A korai hozzáférésben megjelent, belsőnézetes túlélőhorror kapcsán ugyanis jelenleg még az alfa verzió megnevezés is hízelgőnek tűnik, annyira nincs benne semmi érdemleges, ami pedig van, az vagy nem működik, vagy ha igen, akkor azt fogjuk kívánni, bárcsak ne működne. Egyébként maga az ötlet, miszerint a Slient Hill nyomasztó hangulatát összepárosítják a Resident Evil féle akciódúsabb játékmenetével még akár működhetne is, sajnos azonban a Pine Harbor mögött álló Vision Forge Team csapatának láthatólag fogalma sincs arról, hogy ezt minként kellene megoldania. Persze, ez a későbbiekben még változhat, egyelőre viszont az érte elkért 13 eurót sem éri meg, főleg, mivel a játék adatlapján elérhető demó csupán 30-40 pernyi tartalommal tud kevesebbet a most megjelent változathoz képest.
Egészen konkrétan a bányában zajló felfedezés került bele az ingyenes bemutatóba, amit a korai hozzáféréses kiadás ugyancsak tartalmaz, annyi különbséggel, hogy előtte, illetve utána is kapunk egy jó fél órás szakaszt, ahol az utcákon bolyongva kell összegyűjtenünk mindenféle nyersanyagot a környéken lakó egyetlen NPC-nek. Ezek a fetch questek sajnos főküldetésnek minősülnek, azaz nem ugorhatjuk át őket, ráadásul mivel a céltárgyak helyzete véletlenszerű, simán előfordulhat, hogy hosszú percekig kóválygunk körbe-körbe, mind hiába. A legrosszabb ilyenkor az, ha ránk esteledik, mert míg nappal aránylag biztonságban közlekedhetünk az utcákon, addig éjszaka megborul minden és a játék végtelenítve küldi ránk a különböző förmedvényeit. Ilyenkor ildomos behúzódni a városka két bejárható épületének egyikébe, bedeszkázni az ablakokat, majd beállni egy sarokba és baseball ütővel a kézben fogadni az agyatlanul özönlő mutáns förmedvényeket.
Az efféle szituációk általában két módon végződhetnek: a borzalmas hitboxnak hála állandóan meghalunk és egy távolabbi mentési ponttól kell a vak sötétben visszabotorkálnunk a betonbiztos sarkunkhoz, vagy sikerül folyamatos csapkodásokkal staggerelni az ellenfeleket, ily módon létrehozva több méter magas hullakupacokat. Gondolom mondanom sem kell, hogy egyik élvezetesebb, mint a másik és a legrosszabb az egészben, hogy erre minden áldott este rá leszünk kényszerítve, ami már ezalatt a másfél órás első fejezet alatt is piszkosul idegesítő, bele sem merek gondolni, hogy mi lesz itt a végső változat esetében. Egyébként nemcsak közelharci fegyvereink lesznek, hanem idővel szert teszünk egy pisztolyra, valamint puskára is, amikkel felvértezve némileg nagyobb hatásfokkal irthatjuk a szörnyeket. Muníció az mondjuk nincs sok, de legalább készíthetünk hozzájuk töltényt a munkapadnál, amihez még az egyetlen, közepes nehézségi szinten is elképesztően sok nyersanyagot kapunk.
Nálam többször előfordult, hogy a fegyvertárak miatt már nem maradt hely a tárgylistámban, ami miatt ugyan néhány dolgot át kellett pakolnom az itt-ott fellelhető tárolóládákba, cserébe viszont több, mint 100 pisztolylőszerrel róttam a vidéket. Emiatt aztán egyáltalán nem éreztem magam veszélyben, hiszen akármivel is hozott össze a balsors, már jóval azelőtt szitává lőttem, hogy a közelembe tudott volna érni. Egyébként ugrás hiányában, valamint a hihetetlenül lassú és hamar kimerítő futásnak hála muszáj vagy távolról puffogtatni, főleg az első fejezet második felében, ahol a hordányi ellenfél között szinte képtelenség úgy manőverezni, hogy ne verjenek agyon egy pillanat alatt. Ha mégis meghalunk, akkor egyedül csak a mentési rendszerben bízhatunk, ami többnyire működik, de valamikor megmakacsolja magát. Papíron úgy kellene kinéznie, hogy lerak egy távolabbi pontra és az előrehaladásunkat megjegyzi, sajnos azonban ez utóbbi nem mindig jön össze neki és gyakran konkrét tárgyakat, fegyvereket és egyéb hasznos holmikat tűntet el a zsebeinkből, amiket onnantól kezdve örökre elfelejthetünk.
A játék amúgy is hihetetlenül instabil, szinte bármikor képes szétesni, legyen szó menüben való állítgatásokról, vagy akár a történet közben gyakran előforduló szkriptelt eseményekről. Valamikor megússzuk egy kis szaggatással, esetleg eltűnik a hang (amúgy sincs sok belőle), máskor viszont úgy lehal az egész, hogy csak egy teljes újraindítás hozza vissza az élők sorába. Az a röhej, hogy én jóval a korai hozzáférés megjelenését követően játszottam vele, ugyanakkor a fórumokat olvasgatva korábban még rosszabb volt a helyzet. Bugok terén szintúgy bőven el vagyunk látva, kis túlzással élve, ha találkoztál akárcsak eggyel is életed során, az itt tuti vissza fog köszönni, méghozzá a teljes rokonságával együtt. Ennyi probléma és kellemetlenség után pedig már a látványvilág, illetve az atmoszféra sem lesz elég ahhoz, hogy ott tartson minket Pine Harbor utcáin, mert hiába a mutatós környezet, a stílusosan undorító ellenfelek és a kihalt városkából adódó nyomasztó hangulat, ha mindeközben a valódi horror nem a képernyőnkön, hanem sokkal inkább bennünk játszódik le.
A Pine Harbor jelenleg kizárólag a Steam-en érhető el korai hozzáférésben.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.