unjuk meg a kalandokat, és folyton visszatérjünk, akár naponta többször is, míg a fizetést megszállottan elutasító felhasználó, amilyen többek közt én is vagyok, reklámnézegetéssel járul hozzá a fejlesztő meggazdagodásához. És ezek a reklámok nem idegesítőek, nem akasztják meg a játékot. Önszántunkból indítjuk őket. Jelezve, hogy megnézzük, kibírjuk, csak jöjjön cserébe az élet.


Az Angry Birds 2 sikerrel élesztette újjá az elfeledettnek hitt madarak kalandjait. Az elmúlt héten alig vártam minden nap a lefekvést, hogy játszhassak vele egy kicsit, az újdonságok izgalmasak, a látvány és a hangulat fantasztikus, csak kár, hogy mindössze egy új madarunk van. Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de én újra belebolondultam a történetbe, egyedül az zavar, hogy a pályák nagyon nehezek lettek, a játék már a legelején fizetésre akar kényszeríteni minket. Ha folyamatosan elakadok benne, akkor nem biztos, hogy jövő héten és azután is ennyit veszem elő, egy idő után pedig repülni fog a telefonról, legyen amúgy bármennyire aranyos és jó is.