A Karib-tenger Kalózai című Disney-film után gyakorlatilag zöld utat kapott minden hajózós, kalózos, kincskeresős játék. Az emberek teljesen rákattantak a karib-tengeri világra, így egyre több kiadó döntött úgy, hogy meglovagolja a Johnny Depp által felkorbácsolt hullámokat.
A Sea Dogs 2-nek indult, majd Pirates of the Caribbean-re átnevezett Bethesda játék után jött a Tortuga: Pirates of the New World, a Sid Meier's Pirates remake, az Age of Pirates: Caribbean Tales, most pedig megjelent a legújabb trónkövetelő, a Tortuga: Two Treasures. Jelenleg a tényleges Sea Dogs 2-re, a Black Buccaneer-re, a The Guild 2: Pirates of The European Seas-re, a Pirates of The Burning Sea-re, az Age of Pirates: Captain Blood-ra, és az új Pirates of the Caribbean játékra várunk. Ez a kövér lista többek közt arról tanúskodik, hogy igenis nagy üzlet a kalózos akciójáték, legyen az hajókázós-rablós, vagy csak sima kardozós-futkorászós. Ilyen felhozatal mellett nem könnyű megfelelni a játékosoknak, ám az Ascaron Entertainment-es arcok nem ijedtek meg a konkurenciától, és a CDV segítségével piacra dobták legújabb Tortuga játékukat.
A Tortuga: Two Treasures egy igazi turmix lett. A játékmenetet és annak minden elemét a Sea Dogs-ból kölcsönözték a készítők, és bár a történet egyéni, azért több elemet is sikerült átvenni a Karib-tenger Kalózaiból. Még mielőtt belemennénk a részletekbe, először is nézzük meg, milyen sztorival vár minket Tortuga.
Thomas "Sólyom" Blythe egy gyors és fürge fregatt, a Hawkwind kapitánya. Miután megunta Feketeszakáll kalózvezér keménykezű vezetését, hajóra szállt, hogy kedvesével, a szépséges Sangua-val felkutassa Henry Morgan legendás kincsét. Morgan 50 éve Jamaica kormányzója, és egyben kalózvezére volt, amely idő alatt busás vagyonra tett szert. Apró gond, hogy halála előtt elrejtette kincseit, és megöletett mindenkit, akinek köze lehetett pénzügyeihez.
Sólyom kapitány kalandjait azonban nem csak a kincs körüli ködös információk nehezítik, bőven jut része árulásból, hamis térképekből, halálos átkokból, voodoo mágiából, és bosszúból is. A Sangua-val közös romantikus kincskeresési akcióját emellett még beárnyékolja Feketeszakáll haragja, és a nemzetőr sereg kalózvadászata is.
A Tortuga: Two Treasures három lépcsős játékmenete teljesen megegyezik a Sea Dogs-ban látottakkal. A tengeren hajókázunk, és ha megcsáklyázunk egy hajót, akkor annak legénységével third person módban kell megküzdenünk. Amennyiben kikötünk egy szigeten, akkor a városokban szintén külső akciónézetből látjuk magunkat, és úgy kell teljesíteni a ránk szabott feladatokat. Az első Pirates of the Caribbean játékban remekül oldották meg mindhárom lépcsőt, lássuk hát, hogy hogyan vizsgáznak ezek az elemek itt, a Tortuga esetében.
A hajókázás kellemes és hangulatos látványt nyújt. A félig áttetsző tenger szépen fodrozódik, látni a víz alatti korall-zátonyokat, cápákat és delfineket. Felszíne nappal csillog, alkonyatkor és éjszaka pedig látványosan veri vissza a lemenő Nap, illetve a felkelő Hold fényeit. A szigetek átlagos látványt nyújtanak, összképüket egyedül az egyhangú megvalósításuk és a hátukat díszítő csúnya papírfák csúfítják el. A hajónk szépen ki lett dolgozva, és bár nem éri el az Age of Pirates-ben látott szintet, azért nincs okunk a panaszkodásra. Ha ráközelítünk, akkor láthatjuk a munkába belefeledkezett matrózainkat, akik éppen azon igyekeznek, hogy minden rendben legyen a hajónkon. Itt egy kicsit elnagyoltak lettek a pixel-emberek, és a hajónk sem olyan részletesen kidolgozott, mint ahogyan azt vártuk, de a szintet még éppen hogy megütik.
A tengeri irányítás nagyon egyszerű és könnyű lett. Az A és D gombokkal fordulhatunk, a W és S párossal pedig a sebességet lőhetjük be. Tűzharcban csak annyi a dolgunk, hogy közel megyünk az ellenség hajójához, majd az egérgomb lenyomásával bőséges ágyútüzet zúdítunk rájuk, egészen addig, míg annyira le nem gyengülnek, hogy meg lehessen őket csáklyázni. Ez is nagyon egyszerű lett, ugyanis a matrózaink gyakorlatilag maguktól elvégeznek mindent, ha megfelelő szögben parkolunk le az ellenség mellé. A Space gomb lenyomására megjelenik az egérmutató, amivel egy pillanatok alatt ki lehet választani, hogy milyen lőszert használjanak az embereink. Ha sikerült elsüllyesztenünk egy ellenséges hajót, akkor az kis dobozokat hagy maga után, amit összeszedve különböző bónuszokat, vagy aranyat kapunk. A bónusz csomagokkal megjavíthatjuk a hajót, vagy a vitorlát, de olyan finomságokat is kaphatunk még, mint a tengeriszörny-csali, vagy a robbanó hordó. Ezeket a következő csatánál fel is használhatjuk. Érdekesség, hogy hajózás közben a Shift gomb lenyomásával felgyorsítható az idő, megkönnyítve ezzel az egyik szigetről a másikra való utazást. A tengeri kalandokról még annyit érdemes megemlíteni, hogy van egy profi iránytűnk is, mely többek közt jelzi, hogy milyen állapotban van a bárkánk, merre vannak ellenséges hajók, illetve, hogy merre kell mennünk, ha folytatni kívánjuk a küldetést. Ennél könnyebb nem is lehetne a navigáció, elismerésünk érte az Ascaron-os srácoknak!
A megcsáklyázott hajón való harc is hasonló az első Pirates of the Caribbean-hez. Rövid töltés után a fedélzeten találjuk magunkat, ahol mindössze annyi a dolgunk, hogy kinyírjuk a néhány fős legénységet, majd végzünk a kapitánnyal is. Itt sokkal több dolgot nem lehet tenni. Nem jöttünk rá, hogyan lehet a hajót parancsnokságunk alá vonni, vagy flottát alapítva magunkhoz csatolni, valószínűleg így ez kimaradt a játékból, amit nagyon sajnálunk.
A harmadik lépcsőfok, a szárazföldi kalandozás is hellyel-közzel rendben van. A városok hűen tükrözik a többi játékban is már látott 18. századi karibi hangulatot. A kikötőkben hajók állnak, előttük ott van a piac, majd az erőd és a belváros következik, utóbbi tele kocsmákkal, fogadókkal, mesteremberek műhelyeivel és persze lakóházakkal. A fák itt már nem papírból készültek, és a város is kellemes összképet ad, bár sokszor igen elnagyolt és kidolgozatlan lett. A részletek finomítása nem az Ascaron-os arcok erőssége, ami sajnos több helyen rányomja magát a játékra. Az ellenséges katonák nagyon ügyetlenek, mindig ugyanúgy támadnak; ha eltaláljuk őket, akkor pedig csúnya, 90-es éveket idéző vérfröccsenés látható. A szárazföldi harcok során a kardunkon kívül még különböző fiolákban található főzeteket is használhatunk, melyek egy része minket erősít, másik pedig az ellenséget gyengíti. A feladatunk véghezvitele amúgy itt is hasonló a tengeri csatához. Egy kis zászló mutatja, hogy merre kell mennünk, hogy sikeresen véghezvigyük a feladatokat.
A játék sajnos itt lett igencsak elrontva. A feladatok nagyon könnyűek és sajnos nagyon egyhangúak is. Mindig hasonló megbízásokat kapunk, amiken még gondolkozni se kell. Elmegyünk a piros zászlóig, átverekedjük magunkat az ellenségeken, megnézzük a videót, és már készen is vagyunk. A küldetések alatt nagyon kevés szabadságunk van, azokat mindig csak egyféle módon lehet megoldani, és minden betegesen egyértelmű. Ebben a játékban sajnos nincs meg az az igen kellemes, pozitív energiával feltöltő érzés, hogy valamire sikerül rájönnünk, és azt véghez vinnünk. Nem lehet továbbá szabadon fosztogatni és kalandozni sem, a feladatok sorra követik egymást, elszívva előlünk a nyílt tenger ezernyi más lehetőségét. Nagy hiba ez, ami sokat nyom az értékelésünkbe.
A többi kalózos játékot látva van mivel összehasonlítanunk a Tortuga: Two Treasures-t. Azt már említettük, hogy a játékmenetet teljesen a Sea Dogs-ból lopták a készítők, ám ami egy kicsit kiborító, hogy a Pirates of the Caribbean filmből is több elem visszaköszön. A főszereplő itt is egy kecskeszakállas férfi, akit legénysége szintén átver a történet elején. A kalózvezért egy Davy Jones-hoz hasonló dagadt, harcedzett, hosszú szakállú karakter eleveníti meg, sőt a játék során találkozhatunk még egy különleges erőt birtokló medállal, és egy fekete vitorlás, szuper-erős, titokzatos kalózhajóval is. A hasonlóságok sora itt nem ért véget, ám mivel nem akarjuk lelőni a fordulatokat, ezért többet nem is árulunk el.
A Tortuga: Two Treasures egy igazi turmix lett. A játékmenetet és annak minden elemét a Sea Dogs-ból kölcsönözték a készítők, és bár a történet egyéni, azért több elemet is sikerült átvenni a Karib-tenger Kalózaiból. Még mielőtt belemennénk a részletekbe, először is nézzük meg, milyen sztorival vár minket Tortuga.
Thomas "Sólyom" Blythe egy gyors és fürge fregatt, a Hawkwind kapitánya. Miután megunta Feketeszakáll kalózvezér keménykezű vezetését, hajóra szállt, hogy kedvesével, a szépséges Sangua-val felkutassa Henry Morgan legendás kincsét. Morgan 50 éve Jamaica kormányzója, és egyben kalózvezére volt, amely idő alatt busás vagyonra tett szert. Apró gond, hogy halála előtt elrejtette kincseit, és megöletett mindenkit, akinek köze lehetett pénzügyeihez.
Sólyom kapitány kalandjait azonban nem csak a kincs körüli ködös információk nehezítik, bőven jut része árulásból, hamis térképekből, halálos átkokból, voodoo mágiából, és bosszúból is. A Sangua-val közös romantikus kincskeresési akcióját emellett még beárnyékolja Feketeszakáll haragja, és a nemzetőr sereg kalózvadászata is.
A Tortuga: Two Treasures három lépcsős játékmenete teljesen megegyezik a Sea Dogs-ban látottakkal. A tengeren hajókázunk, és ha megcsáklyázunk egy hajót, akkor annak legénységével third person módban kell megküzdenünk. Amennyiben kikötünk egy szigeten, akkor a városokban szintén külső akciónézetből látjuk magunkat, és úgy kell teljesíteni a ránk szabott feladatokat. Az első Pirates of the Caribbean játékban remekül oldották meg mindhárom lépcsőt, lássuk hát, hogy hogyan vizsgáznak ezek az elemek itt, a Tortuga esetében.
A hajókázás kellemes és hangulatos látványt nyújt. A félig áttetsző tenger szépen fodrozódik, látni a víz alatti korall-zátonyokat, cápákat és delfineket. Felszíne nappal csillog, alkonyatkor és éjszaka pedig látványosan veri vissza a lemenő Nap, illetve a felkelő Hold fényeit. A szigetek átlagos látványt nyújtanak, összképüket egyedül az egyhangú megvalósításuk és a hátukat díszítő csúnya papírfák csúfítják el. A hajónk szépen ki lett dolgozva, és bár nem éri el az Age of Pirates-ben látott szintet, azért nincs okunk a panaszkodásra. Ha ráközelítünk, akkor láthatjuk a munkába belefeledkezett matrózainkat, akik éppen azon igyekeznek, hogy minden rendben legyen a hajónkon. Itt egy kicsit elnagyoltak lettek a pixel-emberek, és a hajónk sem olyan részletesen kidolgozott, mint ahogyan azt vártuk, de a szintet még éppen hogy megütik.
A tengeri irányítás nagyon egyszerű és könnyű lett. Az A és D gombokkal fordulhatunk, a W és S párossal pedig a sebességet lőhetjük be. Tűzharcban csak annyi a dolgunk, hogy közel megyünk az ellenség hajójához, majd az egérgomb lenyomásával bőséges ágyútüzet zúdítunk rájuk, egészen addig, míg annyira le nem gyengülnek, hogy meg lehessen őket csáklyázni. Ez is nagyon egyszerű lett, ugyanis a matrózaink gyakorlatilag maguktól elvégeznek mindent, ha megfelelő szögben parkolunk le az ellenség mellé. A Space gomb lenyomására megjelenik az egérmutató, amivel egy pillanatok alatt ki lehet választani, hogy milyen lőszert használjanak az embereink. Ha sikerült elsüllyesztenünk egy ellenséges hajót, akkor az kis dobozokat hagy maga után, amit összeszedve különböző bónuszokat, vagy aranyat kapunk. A bónusz csomagokkal megjavíthatjuk a hajót, vagy a vitorlát, de olyan finomságokat is kaphatunk még, mint a tengeriszörny-csali, vagy a robbanó hordó. Ezeket a következő csatánál fel is használhatjuk. Érdekesség, hogy hajózás közben a Shift gomb lenyomásával felgyorsítható az idő, megkönnyítve ezzel az egyik szigetről a másikra való utazást. A tengeri kalandokról még annyit érdemes megemlíteni, hogy van egy profi iránytűnk is, mely többek közt jelzi, hogy milyen állapotban van a bárkánk, merre vannak ellenséges hajók, illetve, hogy merre kell mennünk, ha folytatni kívánjuk a küldetést. Ennél könnyebb nem is lehetne a navigáció, elismerésünk érte az Ascaron-os srácoknak!
A megcsáklyázott hajón való harc is hasonló az első Pirates of the Caribbean-hez. Rövid töltés után a fedélzeten találjuk magunkat, ahol mindössze annyi a dolgunk, hogy kinyírjuk a néhány fős legénységet, majd végzünk a kapitánnyal is. Itt sokkal több dolgot nem lehet tenni. Nem jöttünk rá, hogyan lehet a hajót parancsnokságunk alá vonni, vagy flottát alapítva magunkhoz csatolni, valószínűleg így ez kimaradt a játékból, amit nagyon sajnálunk.
A harmadik lépcsőfok, a szárazföldi kalandozás is hellyel-közzel rendben van. A városok hűen tükrözik a többi játékban is már látott 18. századi karibi hangulatot. A kikötőkben hajók állnak, előttük ott van a piac, majd az erőd és a belváros következik, utóbbi tele kocsmákkal, fogadókkal, mesteremberek műhelyeivel és persze lakóházakkal. A fák itt már nem papírból készültek, és a város is kellemes összképet ad, bár sokszor igen elnagyolt és kidolgozatlan lett. A részletek finomítása nem az Ascaron-os arcok erőssége, ami sajnos több helyen rányomja magát a játékra. Az ellenséges katonák nagyon ügyetlenek, mindig ugyanúgy támadnak; ha eltaláljuk őket, akkor pedig csúnya, 90-es éveket idéző vérfröccsenés látható. A szárazföldi harcok során a kardunkon kívül még különböző fiolákban található főzeteket is használhatunk, melyek egy része minket erősít, másik pedig az ellenséget gyengíti. A feladatunk véghezvitele amúgy itt is hasonló a tengeri csatához. Egy kis zászló mutatja, hogy merre kell mennünk, hogy sikeresen véghezvigyük a feladatokat.
A játék sajnos itt lett igencsak elrontva. A feladatok nagyon könnyűek és sajnos nagyon egyhangúak is. Mindig hasonló megbízásokat kapunk, amiken még gondolkozni se kell. Elmegyünk a piros zászlóig, átverekedjük magunkat az ellenségeken, megnézzük a videót, és már készen is vagyunk. A küldetések alatt nagyon kevés szabadságunk van, azokat mindig csak egyféle módon lehet megoldani, és minden betegesen egyértelmű. Ebben a játékban sajnos nincs meg az az igen kellemes, pozitív energiával feltöltő érzés, hogy valamire sikerül rájönnünk, és azt véghez vinnünk. Nem lehet továbbá szabadon fosztogatni és kalandozni sem, a feladatok sorra követik egymást, elszívva előlünk a nyílt tenger ezernyi más lehetőségét. Nagy hiba ez, ami sokat nyom az értékelésünkbe.
A többi kalózos játékot látva van mivel összehasonlítanunk a Tortuga: Two Treasures-t. Azt már említettük, hogy a játékmenetet teljesen a Sea Dogs-ból lopták a készítők, ám ami egy kicsit kiborító, hogy a Pirates of the Caribbean filmből is több elem visszaköszön. A főszereplő itt is egy kecskeszakállas férfi, akit legénysége szintén átver a történet elején. A kalózvezért egy Davy Jones-hoz hasonló dagadt, harcedzett, hosszú szakállú karakter eleveníti meg, sőt a játék során találkozhatunk még egy különleges erőt birtokló medállal, és egy fekete vitorlás, szuper-erős, titokzatos kalózhajóval is. A hasonlóságok sora itt nem ért véget, ám mivel nem akarjuk lelőni a fordulatokat, ezért többet nem is árulunk el.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.