Battlefleet Gothic: Armada teszt

Mialatt más játékokban a Birodalmi Gárda belefullad a zöldbőrűek inváziójába, vagy az éppen aktuálisan népszerű űrgárdista rendház purgálja a káosz erőit, addig hatalmas flották vívják pusztító csatáikat több ezer kilométere a bolygófelszíntől. E csaták világába kalauzol el minket a Battlefleet Gothic, amely az azonos nevű táblás stratégiai játék számítógépes átirata.

Az egyjátékos kampány során a birodalmat szolgáló Spire admirális bőrébe csöppenünk, és rögtön szorongatják is a szorongatnivalót bizalmatlan feletteseink: ork kalózok fosztogatják a kereskedelmi útvonalakat, világok szakadnak el az Impériumtól s fordulnak el a mindenható Istencsászártól, na meg persze az áruló légiók is bejelentkeznek némi szemétkedésre. Bázisépítéssel és erőforrás-menedzsmenttel nem kell foglalkoznunk, a fókusz sokkal inkább a kezdetben maréknyi hajót magába foglaló flotta irányításán lesz, azonban így sem könnyű a dolgunk.

A játék története a 12. Fekete Hadjáratról szól, más néven a Gótikus Háborúról. Olyan események ezek, melyek alatt a káosz erői egyesülnek egy bajnok vezetésével. Közülük Abaddon a leghatalmasabb - egykor, a Hórusz-eretnekség előtt ő maga is részt vett a birodalom határainak terjesztésében a Császár oldalán. A káoszgárdisták otthonából, az Iszonyat Szeméből indul az invázió a mit sem sejtő Gótikus-szektor ellen, de Abaddon kavarásának köszönhetően egyszerre kell majd küzdenünk eldákkal, orkokkal, lázadókkal és a saját katonáinkkal is.

A 40K-fanok tehát lubickolhatnak a videojáték formában közölt lore-ban, a többieknek pedig ez egy tökéletes keret az összecsapásokhoz. Ezekkel főküldetések és mellékfeladatok formájában fogunk találkozni, melyek különféle módon oldhatók meg. A missziók célja alapvetően változatos, van egy támadó és egy védő fél. Vegyesen valahogy így néz ki: törj át egy blokádot, védd meg az erődöket, akadályozd meg az ellenség Hipertérbe való szökési kísérletét, kísérj szállítóbárkákat, és egyéb nyalánkságok. Mind támadó, mind védő szerepben könnyedén ott találhatjuk magunkat attól függően, mi történik a nagyvilágban épp.

A Battlefleet Gothic ízig-vérig Warhammer-anyag, s ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a hagyományoknak megfelelően armadánk testreszabható, ehhez csupán dokkolnunk kell egy űrállomáson. Hírnévpontokat a fent említett küldetéseken gyűjtünk, az ott nyújtott teljesítményünk alapján. Ezek szolgálnak új hajók beszerzésére, erősebb osztályok unlockolására. Itt fejleszthetjük a fegyverzetet és védelmi rendszereket is, valamint trenírozhatjuk legénységünket a komisszártól és navigátortól kezdve a szervitorokig bezárólag. Flottánkat folyamatosan bővítenünk kell, ha szembe akarunk nézni a Gótikus-szektort fenyegető veszedelemmel, és jobb ha ezt magunktól tesszük, mert a játék egyáltalán nem fogja a kezünket.

A csillagtérkép eseményei körökre osztva zajlanak, az űrhajós zúzda viszont valós időben. Kapásból rengeteg elsüthető skillel találkozunk majd és nem árt ha ismerjük a különböző fegyvereket, amelyek rendelkezésre állnak - mekkora távolságból hatásos, milyen sebzésre képes, mit tesz a pajzsokkal. Fontos az irány, amerre nézünk, illetve, hogy a fegyverek a hajótest oldalán lógnak, és milyen szögben tudnak lőni. A felhasználói felület kiváló, rengeteg információhoz jutunk, amely javarészt jól rendszerezett, és a vizuális indikátorok a különböző távolságok felméréséhez, fegyvertípusok, skillek használatához is nagy segítséget nyújtanak. Egységeink számára megadhatunk különböző kapcsolókat is, amelyekkel valamennyire önállóan is elboldogulnak egy ütközetben.

Az Armada igazából ál-3D-s, azaz a csata síkban zajlik, de ez a taktikai lehetőségekből olyan sokat nem von le, mint elsőre gondolnánk, hála a rengeteg opciónak és apróságnak, amit figyelembe vesz a program. Ennek ellenére preferáltam volna mondjuk, ha legalább az igazi 3D csatatér érzetét jobban átadják és kevésbé statikusak vertikálisan egységeink, még ha ez igazából kamu is.

Egy külön taktikai nézetet hozhatunk elő a space billentyű lenyomásával, ekkor az idő amolyan bullet-time szerűen belassul, és egy kicsit higgadtabban kezelhetjük a felmerült helyzeteket: körbenézhetünk a szétszórodott hajóink után, utasításokat adhatunk ki, kikerülhetjük a kilőtt torpedókat egy jól időzített hajtómű boosttal egybekötött irányváltással. Bármeddig ebben a módban maradhatunk, de persze ez nem pause, a cselekmény továbbra is zajlik körülöttünk - ez szintén egy rendkívül hasznos és használható funkció, amellyel némi terhet lekapnak a fejlesztők a vállunkról.

Egyben ez azt is jelenti, hogy ez az RTS nem kifejezetten a pörgős-starcraftos fajtából való, de nem is a szuperlassú kiépítkezősből; az első fejezetben átlag 5 perces meccsekkel fogunk találkozni. Multiplayerben természetesen nem élhetünk ezzel a móddal, viszont ott egyelőre 1v1, illetve 2v2 csatákkal kell beérjük, tehát elvben nem kell háromfelé figyelnünk.

A játékban található négy frakciónak más és más erőssége, illetve gyengéje van. A kecses elda hajók törékenyek, viszont kifejezetten alkalmasak "üsd és fuss" gerillataktikákra. Az orkok minden ütközetből roncsderbit csinálnak, tákolmány lélekvesztőiket bátran vezetik bele a többiekbe. A káoszgárdista bárkák funkcionálisan sokrétűek, ám gyengébb páncélzattal vágnak neki a hódításnak, mint a birodalom kiegyensúlyozottnak mondható erői.

Az őket irányító mesterséges intelligencia alapvetően kegyetlen és megtorolja minden apró hibánkat, kiválóan manőverezik és folyamatos meglepetést okoz. Néha vicceset is. Mint amikor bevezeti a saját hajóit egy aszteroidamezőbe vagy valamilyen tereptárgyba... de szerencsére ez azért kifejezetten ritka esemény, alapvetően korrekt kihívással találkozunk majd.

Ejtsünk szót a külcsínről is a belbecs után. A Battlefleet Gothic: Armada alatt 4-es verziójú Unreal motor dübörög, a csatahajók pedig közelről is fantasztikusan néznek ki! Testreszabás közben körbetekinthetünk minden egyes egységünkön, ilyen szemszögből még mozgásban nem láttuk a Warhammer 40.000 világát, a megvalósítás pedig igazán remek. A zenékre kiváló aláfestést nyújtanak a 41. évezred disztópikus, komor valóságához, a szinkronhangok ütősek és hangosak; ahogyan az lenni szokott, mindenki leordítja a másik fejét, túlteng a tesztoszteron. Hát igen, ilyen ez, ha a Birodalmat szolgálja az ember.

A Battlefleet Gothic szinte annyira hiánypótló, mint a Dawn of War volt annak idején a megjelenéskor, bár annál sokkalta hűségesebb az alapanyaghoz, és egy igen kellemes meglepetés a mostani címek között. A francia Tindalos Interactive egy kellően mély és komplex játékot tett le az asztalra, ám még is hozzáférhetően a játékosok számára, profi tálalással. Ugyan a küldetéstípusok egy idő után ismétlésnek hatnak, ha megfelelő méretű adagokban fogyasztjuk a játékot, hosszú órákra leköt majd, ráadásul az űrgárdista flotta után bejelentették a tauk erőit is.

Bátran ajánlom a Warhammer 40.000-fanoknak, illetve az RTS-kedvelőknek, akik egység szinten szeretik irányítani az ütközetek akár minden minden kis mozzanatát!

A Battlefleet Gothic: Armada kizárólag PC-re jelent meg.