Hot Wheels: Unleashed teszt

Némi Google-szörfölést követően engem is meglepett, hogy milyen hosszú is valójában a Hot Wheels-videojátékok sora. Az aprócska versenyautók a 80-as évek közepe óta rendszeres vendégek a digitális éterben, a népszerű márkanévből hasznot húzó videojátékok azonban csak nagyon ritkán alkottak ténylegesen maradandót. Annál izgalmasabb tehát a Hot Wheels: Unleashed megjelenése, amely a Milestone garázsából kigördülve tagadhatatlanul a minőséget helyezte előtérbe. A végeredmény ugyan nem lett teljesen tökéletes, de így is a széria legnagyszerűbb darabja és az év eddigi legizgalmasabb árkádos versenyjátéka kerekedett belőle.

A rajtvonalhoz állva a Hot Wheels: Unleashed első igazán szembetűnő tulajdonsága az, hogy milyen meglepően pazarul néz ki. Egy kisautókkal operáló versenyjátéktól nem feltétlenül várná el az ember a hiperrealizmust, de az aprócska kocsikon olykor még az óriásinak tűnő ujjlenyomatok is meglátszanak. A valóságban is létező, teljesen autentikus minijárgányok szinte tökéletes pontossággal lettek lemodellezve, az alvázra nyomtatott sorozatszámtól kezdve egészen a nyomott műanyag illesztéséig. Ez az aprólékosság pedig nem csak az alapjátékkal érkező 66 autót jellemzi, hiszen hasonlóan részletgazdag a környezet is.

Habár a féktelen száguldás közben ezt nem feltétlen vesszük észre, a képet kimerevítve vagy a fotómóddal játszadozva láthatjuk, hogy még a narancssárga műanyagpálya is úgy van felmatricázva, mint ahogy azt egy lelkes gyerkőc szobájában látnánk: kissé ferdén, kissé légbuborékosan. Az ilyen apróságok teszik abszolút egyértelművé, hogy az olasz fejlesztőbrigád óriási figyelmet fordított arra, hogy a lehető leghitelesebb módon fordítsák le a digitális térben a több mint ötvenéves játékfranchise lelkületét. És mivel a játékkal érkező járgányok közt akadnak vadiúj modellek, régi klasszikusok és licencelt furcsaságok is, korosztálytól függetlenül mindenki megtalálhatja a legújabb négykerekű kedvencét.

Mindez persze semmit sem ér, ha maga a játékmenet nincs a helyén, de szerencsére a Milestone itt is kitett magáért. Bevallom, sosem voltam nagy rajongója a milánói csapat motorsportos játékainak, de határozottan árkádos vizekre evezve abszolút meggyőztek. A látszat ellenére a Hot Wheels: Unleashed nem egy bugyuta játék, sőt valójában kifejezetten technikás. Természetesen a hurkok, csavarok és boosterek közt driftelő műanyagkocsik irányítása távolabb nem is állhatna a szimulációtól, de aki faltól falig közlekedik, az nem számíthat túl fényes eredményekre. Ebből a szempontból leginkább a Trackmania versenyeivel lehetne párhozamot vonni, ahol az irányítás alapvetően pofonegyszerű, de a kihívás mégis extrém.

A tökéletes kanyarbevétel és a precíz fékezés helyett itt azonban a driftelés és a jól időzített boost kapja a főszerepet – ha ezt a két technikát elsajátítjuk, akkor félig már nyert ügyünk van. Papíron mindez nem nagy kunszt, de higgyétek el, a Hot Wheels: Unleashed meglepően meredek tanulási görbét állít a játékosai elé. Már normál fokozaton is alaposan meg kell küzdenünk a győzelmet jelentő tizedmásodpercekért, ha pedig egy pillanatra elmélázunk, a kacskaringós útról lerepülve máris a hűtőszekrény alatt találhatjuk magunkat. Nincsenek itt láthatatlan korlátok, amik pályán tartanák a megtáltosodott kisautókat, ami viszont azt is jelenti, hogy a Mario Kart Rainbow Roadján edződött versenyzők rábukkanhatnak a legeszementebb vertikális levágásokra.

Játékmódok tekintetében a Hot Wheels: Unleashed hozza a kötelezőket, annál viszont nem sokkal többet. A hagyományos körversenyeket, sprinteket és időmérőket játszhatjuk egyedül vagy kétfős osztott képernyőn, de nem marad el az online multiplayer sem. Az interneten keresztül egyszerre 12 játékos állhat a rajtvonalhoz, ráadásul a hivatalos versenyek mellett itt is kipróbálhatjuk a közösség által megálmodott pályákat, amelyekre hamarosan visszatérek. Beszéljünk azonban előbb a játék fő attrakciójáról, a Hot Wheels City Rumble névre keresztelt karriermódról!

A főmenü tetejét ékesítő játékmód egy kétdimenziós várostérképet terít elénk, amely felett átsuhanva láthatjuk, hogy rengeteg tennivaló vár bennünket. Itt is a hagyományos versenyek és időmérők dominálnak, de találkozhatunk rejtett kihívásokkal és afféle bossfutamokkal is. Az utóbbiak veszélyes pályaelemekkel teszik izgalmasabbá az amúgy is hajmeresztő versenyeket: a hálót köpő óriáspók, a tűzokádó sárkány vagy a pályát kettéharapó dinoszaurusz láttán egyből a játékboltok kirakatában csillogó, gyerekszemmel elképesztően vonzó pályaszettek jutottak az eszembe.

És itt kanyarodnék vissza a játék pályaszerkesztőjéhez. A Hot Wheels védjegyéül szolgáló narancssárga műanyagpályákat mi is a saját elképzelésünk szerint formálhatjuk, a kreálmányainkat pedig megoszthatjuk a barátainkkal vagy a játék online közösségével. A kifejezetten könnyen kezelhető editorban gyorsítókkal, hurkokkal és mágneses pályaszakaszokkal tehetjük izgalmasabbá a versenyeinket, ráadásul nem maradnak el a korábban említett bossfutamok egyedi pályaelemei sem. Aki tehát műanyagból öntött őslények köré szeretné megépíteni álmai pályáját, az nem fog csalódni.

Szinte már indokolatlannak tartom azt a rengeteg lehetőséget, amivel személyre szabhatjuk a Hot Wheels: Unleashed tartalmait. A pályaszerkesztő mellett a kocsikat is átfesthetjük, átmatricázhatjuk, ráadásul kapunk egy saját pincét is, amit csakis a kedvenc hobbinknak szentelhetünk. Ez a virtuális helyiség az, ahol polcra tehetjük a gyűjteményünket, megépíthetjük a pályáinkat, de még a szoba tapétáját és a berendezést is lecserélhetjük, hogy tökéletes legyen az összhang. Ennek a számtalan lehetőségnek azonban ára van – olyan ár, amelyet esetenként csak a bankkártyánkkal tudunk majd megfizetni. Egészen botrányosnak tartom, hogy az alapjáték mellett máris megjelent egy több mint 10 ezer forintos szezonbérlet, amely exkluzív autókat és újabb építőelemeket hoz magával. A következő félévben ráadásul még két hasonló szezonbérlet érkezik a játékhoz.

Úgy tűnik tehát, hogy a Hot Wheels: Unleashed így vet hálót a bálnákra – nem szép taktika, de valószínű, hogy a megszállott gyűjtőket meg lehet fogni vele. Az átlagos felhasználókkal szemben szerencsére nem ennyire pénzéhes játék, de azért teljesen fairnek sem nevezném. Az alapcsomagban érkező 66 autót mind megszerezhetjük további perkálás nélkül, ezeket azonban véletlenszerű ládákból nyithatjuk fel. A teljesített versenyek után a játék érmékkel és fogaskerekekkel jutalmaz bennünket – az előbbiekkel tehetünk szert a ládákra, az utóbbiakkal pedig fejleszthetjük a már meglévő kollekciónkat. Hiába végzünk azonban mindig a dobogó tetején, az érmék gyűjtögetése sajnos így sem egy gyors folyamat, és mivel a ládákban többször is megtalálhatjuk ugyanazt az a kocsit, rengeteg időt kell fektetnünk a gyűjteményünk kikerekítésébe. 

Ez tehát a Hot Wheels: Unleashed Achilles-sarka. A Milestone egy kívül-belül nagyszerű versenyjátékot épített fel a parányi játékautók nosztalgikus világa köré, de a végén mégiscsak felütötte a fejét a kapzsiság. Kezeljük helyén a dolgot: tíz játékosból kilenc tökéletesen elégedett lehet az alapcsomag tartalmaival, a játékmenet pedig kiváló szórakozást biztosít minden korosztálynak - számukra itt pontot is tehetünk a teszt végére. Egyedül csak azok járnak rosszul, akik szeretnének mindent kihozni a játékukból. A teljes kollekció összegyűjtése önmagában is hosszú és frusztráló feladat lesz, akit pedig érdekelnek a premiert követő hónapokban érkező újdonságok, azok jobb, ha megbarátkoznak a meghökkentően drága szezonbérletekkel.

A Hot Wheels: Unleashed PC-n, Xbox One-on, Xbox Series X/S-en, PlayStation 4-en, PlayStation 5-ön és Nintendo Switchen jelent meg. Mi PlayStation 5-ön teszteltük a játékot.