Elden Ring Nightreign próbakör

Az Elden Ring és a Shadow of the Erdtree elsöprő sikerét követően aligha lepődhetünk meg azon, hogy a FormSoftware még nem hagyja el a Lands Between világát, ám arra valószínűleg senki nem számított, hogy egy újabb masszív kiegészítő vagy egy komplett második rész helyett egy multiplayeres standalone spin-offal rukkolnak majd elő a japánok. Solaire of Astora már megmondta, hogy mennyire is fontos a jolly co-operation, a Nightreign pedig egy roguelike-osított, battle royale-elemekkel fűszerezett boss rushként állít hatalmas kihívást a háromfős társaságok elé. Persze, egyedül is nekivághatunk majd Limveld kipucolásának, de egyértelmű, hogy Junya Ishizaki, Hidetaka Miyazaki jobbkeze kifejezetten trióknak szánta ezt a kalandot - az mondjuk számomra érthetetlen, és hatalmas kihagyott ziccernek tűnik, hogy kétfős mód nem kerül a játékba. A meccsek elképesztően pörgősek, izgalmasak, a játék pedig már a meglehetősen limitált tartalommal rendelkező hálózati teszt során is olyan meglepetéseket dobott be, amitől vagy tátva maradt a szánk, vagy a röhögőgörcs kerülgetett bennünket - a lehető legjobb értelemben.

Na, de hogyan is néz ki egy menet a Nightreign-ben? Miután a Roundtable Hold új, kibővített hubjában kiválasztjuk a számunkra legszimpatikusabb karaktert, egy gyors keresés után máris Limveld zöldellő lankái felett találjuk magunkat, szellemsasok szárnyain ereszkedve. Amint azonban földet érünk, máris indul a rohanás, egy percünk sincs arra, hogy a rózsákat szagolgatva bámészkodjunk, hiszen ketyeg az óra, közeleg az éj. Három napon át kell túlélnünk ebben a folyamatosan változó, váratlan veszélyeket tartogató világban, és minél alaposabban felkészülünk a nap végére, annál több esélyünk lesz arra, hogy győzedelmeskedjünk az éjfélkor érkező főellenfél felett. 

Éppen ezért a nappalok azzal telnek majd, hogy a társainkkal összefogva minél gyorsabb tempóban, tényleg hajmeresztő sebességgel kipucoljunk annyi ellenséges tábort és minibosst, amennyit csak tudunk, ládákat lootoljunk jobb fegyverek és itemek reményében, begyűjtsük az élettöltő flaskánk extra tölteteit és annyi szintet meglépjünk, amennyi csak belefér. Az utóbbi egyébként határozottan leegyszerűsített formában tér vissza, hiszen itt nincs idő azon morfondírozni, hogy STR-re vagy DEX-re pakoljunk újabb két pontot. A talált fegyverek is jól látható sebzési mutatókkal és RPG-s színkódokkal érkeznek, hogy pillanatok alatt eldönthessük, hogy upgrade-del van-e dolgunk vagy sem.

A kisebb és nagyobb bossok még roguelike-osan választható passzív bónuszokat is tartogatnak, így két meccs sosem lesz egyforma. Az éj közeledtével pedig megérkezik az eső is, ami egy folyamatosan szűkülő kör formájában kényszeríti a játékosokat a végső összecsapás helyszínére, egy fantom-Erdtree lábához. Itt jelennek meg éjfélkor a főellenfelek is – a tesztidőszak során olyan ismerős rosszarcok sorakoztak fel, mint a Fell Omen (Margit), a Demi-Human királynő és csatlósa, a Draconic Tree Sentinel és lovasai vagy éppen a Dark Soulsból ismerős Centipede Demon erősen felturbózott változata. A harmadik éjjel végső főellenfelét inkább le sem spoilerezném, de maradjunk annyiban, hogy mind tőle, mind pedig a harci arénájától teljesen leesett az állunk. 

Ez a roppant feszes tempót diktáló élmény (ahol még a karaktereink is száguldanak, az ellenfelek pedig jóval sebesebben támadnak) szöges ellentétben áll azzal, amit megszokhattunk a hagyományos Elden Ring során. Abban pedig én és a tesztelés során velem tartó harcostársam, Barackostej is egyetértettünk, hogy nem hagyott bennünk kifejezetten pozitív első benyomást ez a roppant stresszes, kapkodós játékmenet. Azonban ahogy lefutottunk két-három meccset és elkezdtünk megbarátkozni a játék tempójával, hirtelen elkezdett klikkelni a dolog, és amint megértettük, hogy mit vár el tőlünk a Nightreign, ez az oppresszív kihívás egy elképesztően szórakoztató és addiktív gameplay loop alakját öltötte magára.

Ez az élmény azonban nagyban annak a függvénye, hogy kikkel játsszuk a Nightreignt. Két jóbaráttal, összeszokott trióként egyértelműen hatalmas fun a FromSoftware új dobása, ám az már puszta szerencsejáték, hogy mire számíthatunk idegen csapattársaktól. Már a rövid tesztkör során kibukott, hogy abszolút kockadobás az, hogy hozzáértő veteránokat vagy teljesen fogalmatlan amatőröket kapunk magunk mellé, az utóbbiból pedig egy is elég ahhoz, hogy a teljes csapat számára szabotálja az elkövetkezendő 15-30 percet. De legalább ugyanennyire nagy kérdés az is, hogy milyen élményt nyújt majd a Nightreign egyjátékos módban. Hogyan lesznek egy főre balanszolva azok az ellenfelek, amelyek már a movesetjükből adódóan is nyilvánvalóan három játékosra lettek tervezve? Illetve hosszabb távon ez a kiszámíthatatlanul randomizált rohangálás nem válik majd egyedül rém unalmassá? 

Mivel a hálózati tesztben az egyjátékos mód kipróbálására nem adódott lehetőség, illetve maga a tartalom is roppant limitált volt, ezekre a kérdésekre egyelőre meg sem tudnám tippelni a választ, az azonban, amit eddig láttam, rendkívül ígéretesnek tűnt. Hiába csupán egy statikus pályát kaptunk (a teljes játékban procedurálisan randomizált helyszínek lesznek), vagyis Limveld ezen formában hamar kiismerhetővé vált, néhány meccs után megtaláltuk az optimálisnak tűnő utakat. És hiába csupán négy hős közül választhattunk, a játék így is csábítóan hívogatott “csak még egy menetre”. Nem véletlen, hiszen az Elden Ring látvány- és hangulatvilága továbbra is elképesztően magával ragadó.

Hadd ejtsek néhány szót erről a négy hősről! A Nightreign a megjelenésekor nyolc előre elkészített, különböző archetípusokat követő és egyedi képességekkel rendelkező karakterrel vághatunk bele az újabb és újabb meccsekbe – ezek közül négyet ismerhettünk meg a Network Test során. Wylder egy Quality Buildes, balanszolt átlagkarakter, aki egy grappling hook és robbanó számszeríj segítségével válik hasznossá, a Guardian pedig a csapat tankja, egy masszív madárember, aki hatalmas szárnycsapások közepette torpedózza meg az ellenfeleit. Ott van még Dutchess, az egész csapatot láthatatlanná tévő rogue, illetve a Recluse, aki varázslóként nemcsak hatalmas sebzésre, de a csapattársak erőforrásainak visszatöltésére is képes. A FromSoftware-től már megszokott fergeteges karakterdizájn természetesen itt is minden hősnél adott, de az említett karakterek jól vizsgáznak akkor is, ha egymás kisegítéséről van szó.

Ahol azonban határozottan ráférne némi csiszolás a játékra, az a matchmaking. És nem, nem arról beszélek, hogy a tesztidőszak alatt gyakran haldoklott a hálózat (hiszen papíron éppen emiatt voltunk ott). A japán stúdió játékaiban (az Armored Core kivételével) mindig egészen szokatlan matchmaking-rendszerekkel találkozhattunk, a Soulsborne-játékok és az Elden Ring jelszóalapú Soapstone-os rendszere alsó hangon is legalább frusztráló. Egészen meglepett tehát, hogy a Nightreign-ben is egy ehhez hasonló, jelszavas rendszer kapott helyet, annak ellenére, hogy a Roundtable Holdban minden adott lenne ahhoz, hogy egy közös lobbiban gyűjthessük össze a harcostársainkat. A Souls-játékokban tematikailag lehet helye az ilyesminek (bár ott sem véletlenül népszerűek a Seamless Co-op modok), egy kifejezetten multiplayerre kihegyezett címben azonban fontos lenne a könnyebb, átláthatóbb csapatszervezés a jelszavas hülyéskedés helyett.

A másik nagy kérdés magát a tartalmat illeti. Ebben a roppant limitált korai teszt-buildben még csak egy kicsi, statikus szeletét láttuk a játéknak, így a második-harmadik session környékén már teljes céltudatossággal szántottuk fel a terepet. Nem került még porondra a világ és az ellenfelek véletlenszerű keverése, így azt is nehéz lenne megítélni, hogy milyen mennyiségű tartalmat, és ezáltal szavatosságot nyújt majd a Nightreign. Márpedig egy ilyen jellegű játék sikere pontosan ezen áll vagy bukik – az alapok az Elden Ring alapjai, tehát egyértelműen fantasztikusak. 

Annyi azonban már most világosnak tűnik, hogy az Elden Ring: Nightreign egy kifejezetten megosztó cím lesz. Amit eddig láttunk, az nagyon ígéretes, roppant szórakoztató, így aki nem tud betelni az Elden Ringgel (és magával tudja rántani két másik barátját is), az jó eséllyel hatalmas örömét leli majd benne, sok-sok órán át. Ugyanakkor, a battle royale és roguelike-elemekkel fűszerezett, rohamtempós játékmenet elüt annyira az alapműtől, hogy könnyen el is idegenítheti azokat, akiknek kevésbé fekszik ez a zsánermix. Emiatt pedig egyelőre nem mernék mérget venni arra, hogy a Nightreign akkora átütő siker lesz, mint az Elden Ring vagy a Shadow of the Erdtree. Mindez majd a nyár elején, a teljes játék megjelenését követően derülhet ki. Mi mindenesetre nagyon várjuk!

Az Elden Ring Nightreign május 30-án érkezik PC-re, Xbox One-ra, Xbox Series X/S-re, PlayStation 4-re és PlayStation 5-re, külön megvásárolandó, önálló címként. Mi Xbox Series X-en vettünk részt a hálózati teszten.