Counter-Strike 2 teszt

Tizenegy év sok idő, mégis sokan voltak olyanok, akik együtt öregedtek a Counter-Strike: Global Offensive-vel. Azóta a feje tetejére állt a kompetitív multiplayer FPS-ek műfaja, ám a CS:GO mindig is ott volt az élmezőnyben. Mint egy jó szerető, akihez bármikor vissza lehet térni némi légyottra, és a Valve keze munkáját dicséri az is, hogy a játék mind ez idáig az e-sport egyik kihagyhatatlan alapköve maradt. Trónját nemigen lehetett elbitorolni, pedig jelentkezők voltak szép számmal. A váltás régóta érett, ám azzal a Valve is tisztában van, hogy egy ilyen hatalmas közösség igényeit csak óvatos lépésekben lehet kielégíteni.

Ilyen óvatos húzás volt, hogy az év elején bejelentett Counter-Strike 2 bétaverzióját csak fokozatosan nyitotta meg a nagyérdemű előtt, folyamatosan változtatva a maroknyi térképkínálatot és az új funkciókat sem egyszerre időzítették. Egészen a végleges verzióig nagy volt a titkolózás, így sokaknak csak most derült ki, hogy mennyiben lesz más a számozott folytatás, mint a jól bejáratott CS:GO, ami már nem is érhető el a Steamen. Tényleg ennyire komolyan gondolja a Valve, hogy ez a játék határozza meg a Counter-Strike jövőjét a következő hosszú években. 19-re lapot húzás esete.

Nem is kertelek tovább, hiszen a játékmenet magva-lényege mit sem változott, minden kézre áll elsőre, a fegyverek is ugyanúgy viselkednek, mint egy nappal a premier előtt az elődben, még a skinjeinket is átvihetjük - csak éppen vizuális szempontból fejlődött az anyag, nem is kicsit! Hogy ez elég lesz-e egy tényleges számozott részhez, ahhoz be kell tekintenünk a motorháztető alá. Az első pár meccs alapján nem olyan nyilvánvalóak a játékmenet újdonságai a laikusok számára, mint azoknak, akik a CS-vel kelnek és fekszenek minden nap. Maga az élmény ugyanaz, mint korábban, aztán szépen előjönnek a főbb jellegzetességek, az apró nüanszok, elvonatkoztatva a grafikától persze.

Kétségtelen, hogy jó ránézni a játékra, hiszen a CS:GO-t már megette az idő vasfoga, cserébe viszont mindenen elfutott. A Valve-nak sikerült úgy átültetnie a pályákat és a fegyvereket az új részbe, hogy megtartotta azok főbb motívumait, a textúrák magasabb felbontásúak, végre vannak formák a sok szögletes él után, a víz és tűz totálisan élethű, ám ez semmi az új füstfizikához képest! Minden játékos jól tudja, hogy egy jó időben és helyen eleresztett füstgránát megfordíthatja az adott kör végkimenetelét, könnyedén elzárhatjuk vele a bejáratokat, uralmunk alatt tartva a kritikus pontokat, és még az ablakokon-ajtókon is beszökik.

A HE gránátok és a golyók viszont feloszlatják a füstfelhőt gyorsan, amivel nem árt számolni, nem kevés taktikusságot adva a recepthez. A füstöt használhatjuk csalinak is, hiszen ha célzott lövést nem is tud az ellenség leadni, vakon azért tudnak repeszgránáttal dobálózni - van, amikor pont ez a cél. Tehát azok a játékosok, akik okosan dobálóznak, komplett pályarészeket tarthatnak az ellenőrzésük alatt, és hiába lő jobban az ellenfél, simán fel tudják őrölni az idegeiket. Megsüvegelendő, hogy ilyen markánsan tolódott a hangsúly a gránátokkal való hadakozás felé, igazán jól működő újdonságról beszélhetünk.

A pályakínálat meglehetősen szegényes, a tíz térkép közül nem hiányoznak az olyan klasszikusok mint a Dust II, a Mirage, a Train, az Italy és a Nuke, viszont új mapok sincsenek. A felhozatal össze sem hasonlítható a nagy elődben látottakkal - legalábbis most, a debüt idején -, de mérget vehetünk rá, hogy ez a szám szép lassan bővülni fog, és a modderközönség is aktivizálja magát. A loadout-rendszer sem fogja egyből elnyerni a rajongók szívét, lévén olyan fegyverek is bekerültek a kínálatba, amik használhatóságban egyszerűen nem vehetik fel a versenyt a jól bevált darabokkal.

Ami igazán szembetűnő, hogy jelentősen fejlődött a felhasználói felület, a CS:GO vásárlási körmenüjét a Valorantból kölcsönvett megoldás váltotta, ami szerintem sokkal modernebb és használhatóbb, mint korábban. Ezen kívül sok apróbb kényelmi funkció került a kalapba, néhány bejön majd a rajongóknak, néhány nem annyira. További érdekesség, hogy minden egyes ölés után egy játékkártyát kapunk, és ha csak nem halunk meg az adott körben, ezekből maximum 5-öt gyűjthetünk be (azaz ledaráljuk az összes ellenfelet egyedül), nem kis büszkeséggel töltve el bennünket.

Ami pedig a játékmódokat illeti, akad néhány fontosabb távol maradó. Persze nem a klasszikus casual és kompetitív mókákra gondolok, inkább a Team Deathmatchre, a Capture the Flagre, a Danger Zone-ra. Ezeket remélem később hozzáadják a fejlesztők, hiszen ők is tudják, nem mindig az objektíva-alapú küzdelmekért szeretjük a játékot. Hanem az Arms Race-ért is, ami a Gun Game helyi változata - minden egyes ölés után járó váltakozó fegyverekkel -, és más közösségi módokért, amik egyelőre hiányoznak. Ami viszont a CS sava-borsa, bombahatástalanítással, túszmentéssel és miegyébbel, jelen van, kézzel fogható, kedvelhető, karriert építhetünk rájuk, elvégre több évtizedig érlelték őket.

A Valve nagyon ráment a fejlesztés során a tökéletesített partnerkereső- és ranked-rendszerre, vagy úgy is mondhatjuk, addig nem engedte útjára a játékot, míg ezek kifogástalanul nem működnek. A régebbi rangsorolási metódusból semmit nem vettek át, helyette egy sokkal időtállóbb, pontosabb és mélyrehatóbb statisztikai rendszerre váltottak a Premier módban. Szinte minden megmozdulásunkat figyeli a játék, és ezek alapján helyeznek fel minket a globális térképre, hogy mindig olyan partnerekkel fussunk össze, akik ellen esélyünk is van. Ez a gyakorlatban is remekül muzsikál, nem éreztem magamat hátrányban a CS2-vel eltöltött órák alatt, néhány kirívó példától eltekintve - bár még nagyon friss megjelenésről beszélünk.

A csalók ellen viszont még nincs ellenszere a Valve-nak, akik már a béta óta jelen vannak és próbára teszik a fair játékosok türelmét. Kicsit fájó, hogy nincs egy tisztességes anti-cheat rendszer beépítve a játékban, ami érthetetlen, és remélem, a fejlesztők a jövőben tesznek azért valamit, hogy kigyomlálják a tisztességtelen eszközhöz nyúló delikvenseket. Amire viszont már nem kell figyelniük a veteránoknak, az a tick rate, hiszen ilyen nincs. Viszont van helyette sub-tick, így a szerverek pontosan tudják, hogy mikor hajtunk végre bármilyen műveletet - mondjuk célzott lövést -, nem megy félre semmi, még akkor se, ha a pingünk nem a legjobb. Egészen a legutolsó patchig mindez csak ígéret volt, de most már működik úgy-ahogy.

Az szubjektív dolog, hogy a Counter-Strike 2 színgazdag és világosabb vizuális stílusa mennyire veri ki a biztosítékot azoknál, akik szigorúan néznek minden változást, tény, hogy a Source 2 Engine egészen megnyerő látványt tol az arcunkba. Főleg, hogy annyi évig bámultuk a puritán grafikát. A bevilágítási rendszer és a részecskeeffektek kéz a kézben járnak, kölcsönhatásban vannak, sokkal realisztikusabb helyzeteket eredményezve. Rengeteg minden hatással van az akcióra, például a tűz és a víz viselkedése, könnyen elveszhetünk a részletekben, ha kicsit kifújjuk magunkat lövöldözés közben. Ezzel együtt természetesen a gépigény is nőtt, ám a tesztgépen egy Geforce RTX 3070 társaságában simán megvolt a 180-200 fps-em. A hangok talán még tisztábban szólnak, mint valaha, ugyanakkor minden apró effekt ismerősen cseng majd a fülünkben.

Nehéz rosszat mondani a Counter-Strike 2-ről, hiszen elsőre kézre áll minden. Inkább a játékmódok és térképen terén vannak vastag hiányosságok, amik mindenképpen orvoslásra szorulnak. Viszont amikor elsőre megpillantjuk az átdolgozott látványt és a játékmeneten nagyot csavaró részecske-kölcsönhatásokat, mindenképpen előrelépésről beszélhetünk. Szebb, okosabb, de még kicsit vézna a nagy öreg legújabb iterációja, ami a CS:GO-hoz hasonlóan továbbra is millió feletti egyidejű játékost vonz a nap bármely percében. Ez pedig azt bizonyítja, hogy a Valve valamit tényleg jól csinál. 

A Counter-Strike 2 kizárólag PC-re jelent meg free-to-play modellben.