Mai szemmel nézve persze megmosolyogtató a 233 Mhz-es Pentium 2-es szörnyeteg, ami mellé beszuszakoltak még 16 MB RAM-ot, valamint egy 3Dfx Voodoo videókártyát, de akkoriban ez bőven elég volt ahhoz, hogy a korszak nagyjai komolyabb probléma nélkül elfussanak rajta a maximális 1024x768-as felbontáson. Az a csoda pedig, ami akkor várt minket, miután elindult a Windows 95 operációs rendszere egyszerűen leírhatatlan volt. Az asztalon és a start menüben játékok sokasága sorakozott, méghozzá a legkülönfélébb műfajokból és bár akkoriban még fogalmunk sem volt arról, melyik micsoda, mi minden bátorságunkat összeszedve egymás után pakoltuk bele az írott CD-ket a meghajtóba, nehogy lemaradjunk akár csak egyről is. Fifa 98, Need for Speed 2 SE, Star Wars Jedi Knight: Dark Forces II, Croc és Hexen II szerepelt a listán, de végül a legutolsó játék volt az, ami mind közül a leginkább beszippantott minket. Ez pedig nem volt más, mint az id Software nevével fémjelzett Quake II.
Azt azért gyorsan szeretném leszögezni, hogy mi akkor már tudtuk, hogy mi fán terem a Quake, hiszen pár hónappal korábban egy ismerősünknél láttuk az első részt, igaz, akkor még hangfal nélkül, ami miatt az élmény nem volt teljesen tökéletes, de így is első látásra beleszerettünk ebbe a fantasy-ba oltott pokoljárásba. Ezt követően gondolom mondanom sem kell, hogy a második rész elindítását követően igencsak meglepődtünk, hiszen ugyan az FPS nézet megmaradt, a középkori miliő helyett azonban egy teljesen új, jövőben játszódó körítést kaptunk, ahol az emberek élet-halál harcot vívnak az őket elnyomó strogg-ok ellen. Ha szigorúan nézzük, akkor a történet szempontjából ez a valódi kezdet, hiszen a fejlesztők itt fektették le az általuk teremtett világ alapjait, amit aztán csak jó pár évvel később, a negyedik részben vittek tovább. Mi ebből természetesen akkoriban nem sokat fogtunk fel, hiszen angoltudás hiányában csak annyit láttunk, hogy ezúttal más környezetben és sokkal szebb grafika mellett kell halomra ölni a robotikus ellenfeleket, miközben próbálunk keresztülvergődni a labirintusszerű helyszíneken a következő pályára.
Ez pedig még az egyszerűbb játékmenete ellenére is hihetetlen élmény volt, amit most szerencsére újra megtapasztalhatunk, méghozzá eddig még soha nem látott pompájában. Az idei QuakeCon-on ugyanis a semmiből (voltak azért árulkodó jelek) bejelentették a Quake II Enhanced kiadását, sőt, a megjelenéssel sem tétlenkedtek, hiszen rögtön ezután már elérhetővé is vált az alaposan felpimpelt változat. Kibővített HUD-ban, feljavított átvezetőkben, dinamikus fényekben és sokkal szebb, jócskán finomított animációkban gyönyörködhetünk, méghozzá akár 4K-s felbontásban, szélesvászonnal megtámogatva. A ray tracing ugyan kimaradt a felhozatalból, viszont ezen kívül minden mást megkapunk, sőt, pár effektet bekapcsolva akár még az eredeti grafikát is visszavarázsolhatjuk, ezáltal növelve tovább a nosztalgiafaktort. Mondjuk ez utóbbi inkább csak jópofa, mintsem hasznos, mivel a felújított verzió mellé ingyen megkapjuk az eredeti, a mai napig moddolható verziót is, amit a Steamen keresztül bármikor elindíthatunk.
És ha már itt tartunk, akkor bizony bőven lesz majd mit elindítani, ugyanis nemcsak az alapjátékból kapunk kétféle verziót, hanem a hozzá megjelent kiegészítőkből is (The Reckoning és Ground Zero), sőt, grátiszként még hozzájuk csapták a korábban kizárólag csak Nintendo-ra megjelent Quake II 64-et, valamint egy teljesen új expanziót is. Utóbbi a Call of the Machine névre hallgat és az a Machine Games áll mögötte, akiknek többek között az újragondolt Wolfenstein játékokat is köszönhetjük. Azt hiszem, ahhoz kétség sem férhet, hogy ez a valaha készült legdefinitívebb Quake II élmény (megannyi kisegítő lehetőséggel megtámogatva), ráadásul mindezt akár többedmagunkkal is átélhetjük. A szokásosnak mondható és az eredeti verzióból visszatérő, egyszerre maximum 16 fős PvP játékmódok mellett (kapunk bot támogatást is, amit bekapcsolva rögtön feltűnhet majd a feljavított AI) ugyanis lesz lehetőségünk kooperatív játékra, méghozzá online és offline egyaránt. Utóbbinál egyszerre 4-en küzdhetünk meg a strogg-ok erői ellen és a cross-play-nek hála az sem gond, ha a többiek más platformon keresztül szerezték be a játékot.
Azt hiszem most érkeztünk el a leglényegesebb ponthoz, a játék árához, hiszen egy régebbi klasszikus cím felújításának sikerét nagyban befolyásolja a tartalom mellett az, hogy mennyire fog vastagon a kiadó tolla. Szerencsére itt ilyenről szó sincs, ugyanis a Quake II Enhanced verziója (ami ahogy fentebb már említettem, tartalmazza az eredeti változatokat is) kemény 10 euróba kerül, ráadásul emellett még bekerült Gamepass-be, sőt, ha Steam-en, vagy GoG-on már megvásároltad korábban az előző kiadások bármelyikét, akkor ingyen megkapod az egész csomagot, ami a kiegészítők mellett tartalmaz még egy id Vault névre keresztelt kis extrát is. Itt tulajdonképpen a fejlesztés hátterébe tekinthetünk bele megannyi koncepció rajzon és egyéb hasznos információkon keresztül, ezáltal ismerve meg még jobban a Quake II borzalmas, de egyben mégis csodálatos világát.
Ezek után nem is lehet kérdés, hogy a Quake II Enhanced változata egy eddig is tökéletes játék még tökéletesebb kiadása, ami az eredetihez hasonlóan ismételten egy megkerülhetetlen alkotás lett a maga nemében. Hiába kapunk ugyan „csupán” egy remastered-et a képében, egész egyszerűen nem lehet belekötni, mert minden a helyén van. Nálam ez újból szerelem volt „első” látásra és amint kezdetét vette a feljavított bevezető videó, valamint megszólaltak a háttérben a Sonic Mayhem által komponált zúzós riffek, én újból egy 10 éves kissrácnak éreztem magam, akit 1997 karácsonyán egy életre megfertőzött a videójátékok szeretete. Természetesen számomra a nosztalgiafaktor hatalmasat emel az élményen, de ha lehántoljuk róla az ebből fakadó többletgyönyört a Quake II Enhanced akkor is egy olyan alkotás, ami minden valamirevaló, magát játékosnak tartó ember virtuális polcán ott kell, hogy díszelegjen, hiszen ez a játék nem kevesebb, mint egy szelet történelem.
A Quake II Enhanced kiadás augusztus 10-én jelent meg PlayStation 4-re, PlayStation 5-re, Xbox One-ra, Xbox Series X-re, Nintendo Switch-re, valamint PC-re. Mi utóbbin teszteltük.
“Ez akkor kifejezetten szarnak számított. "Nincs" 3D gyorsítás, Covington Celeron (nincs L2 cache), és mégis kapott 32MB RAM-ot”
Pont a többi alkatrészen spóroltak. A 64 98-ban EXTRÉM volt, “halandó” ember nem engedte meg magának hogy “feleslegesen” erre költsön , ha volt pénze, akkor jobb 3D VGA-t vett, a 32 tényleg mindenre IS elég volt.
A 90-es évek második fele pont az az időszak volt, amikor a memóriaárak leestek és nagyon gyorsan eljutottunk 8/16MB-ról 64/128MB-ra. Mire eljutottunk oda, hogy PC-66 SD-RAM, addigra a 32MB már mainstream volt.
Ezt egy 1998-as 576Kbyte magazinból fotóztam:
https://ibb.co/C8kNtW5
Trans-Am Devil PII turbo számítógép. Ez akkor kifejezetten szarnak számított. "Nincs" 3D gyorsítás, Covington Celeron (nincs L2 cache), és mégis kapott 32MB RAM-ot.
A Balati Computer iskolakezdős gépe 1998-as gamer szemmel szintén elég gyenge. Pentium 120 MHz (nincs MMX), S3 Trio64 (valószínű 2MB), de még ez is kapott 16MB RAM-ot.
Talán egyszer majd összedobok egy a cikkben szereplőhöz hasonló gépet és megkergetem az 1998-as húzócímekkel.
Annál is inkább, mivel a Voodoo (1) nem támogatott 640×480-nál magasabb felbontást, 1024×768-hoz minimum Voodoo2 SLI (szólóban 800×600 a plafon) vagy Banshee kellett, vagyis a 16MB-os kártya Voodoo Banshee lehetett. Bár mindkettő '98 közepefelé jött, úgyhogy nem kaphattad meg '97 karácsonyra. Talán a felbontásra emlékszel rosszul vagy az évre?
Egy Pentium MMX 233-at már sokkal életszerűbbnek látok 16MB RAM-mal és Voodoo-val (lásd. kettővel ezelőtti blogom: https://www.gamekapocs.hu/tag/heldengeist/blog/11890/agyon_szarra_ver_mindent_brutalizator_mk_i).
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.