Contra: Operation Galuga teszt

A WayForward csapatára nem kis feladat várt az Operation Galuga készítésénél. Nemcsak azt kapták feladatul, hogy egy Contrának érződő Contrát készítsenek, hanem azt is, hogy ez a játék az eredeti, 1987-es első részt vegye alapul, annak modern iterációja, újragondolása legyen. Nem pusztán az első rész hangulatát és ismerős elemeit kellett felhasználniuk, de modernizálniuk is kellett a játékon, sőt kibővíteniük az eredetileg igen csak rövid alkotást. A küldetést sikeresen teljesítették, még extra tartalmakat is kaptunk új pályák, ellenfelek és főellenségek képében, sőt még egy új történetet és egy új lore-t is készítettek a játékhoz. Gonosz dolog azt mondani, hogy a sorozat legutóbbi részeinek teljesítménye alapján nem volt magasan az a bizonyos léc, viszont a WayForward figyelmen kívül hagyta múltat, és letett az asztalra egy igazán jó remake-t!

Kezdjük a legfontosabbal, a játékmenettel! Hamisítatlan Contrát kapunk két választható karakterrel, a játék előrehaladtával továbbiakat oldhatunk majd ki. Lebegő, lelőhető power-upok, agyatlan tucatkatona ellenfelek, szaltózó dupla ugrás – minden visszatér, ami felmerül az emlékezetünkben, ha Contráról van szó. Egyszerre két fegyverünk lehet, a különböző stukkerek némelyike pedig adott karakter kezében egészen egyedi módon viselkedik. Választhatunk nehézségi fokozatot, ami a ránk rontó ellenfelek és a lövedékek számát is befolyásolja, sőt kiválaszthatjuk, hogy a klasszikus 8 irányú célzást szeretnénk használni, vagy az újhitűt, de tovább nehezíthetjük a dolgunkat, ha kikapcsoljuk az életerő pontokat, így egy találattól is meghalhatunk. A pályák teljesítéséért pontokat kapunk, amiket univerzális perkekre, alternatív soundtrackre és további játszható karakterekre költhetünk. Minden Contra-ügynök más-más képességekkel és egyedi perkekkel rendelkezik, így nemcsak a modell, de a játékélmény és a nehézség is változhat attól függően, hogy kivel játszunk. Egyszerre két perk lehet aktív nálunk, így például vagy több életponttal vághatunk neki a harcnak, vagy kapásból spéci fegyverrel kezdünk.

A fegyverek hangjai, spektruma, sebzése kellően egyedi, és ami igazán jó, hogy egyikről sem mondható el, hogy jobb lenne a többinél. Minden felvehető mordálynak két szintje van, a második szint nemcsak sebzés tekintetében nyújt többet, de ilyenkor jönnek elő a spéci fegyvermódok, mint a nagyobb hatótáv vagy az extra lövedékek. Az irányítás reszponzív akár a D-paddal akarjuk vezérelni hősünket, akár analóg karral. Azoknak, akiknek csak hallomásból volt meg az ikonikus sorozat, vagy a hosszú évek alatt kiállt a kezükből a bugi, nekik mindenképp javasolt könnyű fokozaton próbálkozni először, hogy megszokják az irányítás. Szerencsére teljesen átírhatjuk a vezérlést saját szánk íze szerint, így ha jobban kézre esne mondjuk a ravaszok használata, úgy semmi akadálya a dolognak. Nintendo Switchen ugyanakkor alapjaiban egész furán hat, hogy a karakter mozgása és célzása is egyetlen joystickhoz van bekötve, amit mindenképpen célszerű picit finomhangolni.

A harc kifejezetten poén tud lenni, ráadásul nemcsak egy, de kapásból akár három társsal is nekivághatunk lokális co-op módban az idegen fenyegetés felszámolásának. Nekem mégis a történet tálalása vittel el igazán a hátán a játékot, Rambo-késsel lehet vágni a belőle áradó ’80-as évek hangulatot a kigyúrt főhősöknek, a látványos robbanásoknak és a macsó egysorosoknak köszönhetően. Bár nem ölik meg a hangulatot poénkodással, azért még így is egyértelmű, hogy nem vették túl komolyan a készítők a történetet.

A remake az eredeti játék felállását veszi alapul: a 2600-as években egy meteorzápor zúdul az Új-Zéland melletti Galuga-szigetcsoportra, majd fél évvel később már a Red Falcon nevű terrorszervezet szállja meg a szigeteket. A két Contra-ügynök, Bill és Lance a helyszínre tart, hogy egyrészt megtalálja és hatástalanítsa a szigeten elrejtett gravitációs fegyvert, illetve kiderítse az előzőleg odaküldött katonákat sorsát. Az egészből árad az a nosztalgia, ami miatt mai is annyian imádjuk például a Ragadozót. A kalandunk során számos ismerős karakter jelenik majd meg a franchise történetéből, és kifejezetten tetszett, hogy a befejezés egyértelműen belengeti egy folytatás, esetleg egy DLC érkezését.

Grafika terén ugyan nem beszélhetünk semmi kiemelkedőről, azonban az igenis említésre és elismerésre méltó, hogy milyen szépen újraalkották az ikonikus pályákat, sőt lényegesen élettel telibbé is tették azokat a 2.5D-s, stilizált látványvilággal. A későbbi Contra-játékokból is vettek át elemek, például motoros szakaszokat, és számos alkalommal változik majd a perspektíva is menet közben. Az átvezetők képregényes megoldása is jópofára sikerült és teljes mértékben passzol a hangulathoz.

Az egyetlen dolog, ami nem tetszett, az a hossz. Igaz, hogy az eredeti NES-es játék nagyjából 20 perc alatt végigvihető (elméletben), viszont könnyű fokozaton játszva, több mint 60 halállal is másfél óra alatt végeztem a történettel. Persze, az újrajátszhatóság adott, főleg, ha társunk is van hozzá. Ha egyedül játszunk, akkor már csak a kioldható perkek, karakterek és zenék miatt is megéri visszaülni a játék elé. A történeten felül a játék kínál még egy Arcade Mode-t, ahol még több pontot gyűjthetünk, illetve egy eszement kihívásokra építő Challange Mode-t is, szóval ha valaki szeretné próbára tenni képességeit és idegeit, az megpróbálhat végigszaladni a pályán sebzés nélkül, időre. Ha a tartalom kevésnek is tűnik, enyhítő körülmény, hogy nem egy teljes árú címről van szó, bár így is érthető, ha valaki inkább kivár a nosztalgiázással egy akcióig.

A sorozatot évek óta sújtó balszerencse úgy látszik megtört és a Contra: Operation Galuga képében egy élvezetes, rövid, de adrenalin dús nosztalgia utazást kapunk a pénzünkért, ami egy-két haverral igazán jó kis móka tud lenni, és remélhetőleg folytatást is kap az új lore-ral megtámogatott történet. Reméljük, hogy az is ugyan ilyen jól fog rákontrázni a sorozat legerősebb elemeire.

A Contra: Operation Galuga 2024. március 12-én jelent meg PC-re, Nintendo Switch-re, Xbox One-ra, Xbox Series X/S-re, PlayStation 4-re és PlayStation 5-re. Mi PlayStation 5-ön teszteltük a játékot.