A tizennégy évvel ezelőtt, kezdetben kizárólag Nintendo DS-re megjelent The World Ends with You üde színfoltja volt a JRPG műfajnak: hétköznapi japán tinédzsereket főszerepeltetett, akiknek a tokiói Shibuya utcáin kellett megméretniük magukat egy rejtélyes versenyben, a végeredmény pedig maximálisan egyedi volt, a készítők mind audiovizuálisan, mind játékmenet szempontjából igyekeztek eltérni a szokványos panelektől. A játékot zabálták a kritikusok és az ínyencebb játékosok, később pedig mobilokon és Nintendo Switchen is kapott egy portot, mintegy megágyazva a nyáron megjelent folytatásnak.
Az egyediséget pedig kéretik a legkomolyabban venni, a The World Ends with You ugyanis maximálisan kihasználta a kis kézikonzol képességeit, így például aktívan támaszkodott a két kijelzőre. Noha a további átiratokat emiatt már át kellett alakítani, sejthető volt, hogy a PC-re, PS4-re és Switchre készülő NEO: The World Ends with You egészen máshogy fest majd, mint a 2007-ben megismert előd: ami azt illeti, a Square Enix és a fejlesztésben közreműködő h.a.n.d. csapata talán túlzottan is arra fókuszált, hogy technikailag az új platformokhoz igazítsa a játékot, az alapkoncepció ugyanis nagyon ismerős. De haladjunk szép sorjában!
A történet ismét napjainkban játszódik, és ezúttal is Tokió Shibuya kerülete ad neki otthont. A főszereplőnk Rindo, aki a legjobb barátjával egyik pillanatról a másikra furcsa helyzetben találja magát: egy Reapers’ Game nevű verseny részesei lesznek, amelyből csak úgy szabadulhatnak, ha győzedelmeskednek a csapatukkal, utolsóként pedig halál vár rájuk. Habár az élet zavartalanul megy tovább, valami mégsem stimmel, ugyanis hamar kiderül, hogy a hétköznapi emberek számára észrevehetetlenek, és csak a többi játékossal tudnak kommunikálni.
Egy verseny hét napon át tart, és minden napra más feladat jut, a teljesítésük közben pedig egy sor érdekes figurával futnak majd össze. A legjobb az egészben, hogy hőseink végső soron megmaradnak tökéletesen átlagos középiskolásoknak, a hétköznapi problémáik és dolgaik pedig újra és újra visszaköszönnek a párbeszédek vagy egy-egy kiszólás során. Nyilván nem tudom, hogy milyen egy japán tinédzser valójában, aki állandóan a telefonját nyomkodja, és gyorskaján él, de érzésre a NEO: The World Ends with You autentikus képet fest a helyi srácok mindennapjairól. Abban is biztos vagyok persze, hogy ez a körítés a végletekig megosztó lesz: nekem nagyon bejött, de az is valószínű, hogy sokakat egyenesen taszítani és idegesíteni fog - szerencsére ezt a demó kipróbálásával gyorsan lehet ellenőrizni vásárlás előtt.
A történet szép lassan bontakozik majd ki előttünk, apránként derül fény arra, hogy pontosan mi is ez a játék, és hogyan kerültünk oda. Kalandjaink közben bejárhatjuk majd Shibuyát, amely szintén folyamatosan nyitja meg az újabb és újabb területeit, a nagy újdonság pedig az, hogy mindezt teljesen három dimenzióban tehetjük meg immár. Habár a játszóterünk nem különösebben nagy, nem lehet rá panaszunk, ráadásul kellemesen sűrűnek tűnik: a toronyházak árnyékában tisztességes tömeg hömpölyög, és szinte minden sarkon befigyel egy üzlet vagy egy étterem, ahol elverhetjük a nehéz munkával megkeresett pénzünket.
A NEO: The World Ends with You azonban még véletlenül sem életszimulátor, hanem valódi JRPG. A telónkon minden nap új feladatot kapunk, egyszer egy arany malacot kell kergetnünk a városban, máskor bandaháborút rendeznek a résztvevő csapatok között, ahonnan értelemszerűen győztesen kell kikerülnünk. Nem halmoznak el bennünket feladatokkal a készítők (és mellékes elfoglaltságokból sincs sok), de azok legalább egészen kreatívak. Főleg nyomozni és harcolni fogunk persze, de a körítés, a karakterek és úgy általában a verseny megfejtése annyira izgalmas keretet adnak mindennek, hogy jóformán letehetetlen a játék.
Már az is zseniális, hogy az összes fontosabb mechanika alapját a karaktereink által gyűjthető kitűzők jelentik. Amellett, hogy ezek teszik lehetővé, hogy egyáltalán részt vegyünk a játékban, még különleges kunsztokat is adnak hőseinknek: belelátnak a hétköznapi emberek fejébe, sőt idővel arra is képesek lesznek, hogy emlékeztessék őket bizonyos dolgokra, vagy gondolatokat ültessenek el bennük, így olyan tettekre sarkallják őket, amiket önmaguktól nem tettek volna meg. Még az időutazás is elérhető lesz, és mondanom sem kell: a nyomozásaink során felmerülő fejtörők megoldásához újra és újra meg kell villantanunk ezeket a képességeinket.
És persze a kitűzők révén látjuk az úgynevezett Zajt is, ami a játék világában az emberek negatív gondolatainak kivetülése különféle szörnyek formájában, nekünk pedig visszatérő ellenfelünk - ha épp nem a rivális csapatokat fogjuk püfölni, hát ezekkel a lényekkel gyűlik meg a bajunk. A harcrendszer a másik sarkalatos pont, amit alaposan meg kellett változtatni a DS-es eredetihez képest, és bár kevésbé kreatív, eleinte pedig igen kaotikusnak tűnik, szórakoztatónak szórakoztató, és idővel felfedi a mélységeit is.
Az említett kitűzők természetesen itt is kulcsfontosságú szerepet kapnak, több mint háromszáz olyan kiegészítőt gyűjthetünk össze ugyanis a szorgalmas lootolással, amelyek más-más támadásokat vagy a harc során bevethető támogató képességeket takarnak. A négyfős csapatunk mindegyik tagja egy-egy kitűzőt tarthat magánál, ezeket pedig egy-egy gombhoz rendeli a rendszer: a gyengébb, de gyorsabban elsüthető támadásokat az akciógombokhoz, a charge-olhatókat a vállgombokhoz, és így tovább. Így tulajdonképpen négy karaktert irányítunk egyszerre, és bár első körben agyatlan gombcséplésnek tűnik majd a sztori, a cooldownok miatt és a hatékonyság fokozása érdekében rá leszünk kényszerítve, hogy ésszel játsszunk.
Mivel folyamatosan kapjuk az új kitűzőket, viszonylag egyszerűen kísérletezhetünk velük, és hamar rájövünk, hogy egészen ütőképes kombinációkat lehet összehozni. A nehézség egyébként dinamikusan változtatható, ha valami nagyon félremenne: én például belenyúltam egy jó kitűzőcsomagba, így nem okoztak különösebb megpróbáltatásokat a harcok, és be mertem vállalni rizikósabb helyzeteket is (egyszerre akár több ellenfelet is aggrózhatunk a nagyobb jutalom reményében), de olvastam olyan történeteket is, ahol szenvedősebb felállást fogtak ki a játékosok, és amiből csak jó pár cserebere után tudtak szabadulni.
A kitűzőket adhatjuk és vehetjük is, főleg, hogy egyik-másik zsákszámra gyűlik majd nálunk a csaták után. Itt jönnek a képbe a boltok és az éttermek: az eladások után és a lootból termelt bevételünket ruhákra és ételekre költhetjük, és ahogy azt már kitalálhattátok, egyetlen dzseki vagy gyorskaja sem funkciótlan, mind javítják a karaktereink statisztikáit - a ruhák addig, amíg viseljük őket, az ételek pedig permanensen. Jópofa adalék ez a játék világához, az egyedüli nagy szívfájdalmam, hogy a kozmetikai kiegészítők nem jelennek meg a karaktereinken vizuálisan. További apróság, hogy hőseink egy közösségi hálózatra is bejelentkezhetnek majd, ahol bejelölhetik az ismerőseiket: naná, hogy ennek is van értelme, ezzel különféle, a játékmenet szempontjából nem feltétlenül kritikus módosítókat, kényelmi opciókat oldhatunk fel.
A NEO: The World Ends with You tehát végtelenül kreatív alapötletre épül, és ha megfog a stílusa, le sem tudsz majd szakadni róla. Nekem nagyon ült az egész, mind vizuálisan, mind zenei fronton, a sztori pedig érdekfeszítően bontakozott ki. Noha a játékidőn nem érződik, a túlzott linearitása belerondít a képbe kissé, főleg az zavart, hogy a legutolsó fejtörőnél is fogta a játék a kezemet, és még véletlenül sem hagyta, hogy én találjam ki, mit is kellene csinálnom. Ezenkívül a grafika is lehetett volna valamivel ütősebb: a demót még Switchen játszottam, ott elment a dolog, de PS4-en már erősen érződött, hogy a 3D-s megjelenítés túlzottan elnagyolt.
Talán érződik a lelkesedésemen, hogy egy szuper kis játéknak tartom a NEO: The World Ends with You-t, de disclaimerként érdemes megjegyezni, hogy az eredetit is végigjátszó veteránoknak csalódás lehet: nekik egész egyszerűen túlzottan ismerős lesz a sztori és a körítés, és legfeljebb az új rész mechanikai változtatásaira fognak rácsodálkozni. Persze még így is nagyon ajánlom a végigjátszást, de a végső pontszámot is érdemes átlagként kezelni: aki játszott az előző felvonással, vonjon le belőle egy fél pontot, aki pedig újonc és kedveli az ínyenceknek szóló darabokat, adjon hozzá felet, és mindenképpen repüljön rá a játékra!
A NEO: The World Ends with You PS4-re és Nintendo Switchre jelent meg, de még idén befut PC-re is. Mi PS4-en teszteltük.
Kapcsolódó cikk
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.