Midnight Club 3

Nem tudom, lehet, hogy én vagyok a primkó, de én még sosem hallottam a Midnight Clubról azelőtt, szóval, amikor először ránéztem a dvd-re azt hittem hirtelen, hogy a Midtown Madness-szel lesz dolgom, ami elég furcsának tűnt, tekintve, hogy eme sorozat harmadik része már meglehetősen régen megjelent. Szóval egy kicsit tüzetesebben átnéztem, a dvd-n lévő feliratot, felidézve és úgymond átismételve az elsős általánosban tanult ismereteimet és örömmel konstatáltam, hogy ismét félre sikerült olvasnom valamit. Mert amivel a sors összehozott nem Midtown-al, hanem Midnight-tal keződött. Nagy lelkesen beraktam a fekete dobozba a cuccost, amikor is szembe találkoztam a Rocstar logóval, ekkor boldogan kellett újfent rájönnöm, hogy nem csak olvasni nem tudok, hanem valamilyen szinten még vak is vagyok, hiszen a gamma dobozán igencsak látványosan fel van tüntetve az a bizonyos nagy „R" betű pici csillaggal az alján. Kissé sérült önbizalmamat már csak azt tette volna végleg tönkre, ha kiderül, hogy nem csak olvasni nem tudok és megvakultam, hanem süket is lettem. De a játék menüjében megszólaló lightos breakbeat, illetve erőteljesen locosvamosramolos stílust megütő feelingel szembesülve rájöttem, hogy ezúttal valami egészen különlegessel hozott össze a sors. Miután nekikezdtem a New Game-nek, egy fura kinézetű fazon kezdett nekem arról vakerálni, hogy mi a helyzet az utcán és hogy hogyan fogok tudni megállni a lábamon. Namost ekkor már teljesen egyértelmű volt a számomra, hogy kik voltak a játék készítői! =) (lásd. G.T.A. sorozat) Bevallom először egy kicsit erőltetettnek tűnt ez a full tetkós, kopasz, félig kigyúrt de inkább zsíros fazonnak az agymosása, de higgyétek el ez volt a legkevesebb, később a játék élménye maga mindent feledtetni fog…

A második nagy megdöbbenés az volt, amikor szembe találkoztam egyik személyes nagy kedvencemmel a '64-es Impalával, ami egy klasszikus amerikai verda, „Low Rider" latin amerikai találmánynak a kedvenc tunning példánya. Hogy ez mit jelent? Nehéz lenne pontosan megmondani, mert nem vagyok autószerelő, de így laikus szemmel nézve a dolgot az a lényege, hogy a kocsiban mind a négy rugózást kicserélik egy speciális hidraulikával, ami sokkal de sokkal ruganyosabb és hatalmas rugózásra képes. Különösen az a jellemzője a dolognak, hogy ezt a rugózást a sofőr, képes irányítani, vagyis ugráltatni és mivel maga az autó több tonna nehéz, ezért hihetetlen kilengésekre vagyunk vele képesek. Leegyszerűsítve a dolgot képesek vagyunk a verdát ugráltatni, mintha rugó lábakon lenne a karosszéria. Szóval rendkívül vicces a dolog és ilyen létezik a valóságban is. Főleg Amerikában, de itt nálunk Pesten is láttam már egy(!) darab kölköt, akinek ilyen Low Rider Impalája volt. Nagyon ütős ötlet. Képzeljétek el a jelentet: Piros lámpa, állsz a vasaddal, túráztatod a motort, aminek már ilyenkor is olyan a hangja, mint valami alvó krokodilnak, és ekkor megjelenik egy jó csaj az utcán, te nem jó nagyokat dudálsz neki, mint ahogy azt a szokásos tahók szokták csinálni, hanem elkezdesz az autóval szép kicsiket, majd egyre nagyobbakat ugrálni, mint valami kenguru… A hatás nem fog elmaradni! =) Szóval képesek leszünk ezt is beépíteni egyes autóinkba, persze nem mindegyikbe, de a legtöbbe. Külön poén az egészben, hogy irányítani is tudjuk ezt az ugrálást, mégpedig úgy hogy bármikor be tudjuk kapcsolni a D-Pad lefelé nyomásával, miután bekapcsolt a bal és a jobb ravasz illetve a fekete és a fehér gomb nyomkodásával különböző irányokba és erővel tudjuk ugráltatni a kocsit. Ilyenkor a bal joyal tudunk forogni, a jobbal pedig előre hátra menni. Nem valami könnyű az irányítás, de meg lehet szokni. Szóval erről ennyit, a lényeg, hogy hihetetlenül sok külső és belső extrát illetve tunningot tudunk beépíteni négykerekű kedvencünkbe. Fontos tudni, hogy a cím azért DUB edition, mert a híres DUB (még sosem hallottam róla;) ) nevezetű tunning újság volt az, aki a készítőket szakmai tanáccsal ellátta, hogy minden hiteles és valóságos legyen. Szóval minden ami a gammában van, abszolút létezik. CooL!

Melyik volt előbb?

Tudom, hogy az NFSU2-ben mindez majdnem így megvolt, de itt sokkal több az extra, és ami az NFSU-ban nem működött, itt nagyon működni fog, meglátjátok. Nem kell sasszemnek lenni ahhoz, hogy lássuk, kísértetiesen hasonlít a két játék koncepciója egymásra. Szégyenlem magam, de nem tudom megmondani, hogy akkor most ki lopott kitől. Hiszen az NFSU2 már karácsonykor kint volt a piacon, viszont a Midnight első része hat(!) éve jelent meg. A gond meg az, hogy az NFSU első részében nem volt ilyesfajta városban rohangálós össze vissza vezetős, cruise-olásos vonal, míg a másodikba bele is tették, ezzel teljesen tönkre téve az egész feelinget. A Midnight sorozatban meg ha jól tudom mindig is ilyen szabad volt a helyzet a versenyek keresése terén és a városban való autózgatásokkal kapcsolatban. Szóval fogalmam sincsen, hogy ki lopott kitől, de egy dologban biztos vagyok. Az NFSU 1 istenkirályultrapasztőrözöttgigamegazsír volt, a második rész, meg egy szép nagy rakat fos… A Midnight3 meg valami elképesztően hihetetlenül jó játék, minden hiányosságával és hibájával együtt. A játék lényege tulajdonképpen ismert lesz mindenkinek, hiszen az elején veszünk egy kocsit, aztán a térképen mazsolázva vagy tournamenteket, vagy speciális versenyeket vagy utcai versenyeket megnyerve, egyre több pénzt szedünk össze és egyre jobban tunningoljuk a verdát, mind kívülről (megjegyezném, hogy külső tunningnak csak esztétikai értéke van, itt nem kapunk érte semmit extrát) illetve belülről. Egyre több mindent unlockolunk, majd egy idő után átmehetünk a következő városba. Megjegyezném, hogy több osztályon belül is folyik verseny, amikre csak úgy jelentkezhetünk, ha rendelkezünk hozzá való járgánnyal. Vagyis tunningolt kocsival, luxus osztályú vassal, vagy pedig motorral. Igen motorral is lehet lenni, aminek sokan örülni fognak, engem kivéve, mert hihetetlenül idegesítő velük menni. Teljesen irányíthatatlan és túlságosan gyors volt nekem. Bár ízlések és pofonok ugyebár. Szóval a lényeg az annyi, hogy az NFSU-nak lőttek, mert a Midnight3 ennek a stílusnak az új királya lett köszöntsük sok-sok szeretettel…

Miért is ennyire jó?

Hogyan lehet leírni, hogy egy játéknak miért jó a hangulata? Nehéz dolog ez. Egyszerűen minden nagyon el van találva benne. A hangulat, a zene, a játszhatóság. Például nekem nagyon tetszett az, hogy a készítők nem vették valami véresen komolyan a valóságos fizika törvényeit. Itt nem lesz olyan, hogy valakinek nekimegyünk és kezdhetjük a versenyt előröl, mert sosem fogujk már beérni a többieket. NEM! Itt maximum csak lelassítanak minket a közlekedő kocsik, nem jelentenek különösebb akadályt, legfeljebb csak külön élvezetet, ahogy jobbra balra lökdössük őket lefelé az útról. Fontos tudni, hogy minél előrébb jutunk a történetben annál több speckó mozdulattal fog rendelkezni a játékos. Az első különleges mozdulatot a „B" gomb megnyomásával tudjuk előhozni, amikor is a kocsi két kerékre emelkedik és így mehetünk tovább vele az úton. Így sokkal könnyebben el fogunk férni mondjuk egy dugóval megtöltött autópályán, viszont a kormányozhatóság is romlani fog természetesen. A második speckó az ellenfelünk háta mögötti turbó feltöltődés. Ennek az a lényege, hogy kihasználva a szélárnyékot szép lassan feltöltődik a turbónk, és ha hirtelen kivágódunk oldalra, akkor az „X" megnyomásával ki fogunk lőni, mint az állat. Ilyenkor nagyon nehezen irányítható a vasunk, de igen hasznos lemaradásokat tudunk behozni ezzel a mozdulattal. Aztán ott van még a sima nitró is, amiből minél jobbat veszünk annál több extra turbóra tehetünk szert majd a játék során. Ott van a Low Rideres poénkodás is, aminek legfeljebb egy jó házibuliban vesszük hasznát, vagy a replay végignézése közben lehet a hangulatot javítani vele. De akkor is hatalmas ötlet. Később szert fogunk tenni olyan speckókra mint az „Agro" amit bekapcsolva a bal joy klikkjének köszönhetően egy rövid ideig pirosra vált a képernyő, mi meg mindenkit arrébb tudunk lökni a pályán. Különösen jól jön ez, amikor a rendőrök ránk tapadnak. Apropó; rendőrök. Itt sajnos ilyenek is vannak, ami természetesen nem hiányozhat egy ilyen volumenű anyagból. A rendőrök a szokásos Rockstar színvonalnak hűen nagyon kemény srácok. Jól vezetnek, agresszívek és ha nem vagyunk bitang ügyesek, akkor pillanatok alatt megtudhatjuk, hogy hogyan lehet egy kocsit egy másikkal lekapcsolni, úgy hogy levegőhöz sem jutunk közben. Aztán ott van még a „Time" nevezetű speckó, amivel az időt tudjuk lelassítani. Ez is nagyon hasznos tud lenni, és még sorolhatnám a rengeteg mozdulatot, de ezek most már legyenek meglepetések. ;)

Nem szabad megfeledkeznem arról a puszta tényről sem, hogy a játék során teljesen szabadon tudunk közlekedni. A legtöbb verseny alatt is, amikor ha van időnk a térképet figyelni sokkal hamarabb el tudunk jutni a kívánt helyre, mintha csak megadott pályán kellene minél ügyesebben végigmenni. Szóval hatalmas a szabadság, mint ahogy az alapban lévő Cruiseingolos résznél is, amikor érdemes minden egyes sarokba benézni, mert ha megtaláljuk az összes rejtett Rockstar logót a városban, vaskos jutalom fogja megütni kapzsi markunkat… ;)

Értékelés:

Bizonyára feltűnt mindenkinek, hogy csak jókat tudtam összehordani az anyagról. Ez annak köszönhető, hogy nagyon megfogott a hangulata és nagyon nekem találták ki az egész feelinget, amit magából sugároz. De mindezek mellett egy kicsit ki kellett tekintenem a hatalmas rajongás mögül és objektíven megközelítenem eme kérdést. A cucc grafikája nagyon szép, de vannak nála szebbek is, mint például a Burnout3. A zene az egy meglehetősen zárt stílust foglal magában, annak ellenére, hogy hébe hóba még Mátrix zenét is lehet köztük találni, szóval a zene az olyan, hogy kevés embernek fog tetszeni szerintem, de mivel ez a Burnout-nál sokkal erőteljesebben érezhető volt, ezért nem mondhatunk túl sok rosszat rá. A hangeffektek nagyon el lettek találva, mind a szinkronszínészek, mind az motorhangok stb. terén. A hangulat a legnagyobb erőssége a stuffnak, az egyszerűen leírhatatlan. Saját magadnak kell megtapasztalni ezt a fantasztikus hangulatot és akkor érteni fogod. A játszhatóság is jóra sikeredett, átlátható, könnyen tanulható és kézre álló, szép munka. A szavatossággal nem lehet senkinek sem baja, hiszen ott van az XBox-Live támogatás is, annak ellenére, hogy split screen nincsen, össze kötve pár gépet nagyon jókat lehet vele nyomulni. Végül nem tudnám pontosan megmondani, hogy miért kapott csak 8.9-et a gamma, de ha megpróbálok objektív lenni, akkor ennyi jutott az eszembe, de lehet hogy túlságosan szigorú voltam vele szemben? Nem tudom, de az biztos, hogy az első kedvenc 10 játékom között ott van a helye…

Kapcsolódó cikk

• Midnight Club 3