Ha valami működik, akkor azon nem kell változtatni. A Warner Bros. és a TT Games valahogy így gondolkodhat a LEGO-sorozatot illetően, hiszen játékaik bár mindig felvonultatnak egy adag újdonságot, és átesnek kisebb-nagyobb ráncfelvarrásokon is, az alapok gyakorlatilag a LEGO Star Wars óta, vagyis immáron 12 éve változatlanok. Ez alól izgalmas kivételnek számított a LEGO Worlds és a LEGO Dimensions, a sorozat készítői viszont most visszatértek ahhoz, amihez a legjobban értenek.
A The LEGO Ninjago Movie Video Game a megszokott akció-kalandjáték stílust követi, feldolgozva és új bonyodalmakkal kiegészítve az aktuális mozifilm minden eseményét. A történet szerint Ninjago városát a gonosz Lord Gardamon, és annak megállíthatatlan Cápaserege tartja rettegésben, van viszont egy hős, aki félelmet nem ismerve kiáll, és felveszi a harcot ellene. Ő a Zöld Ninja, vagyis Lloyd, aki hát valljuk be, nem a legügyesebb harcos a vidéken. Első találkozása a gonosszal a lehető legrosszabbul sül el, és nagyobb kárt csinál, mint a szigetet megtámadó ellenség - de nem adja fel. Személyes bosszú fűti, hogy leszámoljon rossz útra tért apjával, és ezért nem fél a legvégsőkig sem elmenni.
A játékban nem kisebb feladat vár ránk, mint megvívni a csatát Gardamon seregével. Ninjago városában kezdünk, az invázió napján, egy hatalmas robotsárkány hátán tekeregve a metropolisz felhőkarcolói között, majd kezdetüket veszik az utcai összecsapások. Zsoldosok és mindenféle kisebb-nagyobb robotok ellen kell felvennünk a harcot, majd spirituális utazásra indulunk a sziget belsejébe, a Bevehetetlen Dzsungelbe, és a Megmászhatatlan Hegyre, hogy újult erővel visszatérve végleg kisöpörjük a gonoszt az otthonunkból.
A szereplők közül minden fontosabb karaktert irányíthatunk. Az események Zöld Ninja Lloyd, Cole, Nya, Koko, Jay, Kai, Zane és Wu Mester körül forognak, aki segít megtalálni lelki békénket, és persze erőnket a mindent elsöprő leszámoláshoz. A kalandok során nyolc különböző helyszín vár ránk a szigeten, a neonfényes belvárostól a homokos strandon át egészen a forró lávától tomboló vulkánig, és akkor még nem beszéltem az óriásrobotok harcáról, ami az egésznek a leglátványosabb perceit adja. A The LEGO Ninjago Movie Video Game eseményeit ezúttal is lehet egyedül, vagy egy második kontroller segítségével ketten is nyomni, a játék tökéletes apa-fia cucc lett ezúttal is, de beszéljünk most inkább a legfontosabb dolgokról, az újdonságokról.
A játék idén nagy hangsúlyt fektet a harcokra. Apró hőseink látványos mozdulatokkal végeznek ellenségeikkel, a harcrendszer fejlett és jól felépített, a régi játékok béna kis pofozkodásának nyoma sincs már. A verekedés komoly kihívást jelent, egy csomó kombót tanulhatunk meg, melyeket aztán össze is fűzhetünk, a rengeteg különböző (karakterspecifikus) fegyvernek köszönhetően pedig a mozdulatok sora szinte végeláthatatlan. De nem csak ez érdekes. Ellenségeink immáron védekeznek és kitérnek a támadásaink elől, a sokszor ismételt kombókat pedig úgy verik vissza, hogy muszáj mindig valami újat kitalálnunk.
Nindzsákról lévén szó nemcsak arzenálunk, de képességeink sora is kibővült. Van double jump, tudunk cölöpökön ugrálni, falon futni, pallón egyensúlyozni, és csáklyánkat használva átlendülni egyik épületről a másikra is. Különleges tulajdonságainkat fejleszthetjük is egy többszintes rendszert használva, de nemcsak a karakterek vonultatnak fel újdonságokat, maga a játékmenet is kapott vérfrissítést. Vannak a városban Dojo Challange-ek, ahol hullámokban támadó ellenségek ellen kell kiállnunk, illetve most először kapott a játék kompetitív multiplayer módot is. A Battle Maps keretein belül négy játékos mérheti össze a tudását több klasszikus, vagy újragondolt játékmódban, négyfelé osztott képernyő mellett.
Számomra az egyik legszimpatikusabb viszont, hogy immáron nem kötelező gyűjtenünk a szétdobált pénzeket. A játékban régen kötelező (vagyis erősen ajánlott) volt felvenni a legyőzött ellenségek, és szétvert tárgyak által maguk mögött hagyott aprókat, most az egész rendszer viszont büntetés helyett jutalmazássá alakult. A pénzekért gazdag ajándékok várnak ránk, kapunk értük rangot, szerezhetünk új elemeket a karakterszerkesztőhöz, és járnak arany LEGO-kockák is értük, míg a karakterek feloldása teljesen független lett ettől. Azokat a játék automatikusan adja, ahogy haladunk előre a történetben - sokkal jobb így minden.
A végigjátszás végigrohanva mindenen nagyjából 3-4 órát vesz igénybe, ami egy kicsit kevesebb, mint amit megszoktunk, de ha gyerekkel játszik az ember, akkor nyilván ennek a többszöröse is összejöhet. Ráadásul a sorozat előző részeihez hasonlóan itt is rengeteg felfedeznivaló vár még ránk. Free play módban visszatérhetünk a már teljesített pályákra, hogy a később elérhetővé vált karakterek különleges képességeit, és a megszerzett arany LEGO-kockáinkat felhasználva titkos helyeket tárjunk fel, de vállalhatunk a városban mellékküldetéseket, és vannak versenyek is. Ninjago City egyébként rendkívül látványos hely lett, a várost Tokióról mintázták, tele van felhőkarcolóval, neonreklámmal és tucatnyi popkulturális utalással, ami szuper hangulatot kölcsönöz az egészhez.
Nagy kár, hogy a sorozat évtizedes hibái még mindig megtalálhatóak a játékban. A kamerakezelés idén is pocsék lett, a szűkebb helyeken megkergülünk attól, hogy mindig beragad a kép, ha pedig magunk akarjuk forgatni a kamerát, akkor az is nehezen, lassan működik csak. De nem lett valami erős a látványvilág sem. A játék összességében jól néz ki, de nem hoz semmi kiemelkedőt az elmúlt évek LEGO-címei után, ráadásul konzolon én tapasztaltam durvább framerate-zuhanásokat is, míg hangok terén az eredeti angol szinkrongárdát hiányolhatjuk a játékból. A szereplők tök más hangon szólalnak meg, mint a moziban, ami a legtöbb hazai játékosnak mondjuk nem fog feltűnni, mert úgyis magyarul nézzük a filmet, de azért fontos volt megemlíteni. Valószínűleg kevesebb pénzt kaptak rá ugyanis, ami rossz előjel lehet.
Ha megvágják a LEGO-játékok büdzséjét, akkor az a következő években komolyabban is rányomhatja a bélyegét a minőségre. Most ezt pedig nemcsak itt érezni, hanem a játékmeneten is. A végigjátszás során olyan gamebreaker buggal találkoztam, mint soha egyetlen részben sem eddig - Ninjago városában voltam, ahol a továbbjutást egy polipszerű robot akadályozta meg, két épület közé ékelődve. A játék szerint elektromos kisütéssel kellett volna legyőznöm, nekem viszont valahogy sikerült megtalálnom egy pontot, ahol elsétálhatok mellette, és máris megnyílt előttem a pályának az a része, amit nem lett volna még szabad látnom. Meg tudtam nézni az óriásrobotokat, amik amúgy csak egy animáció kedvéért álltak a parkban, és át tudtam menni egy olyan hídon is, amit a polip legyőzése után amúgy azonnal lerombolt volna az ellenség. A legrosszabb pedig, hogy bár a pálya megnyílt, új feladatot nem kaptam, ezért hosszú percekig nem tudtam, hogy mit kell csinálni, hogyan kell továbbjutni. Ha nem megyek vissza, és nem vagyok elég kitartó, akkor itt meg is áll a játék.
A The LEGO Ninjago Movie Video Game nem lett kiemelkedő darabja a szériának, komoly hibái ellenére mégis azt mondom, hogy hozza a sorozat által elvártakat. A játékélmény szuper, a kis LEGO-emberekkel való kalandozás még ennyi év után is fantasztikus kikapcsolódást nyújt - és bizony humorból sincs hiány, a poénokon most is dőlni fogunk a röhögéstől. Ha szerettétek a LEGO-sorozat korábbi darabjait, akkor ne hagyjátok ki ezt sem - nem ez lesz, ami új irányba viszi a sorozatot, de nem is volt feladata. A Ninjago-filmhez viszont szuper kiegészítés!
A The LEGO Ninjago Movie Video Game PC-re, PlayStation 4-re, Xbox One-ra és Nintendo Switch-re jelent meg. Mi Xbox One-on teszteltük.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.