LEGO Star Wars: The Force Awakens teszt

Harminc éve, hogy elpusztult a Halálcsillag. Darth Vader megbukott, a sötét erő azonban erősebb, mint valaha. A Galaktikus Birodalom romjaiból új szervezet emelkedett fel, az Első Rend vasököllel vezeti a galaxist, az Ellenállók még kitartanak, de ki tudja, meddig. A gonosz Kylo Ren megfogadta, hogy beteljesíti elődje végzetét, és leigázza a világot, útját pedig ezúttal nem állhatja senki. Luke Skywalker, az utolsó ismert jedi eltűnt, sok év után talán most kerülhet elő az első nyom, ami elvezet hozzá. A film eseményei itt kezdődnek. Az ellenállók egy fiatal pilótája, Poe Dameron megszerzi a rejtőzködő jedi lovaghoz vezető térképet, haza azonban már nem jut vele, a találkozót rohamosztagosok szakítják félbe. Az adatokat végül egy apró droid, BB-8 menekíti ki a háborús zónából, akit hamarosan egy fiatal roncsvadász, a gyönyörű és mit sem sejtő Rey vesz szárnyai alá. A pároshoz hamarosan csatlakozik az Első Rendből dezertáló Finn, majd feltűnnek régi ismerőseink, Han Solo, Chewbacca, Leia Organa, meg persze R2-D2 is. És indul a kaland.

A játék a Jedi visszatér befejező eseményeivel veszi kezdetét. Han Solo csapata az Endoron ostromolja a Halálcsillag pajzsgenerátorát, miközben az űrben Lando indít megsemmisítő támadást a gépezet ellen. A fináléban Luke és Darth Vader közös erővel győzi le Palpatine császárt, majd ugrunk egyet az időben, és kezdődnek az új film eseményei. A LEGO Star Wars: The Force Awakens a sorozat korábbi epizódjaihoz hasonlóan aranyos meseként dolgozza fel a történetet, rengeteg humorral, és persze erőszak nélkül. Kis hőseink mindenből viccet csinálnak, elgáncsolják és kigúnyolják egymást, de ha akcióra kerül a sor, akkor se kell őket félteni. Keményen összebunyóznak bármikor, a lézerfegyverek lövegei csak úgy repkednek körülöttük, és persze könnyen előkerülnek a fénykardok is.

Halál nincs a játékban. Ha legyőzzük ellenségeinket, akkor azok elemeikre esnek szét, vagy csinálnak valami rajzfilmes bolondságot, például előkapnak a zsebükből egy virágot, a mellkasukhoz szorítják, és eldőlnek, így adva tudtunkra, hogy sikerrel jártunk. A kalandokban a történetmesélős, a mászkálós, az építkezős és lövöldözős részek tökéletes összhangban követik egymást, a játékmenetet a TT Games az évek során olyan tökéletesre csiszolta, hogy még a sokadik felvonás után is azt tudjuk mondani, szuper az egész. A kalandok ezúttal is végigtolhatóak egyedül, vagy egy második kontroller segítségével ketten, remek apa-fiú kikapcsolódást biztosítva magunknak a nyárra. A játék felnőttek és gyerekek számára is teljesen élvezhető. A kis hősökkel segíthetjük egymást, amíg az egyik harcol, addig a másik összerakhatja a továbbjutást biztosító liftet, vagy meghackelheti a következő szoba bejárati ajtaját - aki próbálta már bármelyik LEGO-játékot, az tudja, miről beszélek. A legjobb és legfontosabb dolog pedig, hogy a The Force Awakens tele van újdonságokkal.

A játékmenetet érintő első és legfontosabb módosítás, hogy a széthagyott elemekből immáron nem csak egy, hanem több dolog is építhető. A döntést pedig mindig jól át kell gondolnunk, mert ezek sokszor egymást egészítik ki. A Jakkun volt például egy rész, ahol lángoló hordók zárták el az utunkat, a továbbjutáshoz pedig egy adag építőkockából három lépésben kellett beindítani az oltóberendezést. Először építeni kellett egy pumpát, ami átemelte a vizet a tartályból az oltóberendezésbe. Majd egy forgatót, ami a tűzre irányította a slag végét, befejezésül pedig egy indító berendezést, ami megkezdte a tényleges oltást. A kisebbek számára talán már bonyolult ez, felnőttként sokszor még én is elgondolkodtam, hogy mi a helyes sorrend, de egy kis szülői segítséggel hamar át lehet lendülni a kihívásokon. Illetve talán még jó is, hogy megakaszt minket a játék, egy film nem tud ugyanis annyi kalandot adni, hogy megtöltsenek vele egy olyan hosszú és tartalmas LEGO-feldolgozást, mint az előzőek voltak, kell hát egy kis nehezítés bele.

Az újdonságok sorát erősíti még a frissen bemutatkozott fedezékrendszer is. A nagyobb csatákban amolyan Gears of War-stílusban el tudunk bújni különböző hordók és betonkordonok mögött, így védve meg magunkat az ellenség lövéseitől, majd kihajolva visszatüzelni. Fedezékről-fedezékre kell előre nyomulnunk, a használatuk pedig erősen ajánlott is, hiszen sokszor nem holmi rohamosztagosok, hanem például telepített rakétavetők, vagy lézerágyúk lőnek ránk ilyenkor. Megyünk előre, sorra lőve le az ellenségeinket, az utolsó fedezéksor pedig szélesebb a többinél, így tudunk már oldalról tüzelni az ágyú gyenge pontjára, ennyire egyszerű az egész. Ja, érdekes apróság, hogy a gyenge pontot sokszor nem tudjuk mi magunk megtalálni, kell hozzá a második karakter (például Poe), aki olyan különleges távcsővel rendelkezik, ami megtalálja, és megnyitja ezt a pontot.

Nem hittem volna, de az új elemek felsorolásával még mindig nem végeztünk. Vannak még a játékban gyors kivégzések és adrenalintámadások is, melyek egy-egy gombnyomásra hívhatóak elő, a hivatalos nevüket sajnos nem tudom, én hívom így őket. A kivégzések gyorsgombjai akkor jelennek meg, amikor verekedünk az ellenféllel, behúzunk nekik egyet-kettőt, majd megjelenik felettük a B gomb ikonja. A gombot megnyomva aztán látványos, kivégzésszerű, viszont egyáltalán nem durva befejező mozdulatokkal győzhetjük le őket, de ugyanígy működik az adrenalintámadás is. Szintén a B gomb hatására hősünk feltekeri a lézerpisztoly teljesítményét, majd olyan gyorstüzelésbe kezd, hogy a szánk is tátva marad. Végezetül talán nem újdonság, de fontos részlet még, hogy a játékban vannak űrcsaták, lehet TIE vadászt és X-szárnyút is vezetni, illetve több apró ügyességi rész is vár ránk. Rey egyik jeleneténél egy hatalmas homokdűnéről kell például lecsúsznunk, kerülgetve az utunkba kerülő roncsokat, nagyon izgalmasak ezek a részek, én imádtam mindet.

A 100 százalékos teljesítés ezúttal se lehetséges újrajátszás nélkül. Ahogy a korábbi LEGO-játékokban, úgy itt is vannak olyan részek minden pályán, amit csak egy később elérhető, új karakterrel lehet megcsinálni. Találunk például a Jakku hajóroncsai között egy olyan űrhajót, aminek a biztonsági ajtaját csak Kylo Ren fénykarja tudja átvágni, a benne lévő rakomány dobozainak kinyitásához meg Luke jedi ereje szükséges, hát lesz dolgunk bőven, ha mindent meg akarunk szerezni. Az ilyen rejtett, vagy nehezen elérhető részeken egyébként gazdag ajándékok várnak ránk, és általában itt vannak azok az aranykockák is, amik a játék legizgalmasabb és legértékesebb részeit nyitják meg. A LEGO Star Wars: The Force Awakens ugyanis nem csak az új film eseményeit dolgozza fel, de megmutatja nekünk azt is, hogy mi történt a hatodik és hetedik rész között. A sosem látott kalandok hat pályán kelnek életre, melyek segítségével megtudhatjuk például, hogy C-3PO-nak miért lett piros az egyik keze, vagy Han Solo és Chewbacca milyen kalandokban vett részt, mielőtt megtalálták az Ezeréves Sólymot.

A játékban minden fontos Star Wars-karakter játszható, beleértve az új film összes szereplőjét is. Rey, Finn, Han Solo, Chewbacca, Poe, BB-8, R2-D2, C-3PO, Kylo Ren a legfontosabb mind közül, velük fogunk a legtöbbet harcolni, és ahogy lenni szokott, a karakterek mindegyike ezúttal is eltérő tulajdonságokkal rendelkezik. Fénykard, lézerfegyver, dupla ugrás, jedi erő, lebegtetés, távcső, hackelési képesség, nem sorolok fel mindent, aminek pedig a legjobban örültem, hogy a szereplők hangjait is az eredeti színészek kölcsönzik. A játékban Daisy Ridley, John Boyega, Oscar Isaac, Carrie Fisher és Harrison Ford is szinkronizál, szuper jó arc mindegyik, jó hallani őket nem csak a megszokottul kemény, de a játék hozta vicces szituációkban is. A rajongók pedig most figyeljenek, ahogy korábban Stan Lee, a Pókember alkotója is vendégszerepelt az egyik játékban, úgy most J.J. Abrams és Kathleen Kennedy is elérhető egy rövid bemutatkozás erejéig,

A humor ezúttal is telitalálat. Az események úgy figurázzák ki, és alakítják gyerekmesévé a film részeit, hogy azt a legkevésbé se érezze sértőnek még a legkeményebb rajongó se, a játék elején nekem két kedvenc jelenetem azonnal akadt is. Amikor a rohamosztagosok leszálltak a Jakkura, akkor mutatták a csapatszállítójukat belülről, sorban álltak egymás mögött a katonák, és villóztak a fények, na ekkor távolodott el egy kicsit a kamera, és feltűnt egy figura a sarokban, aki vigyorogva nyomkodta a villanykapcsolót, amíg rá nem szóltak. Szuper aranyos volt, illetve az erőszakos részeket is jól áthidalták a készítők, Finn sisakja például nem véres lesz a csatában, hanem egy nő dobálja meg őt zöldséggel és az színezi el. Azért ilyenekhez pihent fantázia kell.

A látvány ezúttal is szuper lett. A grafika szép és színes, az összkép fejlődött egy kicsit az előző részekhez képest, még ha a hatalmas LEGO-kockák és műanyagfigurák meg is kötik a fejlesztők kezét valamennyire. A helyszínek tágasak, mégis könnyen átláthatóak, az űrcsaták izgalmasak és akciódúsak, és a zenék is teljesen jók. Még Star Wars-remixek is vannak benne. Technikailag egyetlen dolgot tudok csak megemlíteni. A PC-s verzió nem csak, hogy konzolátiratként kevés beállítással rendelkezik, de még gondok is voltak a megjelenésekor. Míg a számítógépekre készített dobozos verzió gond nélkül futott, addig a digitális kiadás fekete képernyővel várta a játékosokat, egyesek viccelődtek is vele, hogy a sötét oldal átvette felette a hatalmat, de mindenki megnyugodhat. A fejlesztők hamar javították a hibát, így a Steam-verziótól se kell már tartani.

Nem játszok minden LEGO-játékkal. A Jurassic World előtt csak az egymás után megjelenő The Clone Wars, Pirates of the Caribbean, Harry Potter és DC Super Heroes részeket nyomtam, azóta más kapta a szerkesztőségben a tesztet, nekem meg volt időm rápihenni a sorozatra. A LEGO Star Wars: The Force Awakens esetén ezért nem is érzem annyira, hogy megint egy tucatjátékot kaptam volna: a sorozat bár stílusban nem tud újat mutatni, játékmenetben és élményben az utóbbi két rész van legalább olyan jó, mint az elsők voltak. Aki szereti a sorozatot, annak csak ajánlani tudom ezt is!

A játék PC-re, mobilra, valamint minden aktuális asztali és kézikonzolra megjelent. Mi az Xbox One-verziót próbáltuk ki.