Seven: The Days Long Gone teszt

A lengyel székhelyű IMGN.PRO a 2015-ös horror cím, a Kholat után egy teljesen más műfajban próbált szerencsét. A Seven: The Days Long Gone egy izometrikus nézetű RPG, melyben nem csak karakterünket fejleszthetjük, de megválaszthatjuk akár a játékstílust is. A fejlesztők saját kifejezésével élve egy poszt-posztapokaliptikus világban játszódik a játék, ugyanis a sztori szerint az emberiség sikeresen túlélte a nagy háborút, és egy új - politikai bonyodalmakkal tűzdelt - aranykorba csöppenünk. Egyedi látványvilága miatt számomra nagyon ígéretesnek tűnt az előzetesek alapján a cím, nézzük mit sikerült összehozni!

A hosszúra nyúlt bevezető videó után azonnal kezünkbe kapjuk az irányítást, az egyik legnagyobb negatívum pedig már sajnos itt kiütközik. A főhős, Teriel terelgetése nem túl kényelmes, alapból az egér és billentyűzet kombinációval álltam neki a címnek, de hamar kontroller után nyúltam. A rossz hír, hogy a kamerakezelés valamelyest javul így, de továbbra sem áll kézre az irányítás. Elég komoly probléma ez, sokszor idegeskedtem miatta, ráadásul kisebb-nagyobb bugok is tovább nehezítették az alapból nem túl intuitív vezérlést.

A bevezető küldetés maga nem tartozik a játék erősségei közé, és csak a fő helyszínre megérkezve nyílik ki a Seven. Kapunk egy hatalmas bejárható területet, ahol a szokásos RPG-elemek várnak ránk. Beszélgethetünk az NPC-kkel, folytathatjuk a történetet vagy elvállalhatunk egyet a rengeteg mellékküldetés közül. A játék világa csodálatos, a színes és érdekes alternatív jövőkép hamar megfogja a játékost, könnyen el lehet veszni benne. Nagyon tetszett, hogy a hagyományos RPG-kkel ellentétben karakterünk sokkal mozgékonyabb, rengeteg akadályon fel- és átmászhatunk így kitágítva a játékteret.

Maguk a missziók azonban még a sztoriszálon sem túl emlékezetesek, sőt teljes mértékben felejthetők. Ehhez az is hozzátartozik, hogy maga a történet sem túl lebilincselő, sajnos hamar elvesztettem az érdeklődésemet, pedig az elején még egészen érdekesnek találtam a mestertolvaj steampunkos históriáját. Hiába jó az alapötlet, a fejlesztők nem tudtak vele mit kezdeni, ezt pedig hamar megérzi a játékos. Egy idő után inkább csak átfutottam a párbeszédeket, és nagyon kellett koncentrálnom ahhoz, hogy ne aludjak el. Sajnos ezen az ötlettelen mellékküldetések sem tudtak segíteni, nem is foglalkoztam velük túl sokat, mivel nem raktak hozzá túl sokat az élményhez.

Az irányítás mellett magával a játékmenettel sem voltam kibékülve, és nem igazán tudtam megszokni a Seven harcrendszerét. Imádok lopakodni a játékokban, ha van lehetőség, mindig ezt az utat választom, az IMGN.PRO munkájában azonban inkább mellőztem. Papíron hiába van lehetőség többféle megoldásra, a lopakodás egyszerűen kidolgozatlan. Lehetetlen kiszámolni, mikor vesznek észre az ellenfelek és érezhetően maga a pályadizájn sem erre lett kihegyezve. Már az első, gyakorló küldetésnél sem sikerült észrevétlennek maradni, később pedig csak bonyolódik a helyzet. Olyan az egész, mintha csak mutatóba került volna ez a lehetőség a játékba, a gyakorlatban használhatatlan és kiforratlan.

Ha harcra kerül a sor, akkor sem igazán jobb helyzet, de azért határozottan fogyaszthatóbb, mint másik módszer. Hiányzik azonban belőle a mélység, emiatt – valamint a lopakodás teljes csődje okán – hamar unalmassá válnak a konfliktushelyzetek. A harcokat fárasztónak találtam, sőt folyamatosan olyan érzésem volt az irányítás gyengeségei miatt, mintha nem tudnám, mit is csinálok.

A grafikus motorra nem lehet panasz, a játék alatt az Unreal Engine 4 működik és remekül teszi a dolgát. Ha technikailag nem is kiemelkedő a cím, a dizájn és a látvány nagyon rendben van. Aki kicsit is vevő a scifi-re, hamar beleszeret a rajzfilmes grafikába, még ha több óra után ismétlődővé is válik. A soundtrack szintén egész jól sikerült, a szinkronhangok azonban egészen gyengék voltak. Lehet jobb lett volna spórolni, és a keleti címekhez hasonlóan csak feliratozni a párbeszédeket.

Ahogy a bevezetőben is írtam, a Seven: The Days Long Gone nagyon ígéretesnek tűnt az előzetesek alapján, de az egyedi világ és látvány mellett túl sok kiemelkedőt nem tud felmutatni. A játékmenet unalmas, sőt az irányítás miatt néhol idegesítő is tud lenni. A bugok miatt a cucc befejezetlennek hat – a steames értékelések között volt olyan, aki azt írta, hogy egy hiba miatt nem tudott teljesíteni egy fontos sztoriküldetést. Hiába a nyomott ár, még így is csak egy leárazás alkalmával érdemes ránézni a Sevenre, és csak akkor elindítani, ha már fizikai tüneteid vannak az RPG-hiánytól.

A Seven: The Days Long Gone kizárólag PC-re jelent meg.