Lara Croft GO teszt

A GO-val Hitman-franchise úgy lett újraértelmezve és mobilra adoptálva, hogy a készítő egy percig sem görcsölt azon, vajon hogyan is lehet a jól megszokott játékstílust mobilra ültetni. Helyette gyökeresen más játéklogikát rakott a cím alá, teljesen újraértelmezte a játékot, mindezt úgy, hogy a végeredmény ötletes, kreatív, izzadságszagtól mentes, ami pedig a legfontosabb, a mássága ellenére sem köpi szemen a Hitman nevet. De itt még nincs vége. A játék egy valóságos UX/UI-csoda volt, az elsőtől az utolsó pixelig, a menürendszeren át az effektekig. Nagyjából az a kategória, amikor az ember már hajlamos a művészet szót emlegetni. Nem volt semmi free-to-play hókuszpókusz, volt eleje és vége, nettó 7-8 óra alatt végig lehetett játszani, és a 91 pálya tökéletesen biztosította, hogy 5-10 percet elüssön vele a játékos a vécén, a kádban, a metrón. A játékban ugyanúgy megtalálta a számítását egy hardcore gamer, mint az egyszeri casual lények. A készítő megértette az új idők szavát.

Amikor először láttam az Lara Croft GO-shotokat, tudtam, ez rossz nem lehet, ugyanakkor kicsit tartottam attól, hogy nem lesz más a játék, mint az előd újrabrandelése. A Square Enix nagyon nagyot akart dobni, mert a mobilos Lara Croft mindhárom mobilos ökoszisztémán plusz Windowson egyszerre debütált, ezzel és a cloudos mentéssel a készítő kimaxolta a mobilos multiplatform kifejezést. Ennek a jelentőségéről árulkodik, hogy nem emlékszem arra, más húzócím esetében valaha is megtörtént volna, hogy még a Windows Phone-verzió is egy időben rajtolt a többivel. Itt fontosnak tartanám megemlíteni, hogy a játékot WP-n játszottam végig.

A fejlesztő a Hitmanből ismert körökre osztott játéklogikát megtartotta, de tovább is gondolta azt, így az előzetes félelmem, hogy ez csak egy újraskinezett Hitman, alaptalannak bizonyult. A társasjátékokat idéző előd célja az volt, hogy bérgyilkosunkkal eljussunk A pontból B-be, előrehaladásunkat pedig a velünk körről-körre egyszerre lépdelő őrök nehezítették. A játékmenetet tucatnyi apró elem színesítette: a kutyások messziről észrevettek, és követtek, a mozgólépcsők révén egy lépésben több mezőt is előreugorhattunk, és közben stílszerűen álcázhattuk is magunkat. Az új játékban ügyesen megoldották, hogy immár térben is tolhatjuk a sakkot Larával, ezenkívül az egyes pályákat több képernyőnyi, egyenként önálló egységre szedték szét. Ez talán a legjobb húzás, lévén a Hitman talán egyetlen hibája volt, hogy bizonyos pályák nem fértek fel a telefon képernyőjére, így egy-egy komplexebb feladványnál, kissé nehezen volt átlátható a játéktér, össze-vissza kellett zoomolni, forgatni. Végezetül az egészet megvadították a jól ismert Tomb Raider-elemekkel, csapdákkal, kígyókkal, falból kilövellő nyilakkal.

Nem lehet elmenni viszont amellett, hogy a játék jóval kevesebb kihívást hordoz, a pályák és feladványok érezhetően egyszerűbbek, sőt, megkockáztatom, a Hitman után sokaknak gyerekjáték lesz végigcsinálni. Természetesen értem a Square Enix célját, hiszen nem arról van szó, hogy ne tudtak volna nehezebb feladványokat készíteni, egyszerűen csak tömegeknek akartak VALÓDI sikerélményt szerezni, így a potit lejjebb kellett csavarni. Én ezt a célt nem írnám le könnyelműen, mert a mai free-to-play központú mobilvilágban sokan érezhették már az irányított és manipulatív frusztrációt, kiégést, amit csak sok pénzzel lehet megváltani – sikertelenül. Itt minden platformon egyszeri 5 dolcsi az élmény ára, s bár a játék nem teljesen mikrotranzakció-mentes, azonban Lara testhezálló ruhatárának bővítése a játékmenetre semmilyen hatással nincs.

Nincs Xbox-támogatás! Ezen nagyon nehezen tudtam csak túllendülni. Nem egyedi a problémám, ha az ember elolvassa a megjelenés utáni kommenteket, jól látszik, minden második user ezen rugózott. Nehéz megmondani, ki lőtt ezzel nagyobb bakot, a készítő vagy a Microsoft. Az Xbox-támogatás ugyanis még telefonon is hatalmas katalizátor, arról nem is beszélve, hogy hiányában még egyszerűbb a játék. A Hitman kiváló achievementjei számos pályát vadítottak meg úgy, hogy nem volt szégyen kapitulálni és helpet kérni a játéktól. Mint a Square Enix sajtósa elmondta, a nehézkes Xbox-validálás lehetetlenné tette volna a többplatformos szimultán rajtot, ezért az elhagyása mellett döntöttek, lévén meggyőződésük szerint az eladások szempontjából ez fontosabb paraméter volt, mint az Xbox-támogatás. Hajlamos vagyok elhinni ezt, hiszen így egyetlen koncentrált médiahátszéllel küldhető hadba az összes hajó, ugyanazt a játékot pedig senki nem fogja kétszer tesztelni pusztán azért, mert kijött egy újabb platformra – WP esetében akár egy éves késéssel.

A játék rövidebb lett, mint az előd, 41 pályáról beszélünk. Bár a fejlesztők nagyobb számot kommunikálnak, ez nettó porhintés, mert ők az egyes pályák képernyőnkénti széttörésével nyert egységeket számolták. Persze lehet ezen vitatkozni, mint a kocsik fogyasztásának mérésén, de a játék feleannyi idő alatt kivégezhető, mint a Hitman GO, ami jól mutatja a valóságot.

A grafikára és a zenére nem vesztegetnék sok időt. A játék szép, a zene tökéletes. Határozottan. Ugyanaz az igényesség köszön vissza, mint az elődnél, jól esik ránézni mobilon. Asztali Windowson ezt már nem jelenteném ki, de ennek nincs is jelentősége, ez ugyanis elsősorban egy mobiljáték. A menürendszer viszont közel sem egy vizuális orgazmus, itt maradt bennem hiányérzet. Nem ragoznám ezt túl, érdemes megnézni a screenshotokat, a teasert, tökéletesen visszaadják mindezt.

Konklúzió? A Lara Croft GO egy klassz mobiljáték, biztosan ott lesz év végén a best of-listákon. Bár a játékmenet esetében határozottan előrelépett a Hitman GO-hoz képest, ugyanakkor a készítők az eladások érdekében kötöttek pár jól indokolható - fent részletezett - kompromisszumot, amit viszont visszalépésnek értékelek. Azonban míg a Hitman esetében előszeretettel hangoztattam a művészet kifejezést, itt ezt sosem tenném meg.