Arsene Lupin: Once a Thief teszt

Arsene Lupin figuráját Maurice Leblanc francia író alkotta meg 1905-ben és több, mint 25 könyvnyi történetet mesélt el a rafinált, az álcázásban és átverésekben jeleskedő tolvajról. Ezek a művek jelentősnek számítanak a nyomozóirodalomban, leginkább a nézőpont megváltoztatása miatt. Bizonyos szempontból Lupin a francia Sherlock Holmesnak tekinthető, azzal a lényeges különbséggel, hogy az előbbi alapvetően egy betörő, de mindkét karakter nevezetes a jó probléma megoldó készségéről és az emberek gyors és hatékony kiismeréséről. A két híres irodalmi hős már találkozott a Sherlock Holmes – Nemesis című játékban, ahol Arsene elfogása volt a cél, és ebben az alkotásban is összehozták őket, még ha az angol nyomozót viccesen Herlock Sholmes-nak is nevezték, és természetesen fordult a kocka, most a betörő kapja a főszerepet. A történet során nem Sholmes lesz a fő ellenfele az elegáns tolvajnak, hanem honfitársa és régi nemezise, Ganimard nyomozó. Az Arsene Lupin – Once a thief egy kaland játék, amely néhány fejtörővel igyekszik megnehezíteni a játékos dolgát. Ellentétben Lupinnal, mi rossz útra nem tudunk tévedni, a program egyenesen halad a kijelölt irányban, a puzzle feladatok okozhatnak kihívást, de kis odafigyeléssel, némi agyalással probléma nélkül leküzdhetőek. A történetet Lupin és alkotója, Leblanc közti beszélgetés teszi színesebbé, akik plusz információkkal, csipkelődéssel egészítik ki a játék narratíváját.

A játékmenet két fő részre osztható: tetthely bejárás és a talált nyomok alapján a konklúzió megkeresése, mindkét teendőt két nézőpontból is átélhetjük, az egyik Lupin szemszöge, a másik az ő után nyomozó detektívé. És ez a felállás egyébként játékmenet szempontjából abszolút jó húzás volt. A helyszínek között egy hajó és két kastély szerepel, ezekben néhány termet járhatunk be, miközben mindenkivel próbálunk szóba elegyedni és minden tárgyat megtalálni, amivel interakcióba lehet lépni. Egy-egy beszélgetés, tárgy felfedezése után halad előre a történet, és érdemes újból körbenézni, hogy a korábban feleslegesnek tűnő részletek kaptak-e jelentőséget. Maguk a helyszínek nem nagyok, pár perc után át lehet látni azokat, de van pár eset, amikor alig észrevehető nyomokra kell vadászni. Amint megtaláltuk, amit kell, vagy beszéltünk azokkal, akikkel kell, a játék jelzi, hogy az éppen futó nyomozás(ok)hoz új információ érhető el és egy virtuális táblán megtekinthetjük, hol járunk a feladatunkkal.

Ezek a dedukciós feladatok sajnos nem túl érdekesek, sokszor nem volt egyértelmű, hogy mire akartak rávezetni a készítők, és ugyan bármennyiszer ronthatunk, a büszkeség azt kívánta (volna), hogy minél kevesebb hibával megtaláljam a megoldást. A készítők is sejtették, hogy a játék ezen aspektusa nem a legjobb, mert egyrészről a táblán jelöli, ha két nyomot már megpróbáltunk volna összekötni, illetve induláskor bekapcsolva van az az opció, hogy 3 rossz próbálkozás után, felvillantson egy helyes kapcsolatot, így segítve a tovább haladást. Valószínűleg a túl nagy tabló és a sok lehetőség adta zűrzavar miatt nem lett érdekes ez a rész. Szintén a nyomozáshoz tartozik és pozitív élmény volt az a néhány fejtörő, aminél elengedi a játékos kezét a program, csak egy megoldandó feladatot közöl. Először sok időt el is pazaroltam azzal, hogy kerestem a még esetleg meg nem talált tárgyat, egy nyomot, ami beindítja az eseményeket, de rá kellett jönnöm, hogy minden adott volt, csak gondolkodni kellett és figyelni az információkra. Ezek tényleg élvezetes feladatok voltak, jó lett volna még több hasonló. Akad még néhány kisebb feladat, az egyik során öt mondatot (cselekvést) kell sorrendbe állítanunk, aszerint hogyan tűnik logikusnak egy terv végrehajtásának sorrendje. A másik esetben korábbi részletekre kérdez rá a program (például, hogy mik a kapitány jellegzetes vonásai), egyik esetben sem kerülünk zsákutcába, addig próbálkozhatunk, amíg meg nem lesz a megoldás.

Megvalósítás szempontjából felemásra sikeredett az alkotás. Amint a képeken, videón látszik, nem ez a játék izzasztja majd meg a PS5 Pro-t, valamint a grafikai megoldás sajátossága, miszerint látjuk a játszóteret határoló feketeséget, sem volt a legjobb tapasztalat, és az se segített rajta, hogy egy játékelemként a kamera szögét lehetett fordítani, hogy más oldalról is lássuk a helyszíneket. Nem mondható túl dinamikusnak sem a játék, csak a helyszíneken sétálás közben van animáció, a beszélgetéseket szövegdobozokban láthatjuk, fontosabb esetben a karakterek egy-egy helyzethez nagyjából igazodó pozícióban mutatkoznak (mérges, meglepett), a diszkurzus alakulása alapján váltva egy másik pózra.

Audió szempontjából kellemes az összkép, élvezetes, sanzonos zene adja az aláfestést az egész játék során, ami csak akkor tűnt már ismétlődőnek, amikor nagyon megakadtam egy-egy feladattal. A szinkron is jól sikerült, minden szereplő jellegzetes francia akcentussal szólalt meg angolul, de sajnos nem minden szöveg került felmondásra, és legtöbb esetben a mondandók rövidek, így nem lehet sokáig élvezni egyben a színészek játékát. Leginkább a címszereplő és mesélő partnere, Maurice Leblanc interakciói voltak hosszabbak. Szinte biztosra vettem egyébként, hogy Lupin hangja egy ismertebb színész, mert a hanglejtése, egy-egy szó artikulációja nagyon emlékeztetett valakire, de rákeresve Olivier Raynal nevére, nem láttam olyan filmet, amiből ismerhettem volna a hangját, mindenesetre jó munkát végzett.

Néhány hibával találkoztam: a jegyzetfüzetből, egy felvett tárgy megtekintése után sokszor ki kellett lépni és vissza, hogy egy másik tárgyat is szemügyre lehessen venni. Egy alkalommal úgy tűnt, egy csavarhúzót kell elcsenni egy szerszámosládából, de nem engedte a játék, ezért sok időt elfecséreltem a helyszín átkutatására, hátha még nem találtam meg valamit. A következő alkalommal, mikor indítottam a játékot, lám egyből el tudtam venni a szükséges eszközt, amivel gördült tovább a mesteri rablás. És hasonlókról bizony mindenféle fórumokon lehet olvasgatni...

Összességében közepes játék lett az Arsene Lupin, érdekes tud lenni, ahogy a történeten tud csavarni egy új nézőpont, és az a néhány fejtörő tényleg gondolkodásra készteti a játékost. A nyomok közti összefüggések keresése és párosítása elsőre kellemes kihívásnak tűnt, de könnyen frusztráltságot okozhat, ha jár abszolút egy rugóra az agyunk a fejlesztőkkel. Technikailag nem egy modern alkotásról van szó, de akik nem a grafikát nézik először, és szeretnének egy fordulatos cselekményt átélni, érdemes tenniük egy próbát, még ha kisebb hibák be-becsúszhatnak. Persze arra fel kell készülni, hogy ez nem egy akciódús kaland, és nem mutat forradalmi megoldásokat sem. A főszereplőt nem ismerők számára egy jó bemutatkozás lehet a mesteri tolvajra fókuszáló játék, és akár meghozhatja a kedvet a könyvek olvasásához, ahol jobban el lehet merülni Maurice Leblanc által alkotott karakter életében.

Az Arsene Lupin – Once a Thief  2024. október 17-én jelent meg PC-re, Xbox Series X/S-re, PlayStation 5-re, Nintendo Switch-re, a tesztelés a PlayStation 5-ös verzióval történt.