Dead or Alive 6 teszt

Megérkezett a Dead or Alive 6, amely papíron rengeteg rajongónak fog örömteli perceket hozni, hiszen ismét kaptunk egy epizódot, ahol nem csak a remek harcrendszerrel, hanem a franchise híres karaktereivel is újra találkozhatunk, ráadásul mindezt feltupírozott grafikával, rengeteg új mozdulattal és izgalmas helyszínekkel tálalják a készítők. A probléma csupán az, hogy nem csak Kasumi, Hitomi és Brad Wong felbukkanása tölthet majd el mindenkit nosztalgikus érzésekkel, hanem a régi hibák is, melyeknek számát nem hogy csökkentették volna, de a további hiányosságokkal és a kiadó furcsa hozzáállásával csak tovább tetézték őket. Az újításokat illetően is megosztó a helyzet, ugyanis akadnak olyanok, amik jól sültek el (például a harcrendszer finomhangolása), vannak amik megkérdőjelezhetőek (a korábbi részekhez mérten jóval konszolidáltabb vizuális megjelenítés, különös tekintettel a női karakterekre), illetve találkozhatunk olyannal, ami inkább csak bosszantó (az öltözékek pontalapú gyűjtése), míg másoktól ökölbe szorulhat a kezünk (a privát lobbyk kihagyása). Szóval meglehetősen nehéz helyzetbe kergette magát a Team Ninja a Dead or Alive legújabb epizódjával, lássuk, hogyan küzdenek meg vele!

A játékban a legjobb - és egyben a legfontosabb - elem a harcrendszer. A műfajhoz mérten egyszerű, viszont rendkívül következetes a játék szisztémája, vagyis az állandó robbanások, villanások, belassítások és speciális kombók forgataga helyett egy rövid gyakorlás után máris képesek leszünk felfogni, hogy mégis mi a csuda zajlik a képernyőnkön. Sőt, ha belefeccölünk néhány órát a játékba, akkor az egyes mozdulatoknak már nem csak a megkülönböztetését, de a precíz kivitelezését is elsajátíthatjuk. A dolog nyitja ugyanis a remekül eltalált irányításban rejlik; a gombok lenyomásával olyan apróbb támadásokat tudunk végrehajtani, melyeket fejben összekombinálhatunk egy komplett ütéssorozattá. Ráadásul a legjobb az egészben, hogy a játék az ilyen sorozatok megvalósítására nem csak lehetőséget ad, hanem még ösztönöz is rá minket, így egy-egy ügyesebb megmozdulás után igazi fekete öves karatebajnoknak érezhetjük magunkat.

Van egy gomb az ütéseknek, egy a rúgásoknak, egy a támadások megszakítására, illetve a karakterek speciális képességei szerint váltakozó speciális támadásokra, egy a hajításokra, és végül egy a blokkolásra, valamint az ellenfelek megragadásra. Ez tehát összesen öt gomb, illetve hozzájuk jönnek még az iránygombok, amivel értelemszerűen egy-egy védekezés vagy támadás irányítására van lehetőségünk, legyen akár alsó, középső, vagy felső mozdulatsorról szó. És ennyi. Nyilván akadnak speciális kombók, illetve olyan támadások, melyek aktiválásához több gombot is le kell nyomnunk egyszerre, de itt már közel sem azzal a kategóriával van dolgunk, amikor több száz húsz leütéses kombót kell megjegyeznie a játékosnak a győzelem érdekében.

Az egész játék tökéletesen kiszámítható - már a szó pozitív értelmében -, mindig tudni lehet, hogy mikor mi történik, ám bizonyos karakterek még így is okozhatnak meglepetéseket. Némely speciális kombóra ugyanis ellenfeleinknek lehetnek hárító mozdulatai, melyek elszenvedése során igencsak megüthetjük a bokánkat. Éppen ennek kiküszöbölésére kapunk egy egészen ütős tutorial módot is, ahol nem csak az alapvető mozdulatokat és dinamikát sajátíthatjuk el, hanem az egyes karakterek speciális képességeibe és védelmébe is kapunk némi betekintést. 

Szóval azon a téren, ahol egy verekedős játéknak a legjobban kell teljesítenie, ott a Dead or Alive 6 nem csak hozza a kötelezőt, de sok esetben még túl is szárnyalja azt. Persze mindennek meg is kell fizetnünk az árát, de erről majd később… Viszont szinte minden más téren rengeteg sebből vérzik az alkotás. Az egyik legfájóbb pont kétségtelenül a custom lobbyk hiánya, vagyis akármennyire is égünk a vágytól, hogy a játék világában szétverjük a legjobb barátaink hatalmas tüdőkapacitással megáldott karaktereit, sajnos nincs rá módunk. A játék ugyanis nem hajlandó átadni az ellenfelek kiválasztásával járó feladatokat, így jobb híján csak az általa feldobott véletlenszerű és ismeretlen embereket verhetjük le szerte a nagyvilágból.

Ami a grafikát illeti, a játék indítása után egészen szép látvány tárul a szemünk elé. A karaktermodellek viszonylag részletesek, az arcok kidolgozottsága egy verekedős címhez mérten bőven hozza az elvárható szintet, illetve végre egészen korrekt megjelenítést kaptak a sebesülések is, ezúttal egy-egy durvább találat után a gönceink is megtépázottak lehetnek. A környezetet illetően is rendben van az összhatás, a helyszínek nem csak roppant változatosak, hanem a verekedés dinamikájához is tökéletesen passzolnak. A dinoszaurusztojásoknak például kifejezetten vicces nekirúgni az ellenfeleinket, mint ahogyan a hajós helyszínt is feldobja az időnként becsatlakozó óriás Kraken. De sajnos ezen a téren sem lehetünk maradéktalanul elégedettek.

A harc közben sokszor láthatunk a háttérben álldogáló nézőket, akiket a fejlesztők még csak annyira sem dolgoztak ki, hogy a fejüket legalább valamilyen mértékben a csata forgataga felé fordítsák, helyette inkább rideg tekintettel bámulnak maguk elé. A grafika tekintetében is tényleg érezni a javulást az előző részekhez képest, ám nem olyan mértékben, mint ahogyan azt elvárnánk, vagy legalábbis a gépigény indokolná. A textúrák ugyanis folyamatosan egymásba csúsznak, karaktereink folyton összegabalyodnak, az apró részletek eléggé elnagyoltak, a környezet pedig meglehetősen statikus. Mindezt úgy, hogy a karakterek mellett még egy csúcskategóriás i7-es processzort is rendesen megizzasztanak az összecsapások.

És ha már szóba kerültek a PC-s érdekességek; a Dead or Alive 6 a széria első olyan számozott epizódja, ami a konzolos megjelenéssel egy időben PC-n is elérhetővé vált, így a hozzám hasonló naiv emberek könnyen hihették azt, hogy végre orvosolják az irányítás testreszabhatóságát nem csak a kontrollerek, de a billentyűzetek esetében is. Nos, a jó hír, hogy a játék legalább működik billentyűzettel is. Viszont ha szeretnénk testreszabni, hogy melyik billentyű mit csináljon, akkor nem árt rászánni magunkat vagy egy órányi tutorial videó végignézésére a YouTube-on, mert a dolog nem fog egyszerűen menni. És akkor még nem is beszéltünk a rettenetesen leszűkített grafikai beállítási lehetőségekről.

A játék tartalmát nézve sem repeshetünk az örömtől. Ezúttal 14 helyszínt és 24 karaktert kaptunk, ami nem rossz, de túlságosan is egyértelművé teszi, hogy mennyi mindent vágtak ki az alapjátékból, amit aztán DLC-k gyanánt vásárolhatunk vissza. És nem is akármilyen áron! A Dead or Alive 6 alapból 69,99 euróról nyit, melyet a Deluxe Edition 84,99 euróra képes feltornázni, amihez már rögtön a megjelenés napján elérhetővé tettek egy 89,99 dolláros Season Passt is 62 skinnel és két új karakterrel. Ez a jócskán 100 euró feletti ár pedig valami olyasmi, melynek kifizetését semmi esetre sem lehet nyugodt szívvel ajánlani.

Nyilván akad olyan verekedős játék, melyben több karakter közül választhatunk, azonban a játék mentségére legyen mondva, hogy a minőségre ezúttal egyértelműen nagyobb hangsúlyt fektettek, mint a mennyiségre; minden egyes harcos nem csak a kinézete, hanem a dinamikája, képességei és irányíthatósága szempontjából is egyedi élményt képes nyújtani. A skinek megnyitását szolgáló rendszer viszont túlságosan elmozdult az értelmetlen grindelés irányába. Az öltözékeket ugyanis játékbeli pontok összegyűjtésével tudjuk feloldani, ám egy univerzális valuta helyett minden karakterhez különböző pontokat kell gyűjteni úgy, hogy sosem tudhatjuk, hogy melyik meccsel milyen hacukához kerülhetünk közelebb.

A széria ezúttal csak két új bunyóssal bővült; megérkezett NiCO a finnországi tudós, aki a villámokkal megerősített támadásaival próbálja uralni a terepet az összecsapások során, illetve egyenesen New Yorkból jön a kigyúrt latin-amerikai utcai harcos, Diego, akinek egyetlen célja, hogy beteg édesanyjának orvosi költségeit finanszírozza. Igen… A játék története közel sincs a toppon. A több mint 100 történeti küldetés során lényegében csak átvezetőként szolgál a sztori, de még így is képes sokszor olyan hatást elérni, hogy inkább megpróbáljuk lenyomni az összes létező gombot, hátha valahogy tovább tudjuk léptetni a játékot.

Összességében eléggé felemás képet kapunk a Dead or Alive 6-ról. A harcrendszer mindenképpen klassz, mint ahogyan a játék nehézségi szintjeit is remekül eltalálták - vagyis ami a leginkább kritikus pontja egy verekedős játéknak, ott a Dead or Alive 6 simán képes megvetni a lábát. Ugyanakkor nem lehet szótlanul elmenni a játék hibái, hiányosságai és eléggé brutális árazása mellett. Nincs privát lobby, nem tudunk barátokat meghívni néhány meccs erejéig, nincs normális rangsor és nincs Tag Team játékmód sem. Ez már önmagában is egy eléggé fájdalmas veszteség lenne, hát még úgy, hogy a játék ára még a 100 eurót is képes megugrani már rögtön a megjelenés napján. A tősgyökeres fanok számára ráadásul az egy-egy kirívóbb skintől eltekintve a jóval visszafogottabb „vizuális ábrázolás” sem feltétlenül üdvözölendő fejlemény, bár nyilván ennek megítélése mindenki számára más és más. Az viszont biztos, hogy a játék egyedi jellemvonásai tényleg a háttérbe szorultak, így aligha lesz képes reális alternatívát kínálni a bunyós játékok kategóriájában a közel egy hónap múlva esedékes Mortal Kombat 11-gyel szemben.

A Dead or Alive 6 jelenleg PlayStation 4-en, Xbox One-on és PC-n érhető el, mi utóbbin teszteltük egy Intel i7-9700K, 16 GB RAM és egy NVIDIA GeForce RTX 2060 társaságában.