Remnant II teszt

„Dark Souls puskákkal” - ezzel a gúnynévvel illeték a Remnat: From the Ashest, ami valószínűleg 2019 egyik legkellemesebb meglepetése volt nem a csak a dupla A-s piacon, de úgy abban évben a játékiparban zusammen. A Gunfire Games talán még maguk is meglepődtek azon, hogy a sok más játékból összevegyített játékelemek milyen jó fúziót alkottak, amit még további két DLC után most egy nagyszabású folytatásban csiszoltak tökélyre. A Remnant II pontosan olyan mint a legjobb folytatások szoktak lenni: nagyobb, több és látványosabb, de mégis minden meg van benne, amit az alapjátékban is szerettünk.

Kalandunk kísérteties de ja vu-érzéssel indul: minimális karaktergenerálás után a nem evilági Root által tépázott Földön találjunk magunkat. Kétszemélyes túlélő csapatunk épp a legendás Ward 13-at keresi, ahol elvileg - viszonylag - békés körülmények között él a megmaradt emberek egy kisebb csoportja. Öröm az ürömben, hogy amikor megtaláljuk a bázist, minket is megtalál egy nagyobb adag szörnyeteg. Egy gyors mentőakció után pillanatok alatt azon kapjuk magunkat, hogy a település vezetője aktiválja a rég elfeledett Világkövet, ami azzal a lendülettel be is porszívózza az egyik megmentőnket. Nem nézzük ezt azonban tétlenül, és a hölgy után iramodunk, amivel ismét kezdetét veszi a világokon átívelő lövöldözés és lootolás.

A történet innentől ismét Souls-játékokat idézően lesz elmesélve, tehát renget környezeti narratívát kapunk, illetve tárgyleírásokat és feljegyzéseket, amivel ugyan jobban össze áll a kép, de ezért meg is kell dolgoznunk. Szóval aki egy hagyományosabb történet után érdeklődik, az ismét rossz ajtón kopogtat. Ugyanakkor bár a hasonlóság továbbra is tagadhatatlan a From Software játékaival összevetve, sajnos a történet minőségében elmaradt az ihletadójától. Ennek azonban nyomos oka van; a Remnant II-ben ugyanis szintet lépetek a procedurálisan generált pályák, hiszen ezúttal már maguk a világok is véletlenszerű sorrendben lesznek látogathatóak. Ezzel együtt pedig a cselekmény is rákényszerül, hogy szabadabban legyen vezetve.

Szóval a Remnant folytatásában már nem csak a hétköznapi ellenfelek, bossok és pályák random generáltak - természetesen ezek is hasonlóképp viselkednek -, de immáron a biomok is. Így az egészben az a legjobb, hogy az első végigjátszás alatt lehetetlen mindent megtapasztalni a játékból, sőt, az is könnyen lehet, hogy a játék felét még csak nem is láttuk! Már az első rész szavatosságára sem lehetett ilyen téren panaszunk, de most alaposan sikerült az amerikai csapatnak saját magukra rátercelniük.

Szintén rengeteg újrajátszást biztosít az új kaszt-rendszer, aminek hála főhősünk specializálódhat, és időnként eldurranthat egy ultimate képességet. Amennyiben ez nem lenne elég, akkor a tizedik szinttől még egy másik archetípust is választhatunk az elsődleges mellé, amivel olyan sok karakter kombinációt hozhatunk létre, hogy odáig már el sem tudok számolni anélkül, hogy ne vegyem le a zoknimat. És akkor még a titkos kasztokról nem is beszéltünk! Ezt egyébként csak zárójelben szeretném megjegyezni, hogy egy elképesztően tökös húzás a Gunfire Games részéről, hogy nem rakták bele a játék marketing kampányába, hanem ráhagyták a felfedező kedvű játékosokra, és csak az alap lehetőségeket promózták.

Az új rendszer velejárója, hogy a Remnant II-ben már nem tunningolhatjuk a páncéljainkat - azok csak a védelmet és (persze, ami még fontosabb) a stílust biztosítják. Szerencsére a fegyver pimpelésnél megmaradt a jól bevált rendszer. Ezek mellett továbbra is rengeteg különféle alternatív tüzelési móddal egészíthetjük ki a mordályokat, amikből ezúttal is olyan sokat kaptunk, hogy beleszédülünk. Újdonság, hogy ezúttal még mutációval is elláthatjuk a gyilkolóeszközöket, ami további passzív tulajdonságokat biztosít majd az arzenálunknak - tovább hatványozva ezzel is az amúgy sem szerény mennyiségű lehetőségeinket.

A legutóbbi bekezdéseket olvasva azt hiszem kirajzolódik, hogy a fejlesztők nem a levegőbe beszéltek, amikor azt ígérték, hogy több tucat óra után is fogunk vadonatúj dolgokat látni a Remnant II-ben. Ezeket a felfedezéseket ismét megoszthatjuk két másik barátunkkal is, amit gondolom mondanom sem kell, hogy ilyenkor mutatkozik meg csak igazán, hogy mennyire őrülten szórakoztató tud lenni a gameplay loop. Egyedül - akárcsak az első részben - jóval nehezebb a játék, de ha valaki a maximális kihívásra vágyik (ami egyébként a kezdetekor finomhangolható), akkor érdemes így beleugrania a kalandba.

Felfedeznivalóból pedig bőven akad majd utunk során, mert a fejlesztők alaposan teleszórták titkokkal a játéktereket, amik általában a duplájára híztak az elődhöz képest. A loot kapcsán egyedül az alapfizetőeszköznél húztam kicsit a szám, mert nagyon szűkmarkúan szórja a játék azt - és gyakorlatilag minden fejlesztés osztozik ezen a valután -, de az ígéretek szerint már dolgoznak ennek a helyrepofozásán. Szintén javításra szorul még a passzív traitek rendszere, amiket az első részben megfelelő ütemben nyitogattunk kifelé, most viszont 15 óra játék után is csak négy-öt képességre költhetjük el a kapott és talált skill pontjainkat.

Mint azt korábban említettem a Remnant II mindenben egy kicsit több és szebb, mint az előző epizód, és amíg az előbbit már alaposabban körbejártuk, addig gondolom a képek és videók magukért beszéltek, hogy mennyire gyönyörű lett a Gunfire Games legújabb alkotása. Nem véletlen tehát, hogy PC mellett kizárólag csak PlayStation 5-re és Xbox Series-konzolokra jelent meg a játék, ami alatt immáron az Unreal Engine 5 dübörög, és valami elképesztő látványt fest a képernyőinkre. A dicséret nem csupán a nyers lóerő miatt illeti a játékot, hanem a fejlesztőcsapat művészeti részlege is kitett magáért, akiket nem tudom mivel etetnek, de semmiképpen se hagyják abba, hogy ha ez lesz az eredménye.

A poszt apokaliptikus Föld, a Root által fertőzött dzsungel, vagy - személyes kedvencem - a viktoriánus Londont idéző város (ami csak még jobban emlékeztet arra, hogy ideje lenne egy Bloodborne remaster/next-gen patchnek) mind olyan fantasztikusan sikerültek, hogy egyhamar biztos nem fogjuk őket elfelejteni. Öröm látni, hogy egy kisebb malacperselyből gazdálkodó brigád is mire képes az új Unreal motorral - kíváncsian várom, mit hoznak ki belőle majd a nagyobb stúdiók.

A technológiai boldogságot némileg beárnyékolja a tény, hogy PC-n rengeteg kisebb-nagyobb bugról, illetve teljesítménybeli problémákról jöttek hírek a startkor, és sajnos konzolon sem maradéktalanul rózsás a helyzet. Háromféle grafikai opció áll a rendelkezésünkre, amiből talán (az alap értelmezett) balance mód a legoptimálisabb a frame rate/felbontás rátát tekintve. Azonban még itt sem lesz meg minden egyes pillanatban az áhított 60fps – egyes átvezetők alatt, illetve nagyon mozgalmas csatáknál rendszeresen bezuhan a képfrissítés. A Performance mód csak VRR-kompatibilis monitor és/vagy TV-k tulajdonosoknak kedvez (ott is főleg az Xbox tulajoknak), míg Quality módban be kell érnünk a 30fps-es limittel, ami a Remnant II természetét ismerve - valljuk be őszintén - nem a legideálisabb.

Szerencsére a játék audio része viszont problémamentes, ahol nem csak hangulatos muzsikát kapunk (főleg a boss fightok alá), de az effektek keverése is első osztályú, illetve ha oda figyelünk rájuk, akkor akár még életmentőek is lehetnek. A szinkron munka is rendben van, bár kimagasló alakításokra azért ne számítsunk, de nem lesz probléma hallgatni a karakterek mondandóját. Külön érdekesség, hogy néha egy-egy kérdésre adott reakciónk akár egy extra fegyvert, vagy éppen egy extra boss fightot is eredményezhet - szóval érdemes lesz gyakran átgondolni, hogy milyen válaszokat adunk.

Sokáig lehet még részletezni, hogy miért lett nagyszerű játék, és talán még nagyszerűbb folytatás a Remnant II, de igazából ezt már elspoilereztem a cikk elején is: nagyobb, több és mégis ismerős. Játsszuk akár egy- vagy többedmagunkkal, de garantáltan nehéz lesz letenni a Gunfire Games legújabb címét, ami az erős felhozatal ellenére is minden bizonnyal visszaköszön majd ránk az év végén díjazott játékok listájáról. De ha mást nem, az akkor is biztos, hogy az egyik legélvezetesebb soulslike-klónt üdvözölhetjük benne, aminek bőven van annyi egyénisége, hogy megálljon a saját lábán, és ne tűnjön el nyomtalanul a zsánert másoló játékok igencsak sűrű ömlesztőjében.

A Remnant II PC-re, Xbox Series X/S-re és PlayStation 5-re jelent meg. Mi az utóbbin teszteltük.