Amikor először kiléptem a Spiritgrave Plain szélben hullámzó fűtengerére és körbenéztem a fantomszerű sírkövek között, pontosan az az érzés fogott el, mint amikor két évvel ezelőtt először kaput nyitottam Limgrave aranyló lankáira. A Shadow of the Erdtree festményszerű tájainak messze nyúló horizontja egyetlen képben közvetítette a reményvesztett világ hatalmasságát, a távolban sötét kastélyok ormai nyúltak a magasba, felettük az égen pedig a kormosarany Scadutree vetett fátyolszerű árnyékot a vidékre. Sötét, csontig csupaszodott alakok járták a romokat, a távolban pedig egy lángoló kolosszus vörösen égő fénye ragadta el a tekintetemet, tudat alatt egyből kitűzve számomra az első nagy célállomást.
A FromSoftware és Hidetaka Miyazaki legkevésbé sem titkolt célja volt az, hogy a Shadow of the Erdtree első felfedezése ugyanazt az élményt nyújtsa, mint amikor legelőször volt szerencsénk megismerni az Elden Ring bámulatos világát. Az új kezdet érzése pedig a kiegészítő nyújtotta kihívásokra is igaz, hiszen alig teszünk meg néhány lépést az ismeretlen felé, máris könnyen összefuthatunk az első olyan átlagellenféllel, aki előszeretettel mossa fel a magas szintű, endgame buildes karakterünkkel is a padlót, ha nem figyelünk oda megfelelően. Ezek után pedig máris más megvilágításba kerül a kérdés, hogy valóban ujjat szeretnénk-e húzni a távolban grasszáló hatalmas tűzkolosszussal.
Az első néhány romot felfedezve hamar eljutunk egy keresztúthoz, ahol néhány barátságos NPC és egy egyszerű választás tárul elénk: a kezdeti felocsúdást követően merre kívánjuk megkezdeni az utunkat? Nyugati irányban Belurat omladozó toronyvárosa vár bennünket, északon pedig egy felperzselt falu és annak tóvidéke felé folytathatjuk a felfedezést. Keleten egy hatalmas híd, majd Ensis várkastélya áll bástyaként a Scadutree árnyékában, délen pedig a Jagged Peak hatalmas hegysége felől süvítő szél hozza magával a sárkányok üvöltését. Nehéz helytelen döntést hoznunk, hiszen bizonyára magas szintű, minden kihívásra kész karakterrel érkeztünk ide, kötelező jelleggel legyőzve Starscourge Radahn-t és Mohg-ot is. Készen állunk arra, hogy Miquella nyomait követve felfedezzük a Land of Shadow túlvilági árnyvidékeit, a kihívásra azonban akkor is érdemes felkészülnünk, ha korábban Malenia, Placidusax, az Elden Beast és az alapjáték összes többi keménylegénye elbukott már a lábaink előtt.
Az pedig, hogy a Shadow of the Erdtree kihívást jelent nemcsak a főbossok, de gyakran már a nyílt világ átlagos ellenfelei által is, mindenképp egy kiváló irány. Az eredeti Elden Ring alapjátékának egyik kardinális problémája az volt, hogy a nyitottsága és a fejlődési rendszere egy bizonyos pont után homlokegyenest a játékélmény ellen dolgozott. Azzal ronthattuk el magunknak legjobban a végigjátszásunk élményét, ha jól megértettük a statok és buildek működését, illetve körültekintően játszottunk, alaposan felfedezve a világot, hiszen így bármiféle farmolás nélkül is elkerülhetetlenné vált a túlszintezés és a nehézségi görbe akaratlan eltiprása. Ez a DLC-ben szerencsére nem jelent ekkora gondot!
Mivel a játékosok javarészt a végjátékra kész, 150-es szint körüli vagy afölötti karakterrel érkeznek a DLC-be, itt már jócskán életbe lép a szintek utáni csökkenő hozamok törvénye, nem dobnak sokat a latba a bizonyos breakpointok utáni szintlépések. Éppen ezért a FromSoftware egy új, kizárólag a DLC területeire vonatkozó fejlesztési rendszert ötlött ki: gyűjthető tárgyakhoz kötötték a karakterünk további fejlesztéseit, azok fix térbeli elhelyezésével pedig a valódi tettleges progresszió és a felfedezés jutalmának tették meg ezeket. A gyakorlatban mindez azt jelenti, hogy Miquella keresztjeit követve Scadutree Fragmenteket, a katakombák közt járva pedig Revered Spirit Ash Blessingeket gyűjthetünk. Az előbbiek szimplán a karakterünk védelmét és támadóerejét erősítik, míg az utóbbiak a megidézett lelkeket, illetve hű hátasunkat, Torrentet teszik szívósabbá. Ismerős lehet a rendszer, hiszen az alapjátékban hasonlóképp tehettük hatékonyabbá a flaskánkat, ám ez a rendszer kiválóan működik a kiegészítőben is anélkül, hogy felborítaná az alapjáték addigi egyensúlyát.
Mivel a Shadow of the Erdtree cselekménye során a célunk az lesz, hogy Melania elveszett testvérét kövessük és megtudjuk, hogy miért hagyta hátra testét a titokzatos félisten, a játék minden eddiginél jobban sarkall bennünket a nyílt világ felfedezésére. Erre erősít rá az imént említett új fejlődési rendszer, de maga a Land of Shadows térképe is, amely jóval összetettebb, rétegeltebb az alapjáték komplex helyszíneinél is. Nagyobb vertikalitásban, gyakran több egymást fedő szinten fedezhetjük fel az új világ titkait, melynek felszíntérképe csupán ránézésre is nagyobb, mint Limgrave és Liurnia párosa. Amíg azonban az alapos felfedezés nagyobb odafigyelést igényel, addig a játékban szereplő új Legacy Dungeonök valamelyest lineárisabbnak érződnek, és sajnálatosan kevesebb főellenséget is tartogatnak.
Ha egy dolgot felróhatok a Shadow of the Erdtree-nek, az az, hogy szűkebb marokkal szórja az epikus bossfightjait, főképp az expanzió első felében, ám amikor végre találkozunk egy hatalmas főgonosszal, attól így vagy úgy, de garantáltan leesik az állunk. A részleteket semmiképp nem lőném le, de annyit elárulhatok, hogy a stúdió fantasztikus bossdizájnja csúcsra lett járatva. És ahogy annak idején a Bloodborne: The Old Hunters esetében is történt, itt is a kiegészítő tartogatja a legkeményebb kihívásokat, melyek évekig szilárd referenciaként kerülnek majd újra és újra említésre a soulslike-műfaj rajongóközösségben.
Az új kihívások teljesítéséhez persze számtalan új eszközt is kaptunk, legyen szó akár fegyverekről, komplett új fegyvertípusokról, megidézhető szellemekről, varázslatokról, Ashes of War-képességekről vagy craftolható tárgyakról. A DLC alaposan felkavarja majd az állóvizet nemcsak a legerősebb PvE buildek, de bizonyára a PvP terén is, hiszen néhány fegyver olyan hihetetlen speciális mozdulatsort kapott, hogy azokkal mi is valódi főbossnak érezhetjük magunkat. Ismételten szeretném elkerülni, hogy spoilerekbe bocsátkozzak, de annyit muszáj elmondanom, hogy Messmer dárdáját mindenkinek kötelező lesz kipróbálnia! Azt persze majd a min-maxoló, Excel-táblázatokat bújó matekszakosok eldöntik, hogy az új fegyverek és talizmánok hogyan szerepelnek majd az olyan megkerülhetetlen óriások mellett, mint a Blasphemous Blade vagy a Dark Moon Greatsword, de az egészen biztos, hogy a kibővülő eszköztár nagyon jót tesz majd a további New Game+ runoknak is.
Egy 40 eurós csomagnál nyilvánvalóan joggal merül fel a kérdés, hogy hogyan szerepel a Shadow of the Erdtree tartalom terén? Nos, az expanzió legvégére még nem sikerült eljutnom, érzésre talán a felénél, kétharmadánál járhatok, azt azonban már most gond nélkül meg tudom erősíteni, hogy Miyazaki igazat beszélt, a terjedelmét illetően a Shadow of the Erdtree-t könnyedén odaállíthatjuk akár egy komplett Dark Souls-játék mellé is. Az pedig, hogy ezt ilyen kompromisszumokat nem ismerő gondos odafigyeléssel és lélegzetelállító művészi megvalósítással tették, ismét csak magasan kiemeli a japán stúdiót a tőlük inspirációt nyerő csapatok közül.
Mind a látvány, mind a játékot kísérő soundtrack lehengerlő, a stúdió munkásságát ismerve pedig lassan olyan érzése támad az embernek, mintha a FromSoftware már csak úgy az ingujjából rázná ki az efféle mesterműveket. Hiába pengetnek hasonló húrokat immáron 15 éve a dark fantasy vonalon, az ellenféldizájn továbbra is kívül-belül kiváló, a hagyományos töltelékgonoszoktól egészen a félelmetes főbossokig. Na jó, néhány idegőrlő mob azért szokás szerint most is előkerül (az új sírmadarakat és kovácsgólemeket ti sem fogjátok szeretni!), de ezek is inkább ikonikussá, mintsem frusztrálóvá teszik az adott helyszíneket. Attól sem kell félnünk, hogy olyan félkésznek ható vagy megfáradt zónákban fogunk járkálni, mint néha az alapjáték utolsó hányadában (gondolok itt például a Leyndell Catacombs vagy az Consecrated Snowfields területeire). A Land of Shadows helyszínei abszolút a játék krémjének csúcsminőségét hozzák.
Nincs hová ragozni, a Shadow of the Erdtree nem okoz csalódást. Az őrületes népszerűségnek örvendő alapjáték után szörnyen magasra került a léc, de az expanzió gyönyörű eleganciával megugorva azt, a FromSoftware védjegyszerű gondosságával koronázza meg a stúdió eddigi legsikeresebb alkotását. Ha ti is imádjátok az Elden Ringet, akkor nem is lehet kérdés, hogy annak jókora kiegészítője kötelező anyag. Keserédes érzéseket hagy a tudat, hogy ez lesz az Elden Ring első, és egyben utolsó nagy bővítménye, de Hidetaka Miyazaki saját bevallása szerint még nem ez volt élete magnum opusa, a fejében pedig már régóta körvonalazódik álmai tökéletes játéka. Csakis lélegzetvisszafojtva várhatjuk, hogy mivel rukkol elő legközelebb a szadista mester és a legendás stúdiója.
Az Elden Ring: Shadow of the Erdtree június 21-én érkezik PC-re, Xbox One-ra, Xbox Series X/S-re, PlayStation 4-re és PlayStation 5-re. Mi Xbox Series X-en teszteltük a játékot.
Kapcsolódó cikkek
#2: Csütörtök éjfél elvileg.
A második köröm, aktuális szintjét veszi figyelembe a game a dlc-nél vagy az első kör végét? Am, ez az első souls game-em. :)
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.