Fűnyírás, slagolás, autószerelés és aratás, lakásfelújítás vagy vérunalmas robotolás a benzinkút pénztárgépe mögött. Első blikkre már maga az ötlet is teljesen megdöbbentő, hogy az ilyen hétköznapi, a való életben színtiszta nyűgként számontartott tevékenységek a videojátékok közt köthetnek ki. Márpedig aki maga is játszott a szűkebb berkekben régóta népszerű, de a közelmúltban a mainstreamben is nagyot robbanó szimulátorokkal, az tudhatja, hogy a hipnotikus monotonitásnak és a jól végzett munka örömének igen is megvan a maga vonzereje. Amikor megtudtuk, hogy az Arcade Paradise egy játékterem üzemeltetését bízza ránk egy ilyesféle szimulátorjátékban, egyből beindult a nyáltermelésünk.
A Nosebleed Interactive játéka a korai 90-es évek Amerikájába kalauzol el bennünket. Egy semmirekellő tinédzser bakancsát taposva érkezünk meg egy átlagos belvárosi mosodába, melynek felügyeletét afféle nyári meló gyanánt hagyta ránk az üzenetrögzítőből okoskodó édesapánk. A mosógépek, szárítók és szennyeskosarak öblítőszagú útvesztője mögött, a lepukkant hátsó raktár mélyén azonban valami egészen varázslatos vár ránk: néhány porosodó árkádkabinet.
Ahogy azt már a játék címe is sugallja, az Arcade Paradise-ban az lesz a feladatunk, hogy a lehangoló mosodát idővel a város legmenőbb árkádtermévé alakítsuk át, az ide vezető hosszú út során azonban sok-sok munka vár ránk. Ez a ruhatisztító ugyanis nem önkiszolgáló, a saját kezünkkel kell a mosógépekbe gyömöszölnünk, megszárítanunk és kiürítenünk a ruháskosarak tartalmát, mégpedig minél tempósabban. Két adag szennyes közt ráadásul a boltot is illik tisztán tartanunk, a modortalan kuncsaftok ugyanis előszeretettel szemetelnek, mindenhová felragasztják a rágógumijukat, de időnként még a vécét is sikerül eldugítaniuk.
Hát igen, az árkádparadicsom sokáig nem is fest olyan rózsásnak, a kemény munka azonban idővel meghozza a gyümölcsét. A mosoda bevételét ugyanis újabb, menőbb játékgépek és hasznos fejlesztések vásárlásába fektethetjük (ezt egyébként egy csábítóan 90-es évekbeli számítógépen tehetjük meg), amelyek aztán passzívan gyűjtik számunkra az aprópénzt. Egy-két falat ledöntve a zsúfolt hátsó raktár komoly árkádteremmé válik, egy idő után pedig azon kapjuk magunkat, hogy a játékokból befolyó összeg annyira túlszárnyalja a mosoda bevételeit, hogy már nem is érdemes az egymás hegyén-hátán tornyosuló szennyeskosarakkal bíbelődnünk - szerencsére senki nem dorgál meg bennünket azért, ha nem végezzük becsületesen a mosodai dolgunkat.
Az üzlet újdonsült irányzatának legtutibb velejárója pedig az, hogy természetesen mi is bármikor odaállhatunk a játékkabinetek elé - még a százasokat sem kell előkotornunk a zsebünk mélyéről! A Nosebleed Interactive csapata alapos munkát végzett. Habár a kor valódi játékaival nyilvánvaló okokból nem találkozhatunk, a más néven futó és némileg átalakított koppintások abszolút autentikusnak hatnak. Az egyszerűbb gépek közt akad léghoki, GTA-s körítésű Pac-Man klón, vektoros tankjáték, ufós városromboló és még egy rakás olyan jópofaság, amiket anno simán el tudtunk volna képzelni a valódi játéktermekben is. Az üzletet jobban beindítva pedig menő versenyjákokkal, twin-stick lövöldékkel és ehhez hasonló prémium gépekkel bővíthetjük a tárházat.
Ez anyagi szempontból is jó ötlet, hiszen a népszerűbb játékok mindig több pénzt hoznak a kasszára, sőt még a hozzájuk legközelebb álló kabinetek forgalmát is fellendítik. Na, de mitől lesz népszerű egy játék? Nos, az újdonság varázsa mindig sokat számít, a különféle high score-ok és egyéb célkitűzések elérésével azonban mi is tovább növelhetjük egy-egy kabinet vonzerejét. Végezetül a játékok árának és nehézségének állítgatásával maximalizálhatjuk okosan az árkádterem bevételét.
A tesztalanyunk tehát félig munka- és menedzsmentszimulátor, félig pedig egy retró hangulatú minijátékgyűjtemény. Fantasztikus kombináció ez, az Arcade Paradise azonban mégis hagy némi hiányérzetet maga után. Ennek összesen két, igen látványos oka van, kezdjük hát a legszembetűnőbbel: a tennivalók minőségével. Minden szimulátorjátékban fontos, hogy a sikeres munkavégzés elégedettséggel töltsön el bennünket. A kezdeti órák jelentős részét kitöltő mosodázás sajnos nem mozgatja meg a dopaminreceptorokat. Az eldobált újságpapírok, pizzásdobozok és rágógumik szedegetése úgy-ahogy működik, a mosó- és szárítógépekre való várakozás azonban színtiszta nyűg.
Habár a Nosebleed csapata igyekezett mindent legalább látszólag játékossá tenni, két-három perceket várni egy mosásra vagy szárításra egyszerű időpazarlás. Még szerencse, hogy időközben mehetünk tehetünk egy kört az árkádban, nem igaz? Igen, ez lenne az alapötlet, a mosodai tennivalók azonban a játékokkal töltött időt is hazavágják. A mosások ugyanis éppen csak annyira rövidek, hogy sose legyen időnk kényelmesen befejezni egy-egy kört a játékterem gépeivel - mindig sürget minket az idő, mindig becsipog a lejáró mosógépre figyelmeztető karóránk.
Az Arcade Paradise mosodaszimulátoros és játéktermes felei tehát egyértelműen egymás ellen hatnak. Ha megpróbálunk lelkiismeretesen dolgozni (és több bevételt gyűjteni), akkor nem lesz elég időnk a játékokra, ha viszont leragadunk egy árkádgépnél, akkor hamar elúszik a mosoda. Ez természetesen abszolút érthető, hiszen egyetlen tisztességes üzletvezető sem töltheti az egész napot játékkal, a tesztalanyunk esetében azonban mégis frusztrálóvá válik a két világ összeférhetetlensége. A cél valószínűleg az lenne, hogy megtaláljuk a munka és szórakozás közti arany középutat, én azonban legfeljebb csak bosszantónak éreztem a játék különös kettősségét.
Ez azonban ne tántorítson el senkit, hiszen ha nem akarjuk minden másodpercünket a végletekig optimalizálni, akkor az Arcade Paradise számtalan kellemes órát tartogathat. Habár a mosodából a város legnagyobb árkádtermévé avanzsáló üzlet menedzselése talán nem olyan mély, mint amilyen lehetne, a jópofa játékgépek kínálata bőven kárpótol mindenért. Ha öregebb rókaként ti is a világ egyik legmenőbb melójának képzeltétek el a játéktermek üzemeltetését, akkor valószínű, hogy jól fogtok szórakozni az Arcade Paradise-szal.
Az Arcade Paradise PC-n, Xbox One-on, Xbox Series X/S-en, PlayStation 4-en, PlayStation 5-ön és Nintendo Switchen jelent meg. Mi Xbox Series X-en teszteltük a játékot.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.