Matterfall teszt

Idén nem az első alkalom, hogy örülhetünk egy Housemarque-játéknak, hiszen a Super Stardust és a Resogun fejlesztője a nyár közepén már előrukkolt egy twin-stick shooterrel, a Nex Machinával. A kizárólag PlayStation 4-re megjelent Matterfall sem üt el túlzottan a csapat többi munkájától: évtizedes emlékeket felidéző koncepció, sci-fi körítés és leegyszerűsített történet vár ránk. A hangsúly eltolódása legalább a játékmenet felé billenti a mérleg nyelvét, azonban nagy kár, hogy a Matterfall visszafogott, meglepően szegényes tartalommal érkezett.

A stúdió legutóbbi munkája mindössze három különböző világot tartalmaz, amelyeken három pályán és három, egyébként baromi jól sikerült és kihívással teli főellenfélen kell végigverekednünk magunkat. Ez annak ellenére is kevés (alig 2-3 óra játékidő), hogy a pályák itt-ott szerteágazóak, rejtélyekkel tarkítottak és viszonylag hosszúak. Cserébe elég hamar szembesülünk azzal a néhány ellenféltípussal, akik a kilőtt lézerek vizuális mámorával igyekeznek keresztbe tenni nekünk, miután azonban kiismertük őket, kihívást csak akkor jelentenek, míg nem találkozunk olyan mértékű túlerővel, ahol csakis az idő belassítása segíthet rajtunk. 

Ez persze semmit sem von le annak értékéből, hogy a Matterfall centiről centire ugyanazt a kiváló twin-stick shooter-élményt kínálja, mint a finn stúdió korábbi alkotásai, csak itt oldalnézetes megközelítésben tálalják az élményt, nem kevés platformer-elemmel fűszerezve. Ez utóbbi egyébként üde színfoltja a játékmenetnek, a probléma viszont, hogy az irányítás sehogy sem akar kézre állni, a gombkiosztáson pedig nem lehet változtatni. A berögzült szokásokat pedig nehéz levetkőzni, így igazi sokk, amikor szembesülünk vele, hogy a folytonos lövöldözés oltárán a készítők feláldozták a jobb hüvelykujjunkat, ami csak és kizárólag a jobb analóg karon fog pihenni. Az ugrás ezért az általában használt X-ről átköltözött az R1-re, míg az L1-re pakolt strike is sokszor elővett mozdulat lesz.

A mozdulatokat a sokáig idegen kiosztás miatt nehéz megfelelő ütemben összefűzni, ami leginkább az akcióval alaposan kiszínezett platformer-betéteknél okozhat kellemetlen perceket. A különleges anyagot lövellő Smart Matter Gun használata ugyanis alapvetően arra lesz kihegyezve, hogy a nem elérhető peronokból alkosson továbbjutásra alkalmas platformokat, Sokszor viszont már az is küzdelmes, hogy ezeket aktiváljuk és megmásszuk, közben pedig arra is figyelnünk kell, hogy az életünkre törő, idegen, okos anyag fertőzte robotok támadásait visszaverjük. Külön rossz hír ezek után, hogy checkpointból nem sokat fogunk találni.

A pályákon visszont lesznek jól eldugott részek, ahol civileket tudunk megmenteni, akik cserébe különböző augmentációkkal ajándékoznak meg minket. Ezek jóvoltából tudjuk fegyvereink tűzerejét fokozni vagy éppen a strike-ot fejleszteni. Ha már szóba kerültek a csúzlik, akkor említsük meg, hogy ezekből is akad bőven, természetesen a legkülönfélébb futurisztikus mordályok kerülnek majd a kezünk ügyébe.

A Mattefall vizualitásban pont azt hozza, mint a Housemarque korábbi játékai, zenei vonalon pedig a klasszikus Amiga-korszak előtt igyekszik tisztelegni, csak modernebb hangszereléssel. Az újrajátszhatóságon az online ranglista dob valamit, feltéve, hogy valaki vevő arra, hogy eredményeit másokkal összehasonlítsa.

Hibái ellenére a Matterfall remek szórakozás, csak a kedvcsinálók, meg úgy alapvetően a finn stúdió korábbi munkái kicsit többet ígértek: ehhez képest a legújabb shooter egy átlagos rutinmunka. Cserébe viszont nagyon baráti az árcédulája, így az őszi dömping előtt még érdemes lehet bezsebelni!

A Matterfall kizárólag PlayStation 4-re jelent meg.