Phasmophobia próbakör

Félelmetes játékot készíteni nagyon nehéz, félelmetes kooperatív játékot pedig szinte lehetetlen. A tavaly év végén megjelent, mindössze egyetlen ember által fejlesztett Phasmophobia azonban remek úton halad afelé, hogy minden idők egyik legjobb ijesztgetős multiplayer címévé váljon. Ahogy az elmúlt években már sokszor, a független játékfejlesztés ezúttal is megmutatta, hogy nem kell végtelen pénz és több száz fős csapat ahhoz, hogy emlékezetes címmel örvendeztessék meg a nagyérdeműt. Egy jó ötlettel, sok kreativitással és rengeteg kitartással bizony még ma is rekordokat döntögető címmel lehet előállni.

A Phasmophobia egy akár négyfős kooperatív módban játszható horrorjáték, amiben célunk egy kísértetjárta helyszín felfedezése lesz. Mielőtt azonban Bill Murray-re és szellemirtó-csapatára asszociálnátok, le kell hűtsem a kedélyeket: ez a cím egy sokkal visszafogottabb és sötétebb módon közelít a témához. Miután megérkezünk a küldetésünk helyszínére a parancsnoki hídként is funkcionáló kamionunkkal, hamar megkapjuk a feladatunkat is: az elsődleges küldetésünk mindig az, hogy megállapítsuk, milyen típusú szellemmel van dolgunk, emellett pedig három véletlenszerűen generált célt is kapunk a játéktól.

Az anyag első óráiban az alapból is nyomasztó hangulatot csak fokozza, hogy nem igazán tudjuk, mi a francot is kell csinálunk. Kapunk, valamint később a küldetések teljesítéséért járó összegből vásárolhatunk egy raklapnyi tárgyat, amivel elvileg felvehetjük a kapcsolatot a túlvilági lénnyel, valamint jó pár berendezés és házi praktika (só!) áll majd a rendelkezésünkre, hogy nyomon követhessük a mozgását is. Ezek működésének kitapasztalása azonban majd ránk vár, amihez némi segítséget kaphatunk a bármikor elhívható jegyzeteinkből. Egyébként ebből ismerhetjük meg a különféle szellemtípusokat és azok viselkedéseit, valamint a fő célunkat is itt teljesíthetjük.

Az első órákban mindenképpen magas pulzusszámra és jó pár ijesztő pillanatra kell számítani, ugyanis a véletlenszerűen viselkedő szellemek, az ismeretlen pályák és eszközök között elég elveszettnek fogjuk érezni magunkat, és nem egyszer fog halállal végződni egy-egy misszió. Ennek ellenére én mindenképpen ajánlom, hogy próbáljatok meg egyedül rájönni a játék működésére, és csak legvégső esetben nyúljatok külső segítséghez. A játék egyik alapesszenciája, hogy kiismerjük a funkciókat és a pályákat, a legijesztőbb pillanatok is ezekhez köthetőek, így a játékélmény rovására mehet, ha teljesen felkészülve állunk neki a kalandnak.

A Phasmophobia egyébként gyakorlatilag egy horrortéma köré felépített nyomozós kalandjáték, ahol az összeszedett bizonyítékokból kell megoldanunk ugyanazt a rejtélyt, azaz, hogy milyen szellemmel van dolgunk. Mivel ez elég véletlenszerű és szellemtípusból is van jó pár, a pályák gyakran újrajátszhatóak, hiszen a körülmények mindig változnak. A szellemek mesterséges intelligenciája jól van megírva, mivel tényleg kiszámíthatatlanul viselkednek, és elég sok ijesztő meglepetés van a repertoárjukban. A lámpák zavarása és a tárgyak birizgálása mellett már a véletlenszerű felbukkanásukkal is halálra tudnak ijeszteni egy gyengébb idegekkel megáldott csapatot, de az interakciós tárgyakat használva kifejezetten emlékezetes (értsd: rosszat álmodsz tőle) pillanatokat is tudnak okozni.

Bár poénokat nem szeretnék lelőni, a játék alapfunkciójához tartozó hangfelismerést mindenképpen meg kell említenem. A Phasmophobia végig hallgatózik, miközben játszunk, és egyes szellemek előcsalogatásához bizony kommunikálunk is kell majd a túlvilággal. A rádióba beszélve akár választ is kaphatunk a kérdéseinkre, ami meglepően izgalmas helyzeteket tud teremteni. Elég para tud lenni, amikor egy sötét gyerekszobában guggolva hosszas próbálkozás után a „Hol vagy?” kérdésre egy monoton férfihang a rádióból azt válaszolja, hogy „Mögötted!”. Az ilyen pillanatok miatt lesz igazán félelmetes a cím, az egyedi funkciói miatt pedig hosszú ideig emlékezni fogunk ezekre az esetekre. A játékban található túlvilági alakok vérmérséklete elég változó, így találkozhatunk szinte azonnal támadó szellemmel is, de megeshet, hogy komolyabb galiba nélkül teljesítjük a küldetés feladatait. Mivel fegyvereink nincsenek, az Amnesiából megismert módon érdemes elbújni a rémség elől.

A Phasmophobia egyelőre Early Access-kiadásban érhető el a Steamen alig 12 euróért, de ha picit is rajongsz a horrorjátékokért, és van pár bátor haverod, mindenképpen érdemes ránézni. Ahogy írtam fentebb, a kezdeti káosz sokat hozzátesz az élményhez, így 15-20 óra játékidő után, kiismerve az egyedi funkciókat, már kevésbé lesz félelmetes a cím. Pályákból nincs sok, de azok elég változatosak, valamint a fejlesztő is gyakran dob be új helyszíneket – legutóbb például egy börtönkomplexum került be. Ettől függetlenül is gyakran érkeznek a frissítések és a javítások a címhez, így bizakodó vagyok, hogy a kiváló alapötlet és annak megvalósítása után is kapunk majd újdonságokat.

A Phasmophobia tavaly ősszel jelent meg a Steamen korai hozzáférésű állapotban, és jelenleg is csak így vásárolható meg. A végleges változat megjelenése valamikor idén várható.