Dynasty Warriors: Origins teszt

Nos, mindezeken az Origins alcímmel ellátott és kimondottan rebootnak szánt legújabb rész sem kíván változtatni érdemben, ugyanakkor az Omega Force csapata érezhetően belenyúlt az alapokba és egyes visszatérő elemek mellett eszközöltek pár olyan kisebb újítást is, amik remekül dobják fel az ismerős játékmenetet. Szerencsére ezen módosítások, illetve bővítések egyáltalán nem lógnak ki az összképből, sőt, miután huzamosabb időt töltöttünk a társaságukban garantáltan úgy érezzük majd, hogy ez a valaha készült legteljesebb Dynasty Warriors élmény, amiben ráadásul nemcsak a zöldfülű újoncok, hanem a sorozat veteránjai is megtalálhatják a számításaikat. Monumentális összecsapások, szabadon bejárható világ, temérdek fejlődési lehetőség és milliónyi önjelölt emberméretű szalmazsák, amik csak arra várnak, hogy gyakoroljunk rajtuk, hát kell ennél több?

Mondjuk egy épkézláb történet nem árt, amit meg is kapunk, méghozzá oly módon, ahogyan azt a sorozat történetében még egyszer sem. Ezúttal ugyanis nem egy híres kínai történelmi személlyel kell átverekednünk magunkat a Három Királyság belviszályain, hanem velük az oldalunkon, hiszen a játék valódi főszereplője egy névtelen, amnéziás harcművész, akivel aztán mit sem sejtve belecsöppenünk a helyiek küzdelmes mindennapjaiba. Éhínség, korrupció és katonai elnyomás uralja a környéket, mi pedig önzetlenül rohanunk a civilek segítségére, majd pár pillanattal és egy tutorial szekcióval később máris az események sűrűjében találjuk magunkat. Ráadásul szinte felocsúdni sincs időnk, mivel amint megtettük, amit követelt tőlünk a haza, azon nyomban kikerülünk az igencsak kiterjedt, terepasztalszerű nyílt világ kellős közepére, ahol aztán egyre-másra bújnak elő a további segítségért fohászkodó rászorulók.

Tennivalónk tehát akad majd bőven, de ezt cseppet sem bántam, hiszen egyrészt a túltolt pusztítással megfűszerezett játékmenet piszkosul élvezetes, másrészt pedig hősünk minden egyes cselekedetünk nyomán fejlődik valamicskét, aminek hála egyre erősebben náspángolhatjuk el vele a környék rosszfiúit. A rendszer egyébként kifejezetten ötletes, a készítők ugyanis sutba dobták a tapasztalati pont intézményét és helyette inkább az egészet összekötötték a kilencféle fegyverhez kapcsolódó jártassággal. Emiatt aztán hiába találjuk meg a számunkra leginkább tetsző gyilkolószerszámot, muszáj lesz beletúrnunk a hátizsákunkba, ha a karakterünk rankját is szeretnénk növelni. Ez utóbbi azért is ildomos, mert ezáltal nemcsak hősünk statjai erősödnek szignifikánsan, hanem ily módon idővel kinyithatunk többféle képességfát is, ahol aztán a kalandunk alatt összegyűjtött skill pontok beváltásával további bónuszokhoz juthatunk.

Mindezekre pedig szükségünk is lesz, mert bár a csaták alatt mindig kapunk majd magunk mellé társakat, hol sima, általunk vezényelhető bakák, hol pedig nevesített harcosok személyében (akiket egyébként akár irányíthatunk is), az ellenfél szinte kivétel nélkül előnyből támad, ami azért tud fejfájást okozni. Ez leginkább a tisztek esetében csúcsosodik ki, akik komolyabb képességekkel, illetve masszívabb életerővel, valamint védelemmel rendelkeznek és a magasabb moráljuk miatt jóval tovább is bírják a strapát, mint a papírmasé módjára kaszabolható közkatonák. Az ő esetükben a kis- és nagyütés agyatlan püffölésével már semmire sem megyünk, így aztán muszáj lesz bevetnünk ellenük a tökéletes blokkolásokból és kitérésekből bevihető ellentámadásokat. Ezeknél a részeknél mutatja meg a játék igazán, hogy mennyit fejlődött a harcrendszere és akkor még nem beszéltem a Braveryből aktiválható képességekről, a lóháton történő rohamozásokról, a hatalmas pusztításra képes Musou csapásokról, vagy épp a minket ideiglenes sebezhetetlenséggel felruházó Rage módról.

Elképesztően mély és összetett a DYNASTY WARRIORS: ORIGINS ezen része, azonban nem kell tőle megijedni, mivel a játék végig fogja a kezünket és egyrészt a részletes, mégis letisztult HUD-on (végre kapunk normális és használható minitérképet is) folyamatosan jelez minden fontos információt, másrészt pedig a hosszúra nyújtott tutorial kifogástalanul mutatja be a különféle szegmenseket. Ezeknek hála nem is igazán lehet elveszni a csatatereken, ha viszont mégis hadilábon állnánk a harcászati dolgokkal, akkor még mindig bízhatunk a gyakori checkpointokban, illetve az alacsonyabb nehézségi szintek nyújtotta megbocsájtóbb kihívásokban. Érdemes észben tartani azt is, hogy a világtérképen folyamatosan jelennek meg kisebb léptékű, hamarabb lezavarható csaták, amikkel ugyanúgy fejlődünk és még felszerelési tárgyakat is szerezhetünk általuk (fegyvereket, ékszereket, gemeket), azaz bármikor tudunk egy kicsit farmolni, ha úgy hozná a helyzet.

Ugyanakkor hatalmas fegyvertény, hogy még akkor sem igazán lehet ráunni a játékra, ha újra és újra fejest ugrunk az ilyesfajta gyors gyönyörökbe, mert egyrészt, ahogy már fentebb említettem, a túltolt kaszabolással megspékelt, területfoglalós játékmenet piszkosul élvezetes, másrészt pedig a körítés egész egyszerűen lenyűgöző. A különféle időjáráseffektek, a napszakváltozás és az interakciómentes helyszínek megvalósítása szemet gyönyörködtető, az pedig különösen kellemes meglepetés volt számomra, hogy mindemellett az optimalizáció is kifogástalan. Ez azért nagy szó, mert a csatatereken nem ritkán tízezres csapatok csépelik egymást, ami konkrétan még DLSS nélkül sem izzasztotta meg az RTX 3060 TI kártyámat. Mondjuk a fejlesztők ezen a téren csaltak egy kicsit, mivel a megölt, illetve megfutamodott ellenségek pár pillanattal később elpárolognak a semmibe, amit egyfelől megértek, hiszen valahogy kímélni kell a játékot futtató masinákat, másfelől viszont borzasztóan illúzió romboló, ahogy kámforrá válnak körülöttünk a visszavonulót fújó ellenséges klónhaderők.

És ha már a grafikai anomáliáknál tartunk, akkor szeretném kiemelni az előre renderelt videókat, amiknek csapnivaló a minőségük. Nem is értem, hogyan lehetett ezeket betenni, főleg annak fényében, hogy az őket követő, a játék motorjával készült átvezetők köröket vernek ezekre a förmedvényekre. Akadozó, alacsony felbontású, elnyomhatatlan szenvedés az egész, aminek egyetlen értékelhető pontja a szinkron, amit ugyan a legkevésbé sem sikerült szájra illeszteni, de legalább az angol, a kínai és a japán egyaránt kifogástalan minőségben szólal meg. Itt szeretnék kitérni a zenére is, ami egész egyszerűen hibátlan lett, legyen szó akár a nyílt világban kóborlásról, esetleg a csaták alatt felcsendülő zúzósabb szólamokról. Utóbbiak voltak számomra a hanganyag fénypontjai, tökéletesen fokozzák a hangulatot és csak úgy pumpálják belénk az adrenalint, ami a masszaként elporladó ellenfelek látványával kiegészülve az audiovizuális orgazmus netovábbja.

Bugokkal szerencsére nem igazán találkoztam, viszont fagyásokkal már annál inkább, sőt, volt egy, a játék korai szakaszában felmerülő beszélgetés béli döntés, aminél folyamatosan kidobált a Windowsba. Azt azért gyorsan hozzátenném, hogy én egy megjelenés előtti verziót teszteltem, azaz simán előfordulhat, hogy mire ezeket a sorokat olvassátok a probléma már a múlté. Ha mégsem, akkor álljon itt mementóként az örökkévalóságnak, hogy nálam egy sima újratelepítés elhárította a gixert, szóval van rá megoldás, csak épp időigényes.

Ezektől függetlenül azonban a DYNASTY WARRIORS: ORIGINS még így is a széria eddigi legkomplexebb, legszebb és legtartalmasabb darabja és azt hiszem egy reboot esetében ennél többet nem is kívánhatnánk. Ráadásul mindezt úgy sikerült elérniük a fejlesztőknek, hogy némileg belenyúltak az alapreceptbe, ugyanakkor ezek a változtatások kivétel nélkül beváltak. A frissen bevezetett névtelen főhőssel például sokkal könnyebb azonosulni, mint a korábbi játékok nevesített szereplőivel, a számos lehetőséggel megtámogatott, kissé újragondolt harc-, illetve fejlődésirendszer pedig jókora mélységet kölcsönöz a monumentális haddelhaddoknak. Igazán egyedül csak a kooperatív mód teljes mellőzését sajnálom, ami viszont már jó ideje visszatérő probléma, szóval lehet lassacskán bele kell nyugodnunk abba, hogy ezt a semmihez sem fogható, őrületes tempót diktáló megalomán őrületet csak és kizárólag egyedül élhetjük át. De aztán ki tudja, talán majd legközelebb.

A DYNASTY WARRIORS: ORIGINS január 17-től érhető el PlayStationre, Xboxra és PC-re. Mi utóbbin kaszaboltunk vele.