Tropico 6 teszt

A Tropico-sorozat a 2000-es évek elején indult, nagyobb népszerűségre azonban a 2009-es harmadik résszel tett szert. A sikereket látva a bulgáriai székhelyű Haemimont Games két folytatást is kitermelt a következő években, az ötödik epizód remek DLC-i után azonban egész sokat késlekedett a Tropico 6. El Presidente új kalandjait ezúttal a német Limbic Entertainment hozta össze, akik eddig nagyrészt Heroes-játékok fejlesztésével foglalkoztak.

Ha jól számolom, tíz év alatt ez a negyedik Tropico-játék, és ha őszinte akarok lenni én már a Tropico 5 esetében is hiányoltam az újdonságokat. A hatodik rész előzetesei ilyen szempontból nem voltak túl biztatóak, hiszen grafikus motorváltás ide vagy oda, a játék tök ugyanúgy nézett ki, mint az elődök. Árulkodó jel volt az is, hogy az egyik legnagyobb újdonságként a palota testreszabhatóságát emelték ki a fejlesztők. Ettől függetlenül bizakodva vettem át a képzeletbeli karibi ország irányítását, és kíváncsi voltam ezúttal mit sikerült összehozniuk a készítőknek.

Ahogy az előző részek esetében, most is a saját diktátorunk testreszabásával kezdhetjük a játékot. Kiválaszthatjuk a nemét, bőrszínét, majd különféle ruhákkal és kiegészítőkkel aggathatjuk tele karakterünket. Ezután belevethetjük magunkat a 15 küldetés egyikébe, vagy ránézhetünk a Sandbox módra is. Direkt nem azt írtam, hogy kampány, mivel bár a missziók valamiféle történetet is próbálnak elmesélni, amúgy nem túl erősen kapcsolódnak egymáshoz. Inkább egyfajta kihívások, ahol egy adott korszakban a játék egy-egy aspektusára (gazdaság, katonaság, politikai egyensúly) koncentrálva kell helytállnunk. Érdemes ezekkel kezdeni, ha nem játszottunk az előző részekkel, vagy ha nem vagyunk otthon banánköztársaságok hatékony működtetésében, ugyanis oktatóküldetésekként is remekül funkcionálnak.

Ahogy azt az előzetesekből már kikémleltem, a játék tényleg nagyon keveset változott. A legnagyobb újdonság talán az, hogy megnőtt a játéktér, így kolóniánk érdekeltségeit már több szigetre is kiterjeszthetjük. Először csak hajókkal és erre specializált kikötőkkel küzdhetjük le a távolságokat, míg később már hidakat és alagutakat is építhetünk. Bár mindenképpen üdvözölendő a nagyobb térképek bevezetése, ez azért a játékmeneten nem sokat változtat. A fentebb említett küldetések közül már az elsőben megismerkedünk ezzel az újítással, utána pedig olyan érzésünk lesz, mintha eddig is a játék része lett volna.

Emellett főleg apróbb változtatások történtek, melyekre nehéz igazi újdonságként tekinteni. Képzeletbeli diktátorunk mellett, ezúttal már a fő épületünknek számító palotát is személyre szabhatjuk. Nem kell The Sims-szerű mélységekre gondolni, de meghatározhatjuk a színét, kiosztását – elsőre jópofa ötletnek tűnik, de utána szerintem a legtöbben hozzá sem fognak nyúlni. Szintén apró újdonság, hogy ezúttal már úgynevezett rajtaütéseket is szervezhetünk, melyek során nyersanyagokat, új lakókat vagy akár híres épületeket is az országunkba csempészhetünk. Így történhet meg az, hogy a kávéültetvény közvetlen szomszédságában áll a Szabadság-szobor vagy a Brandenburgi kapu.

A Tropico azon városépítős játékok közé tartozik, ahol a közösségünk csinosítgatása mellett fontos feladatunk a termelő hálózatok kiépítése. A játék több korszakban játszódik, és ennek megfelelően válnak egyre bonyolultabbá feladataink. A kolonizációs korszakban elég arra figyelni, hogy kielégítsük a minket foglalkoztató korona kívánságait, az exportált termékeket pedig általában könnyen kitermelhető, maximum kétszereplős hálózatokkal szerezhetjük be, mint például a kakaó, a kávé vagy az arany. Később azonban, a hidegháborúban vagy a kétezres évek után már több nagyhatalommal kell egyezkednünk és üzletelnünk, hogy fenntarthassuk békés diktatúránkat. Ekkor már egy-egy hálózat három-négy panelból is állhat, ráadásul emellett az elektromosságra, környezetvédelemre és természetesen az ellenünk lázadókra is figyelni kell.

A Tropico-sorozat abban különbözik a hasonló játékoktól, hogy itt a politikába is beleszólhatunk a város és a gazdaság felépítése mellett. A különféle rendeletekkel eldönthetjük, hogy kemény diktatúrát szeretnénk vezetni, ahol a lakosok rettegésben élnek vagy inkább turistacsalogató, félig-meddig demokratikus keretek között működő államot akarunk létrehozni. A rendeletek mellett a különböző állami épületeknél is meghatározhatjuk, hogy milyen módban működjenek. Az újság szerkesztőségét például teljesen függetlenné is tehetjük, de ha úgy tartja kedvünk, propaganda célra is felhasználhatjuk.

A formula még mindig élvezetes, és bizony könnyen oda tudja szegezni a monitor elé a játékost. Öröm látni, ahogy végre összeáll a hatalmas birodalmunk, mi pedig próbálunk egyensúlyozni a nagyhatalmakkal, de sajnos ez egy picit kevés tíz év után. Azokat a funkciókat, amiket pozitívumként felsoroltam, már két résszel ezelőtt is tudta a sorozat 2012-ben, az ötödik epizód pedig a különleges DLC-kkel még le is körözi a kissé puritán Tropico 6-ot. Az alapok nagyon régóta változatlanok, a sorozat pedig kezd önismétlődővé válni. Új játékosok számára csalogató lehet a Tropico 6, mert ügyesen vezeti be a kezdőket, de aki az előző részekkel sok időt töltött, annak kifejezetten fárasztó lehet ugyanazokat a köröket lefutni.

Szintén a nagyobb változások közé sorolható, hogy új grafikus motort kapott a sorozat, így ezúttal már az Unreal Engine 4 jeleníti meg törpeállamunkat. Ami a játék egészére, az a látványra is igaz: papíron nagyon jól mutat a motorcsere, de ha nem olvastam volna előtte, hogy történt ilyesmi, akkor akár azt is hihetném, hogy minden maradt a régiben. Félreértés ne essék, a játék jól néz ki, sőt a csodás látvány mellé kis gépigény is társul, de sem a dizájn, sem pedig a kezelőfelület nem változott az előző rész óta, így látványos újdonságokra nem érdemes számítani.

A Tropico 6 alatt sajnos néha a szimuláció is meg-megbicsaklik – vannak új hibák, de sajnos a régiektől sem sikerült még mindig megszabadulni. Az útkeresés továbbra is kaotikus, a nagyobb térképeknek köszönhetően pedig talán még jobban kiütközik, hogy dolgozóink néha borzasztó lassan és illogikusan próbálnak eljutni a célhoz. A játék továbbra is nagyon lassú, mindenre sokat kell várni még a legnagyobb sebességen is. Az épületek felhúzásához meg kell várni, amíg a munkások kiszaladnak, és összeeszkábálják az adott objektumot. Ez nagyon sok időhúzást eredményez, érdemes lenne már ezt a rendszert újragondolni.

A kitűzött célokat nem egyszer csak irreális mennyiségű épület felhúzásával tudtam teljesíteni. Egyszer például azt kaptam feladatként, hogy tornásszam fel egy bizonyos pontig a szigetlakók szabadságérzetét. Ehhez ekkor egyetlen épület, a szerkesztőség állt rendelkezésemre, amiből legalább hatot fel kellett húznom, hogy elérjem kitűzött célt. Mondanom sem kell, elég bénán nézett ki, hogy az országban, ahol nagyrészt földműveléssel és bányászattal keresik a kenyerüket az emberek, hat újság szerkesztősége is áll… Megint máskor a templomépítős küldetés akadt be, amit így 5-10 percenként újra és újra megkaptam.

A Tropico 6 jó játék, de egy rossz folytatás. Inkább csak azoknak tudnám ajánlani, akik eddig soha nem játszottak még a sorozattal, vagy legalábbis utoljára több évvel ezelőtt, a harmadik-negyedik rész körül öltötték fel magukra El Presidente szerepét. Én minden epizódot elég sokat nyüstöltem, így számomra nagyon kevés újdonságot tudott mutatni az új felvonás. A sorozatnak mindenképpen szüksége lenne már egy nagy átalakításra, mert a témában még vannak lehetőségek, de a játékmenet felett már kezd eljárni már az idő.

A Tropico 6 egyelőre PC-re jelent csak meg, így azon teszteltük. A konzolos változatok a nyáron várhatóak.