Spider-Man 3

1962. augusztus egyik estéjén a nyomdából megérkeztek az újság árusokhoz az első friss példányai az Amazing Fantasy című képregénynek. Ekkor született meg Pókember.

Igen-igen, a jó öreg falmászó lassan betölti 55. (képregény) élet évét. Az első skiccek és rajzok után mára már sokan olvashatjuk a mi kedvencünk-hősünk történeteit. Mint minden Marvel képregény lassan, Pókember se kerülhette el a mozivásznakat, így 2002-ben megjelent első filmje, melyben a gonosz zöld goblinnal vette fel a küzdelmet. A film sikere még a készítőket is meglepte, habár ilyen történettel és akciódús jelenetekkel ez nem is volt kétséges. Hihetetlen, de közel $821,708,551 kaszáltak be a film mozikban való vetítéséből és hetekig a mozi nézettségi ranglisták élén volt. Ezek után nem is meglepő, hogy a készítők egyből a folytatáshoz fogtak, amelyben Dr. Octopus is megjelent. Ez a rész is szintén nagy sikereket könyvelhetett el magának és a film végén már mindenki tudta, hogy hamarosan jön a harmadik rész is. Így tehát 2007 május 4-én a kamasz hős ismét a felhőkarcolók közt ugrándozhatott és legyőzhette saját gonosz énjének alakot öltött változatát.


A film-játék adaptációk az ilyen siker filmeknél elkerülhetetlenek, tehát büszkén jelenthetem be, hogy megérkezett közénk az álarcos igazságosztó, immáron Next Gen formában. Nos, ha valaki még nem lenne tisztában a fogalmakkal, a Next Gen kifejezést a manapság megjelenő, (direkt) a két új konzol (nem-nem a Wii-re gondolok itt ) grafikai kiaknázásával próbálkozik. De nem kell aggódni a PC-t sem kerüli el a hálószövő, ugyanis a játékot egy ez egyben portolták számunkra is. Ellentétben a második részével, ahol egy gyengébb változatot kaptunk készhez még anno. Nem is húznám tovább a bevezetőt, lássuk milyen a játék maga.


A történet szerint a második rész után járunk nem sokkal, miután legyőzte pókica Dr. Otto Octaviust és elsüllyesztette pokoli szerkezetét a hideg tengerbe. Eközben MJ rájön, kit fed igazából az álarc és esküvőjét otthagyva hősünk karjaiba omolva, inkább a szegény egyetemi kamaszt választja, a gazdag apóssal rendelkező űrhajós helyett. Eközben volt legjobb barátja Harry Osborn (az első rész Goblinjának a fia), rájön legjobb barátja titkára és rálel apja fegyver raktárára. Röviden ennyit előzménynek. Többet nem szeretnék a fő történet szálról beszélni, mert a mozit még sokatok nem látta és így elvenném a film varázsát. A játékban 10(!) történet van még a fő sztori mellett, összesen 42 küldetés. Ilyen sztorikban bukkannak föl olyan képregénybeli ellenfelek, mint Skorpió, Aduász, Robbantó, Gyíkember (Dr. Connors) és még sokan mások. Ez azért elég szép teljesítmény a készítőktől főleg, hogy mindegyik küldetés igényesen kidolgozott történettel rendelkezik és akciódús átvezetőkkel van tűzdelve. Akkor itt említeném meg még, hogy ezek teljesítése után is nálam a játék még mindig 87% mutatott teljesítési szinten. A játékmenetben jobban kitérek mi is az a maradék 13 %.


Akkor egyből a fekete levessel kezdeném… A kamerakezelés iszonyatos, mely főleg zárt terekben figyelhető meg nagyon. Folyamatos beakadások és a plafonra való tapadása stb.. Így tehát első benyomásom eléggé negatív volt ilyen téren. A küzdelemre kialakított rendszer elég jól működik, habár itt is szívtam a fogam, mert nem tudtam elfogadni, hogy ha valakit nagy nehezen befogott a „célpont" választó rendszer, akkor miért nem tudok könnyedén váltani az ellenségek közt, ha például azok tízen vannak. Egyébként mást annyira nem vettem észre, amelybe bele tudtam volna kötni. A játékban mind a város fölött lengedezve, mind a metróhálózatban futkározva teljesíthetjük küldetéseinket, amelyek elég változatosra sikeredtek köszönhetően pár üdítő színfoltnak. Ilyen például a bombák hatástalanítása, ahol lecsavarozva a fedelet logikával és (vagy) ügyességgel kell lejutni a vezérlőig, ahol deaktiválhatjuk a töltetet. Ezek elég szórakoztatókra sikeredtek és hiába ment időre könnyedén teljesíthetők is. A másik ilyesfajta meglepetés még a játék elején ért, ahol egyik pillanatban, még menekülök az összedőlni akaró házból, ám a másikban, már kezdődik az átvezető, ahol veszélyes helyzetet kell elkerülni a pók ösztönök használatával (= megfelelő gombot lenyomod, mikor felvillan a képernyőn.) Szerencsére a főellenségek is valami hasonló módszert igényelnek legyőzésükhöz.


New York egész területét bejárhatjuk eközben, és ha hirtelen szükség lesz ránk (utcai tolvajok, gyorshajtók) azonnal közbe léphetünk, és megleckéztethetjük a rossz fiúkat (és lányokat). A készítők figyelembe vették a hatalmas város kiaknázására való lehetőséget is, így vannak itt is versenyek, ügyességi feladatok és gyűjtögethető tárgyak, melyek különleges kosztümöket engedélyeznek számunkra.


Végre elmondhatjuk, hogy Pókember szebb, mint valaha. Az előző részekkel ellentétben itt a technikai fejlődésnek köszönhetően az egész New York városát bejárhatjuk. Ismerős épületeket mászhatunk meg és parkok fái közt lengedezhetünk, majd kocsik tetején megpihenve csodálhatjuk a város nyüzsgő embertömegeit. A játék eme része annyira feldobott, hogy órákig csak a városban cirkáltam és figyeltem a hétköznapi emberek egyszerű életét. A GTA „gyalogos" AI eltörpül az itt található mellett. Az emberek rád köszönnek, ujjonganak érted, ha éppen utcai küzdelemre kerül sor sikoltozva rohannak segítségért és a rendőrök a bejelentett bűncselekmény helyszínére próbálnak sietni szirénázva, amilyen gyorsan csak tudnak.


Néhány tucat épület belülről is megtekinthető, melyeket a fejlesztők igényesen berendeztek a filmnek megfelelően. Hihetetlen, hogy a fejlesztők ilyen motort tudtak összekalapálni, mely töltés nélkül jelenít meg egy egész várost a legmagasabb felhőkarcolótól a mocskos csatornákig. Az élmény szinte Oblivion szintű (annak töltése nélkül). A játékban megtalálható minden Next Gen megjelenítési eszköz is egyaránt. Legyen itt szó Motion Blur-ról (elhomályosítás), Shader Effects-ről (csillogó felület effeket), reális fizikáról és hasonló finomságokról.


Ezek után jogosan kérdezhetnétek, hogy ez mibe kerül egy közép kategóriás számítógéppel rendelkező játékosnak… Mondhatom őszintén sokba. Már alapból a kézikönyvben olvasható rendszerkövetelmények is soknak tűnhetnek (7300GT vagy jobb, 1024MB RAM, 6GB HDD), de ne feledjük, hogy ez csak a minimum gépigények megfelelő értékek. Tehát, hogy a játékot teljes pompájában tudjuk élvezni, szükségünk van a Paksi atomerőmű kicsinyített mására. A játék sajnos, pedig igazán teljes grafikai beállításokkal domborít. Ez sajnos megint csak lelombozott…


Hangok terén semmi különöset nem vettem észre. A szinkronok nem rosszak, kivéve néhány fő gonosznál vagy tolvajnál, akiknek a hangján érződik, hogy már unják az egészet, de ezek se annyira rémesek. A zene fogalmát viszont nem ismerik a fejlesztők. Nem tudom, lehet nekem egyedi gondom, de a régi SEGA gépemen is jobb számok szóltak a TV-ből, mint az 5.1-es hangfalaimból. Nem értem, ha egy filmben jó számok vannak, azok jogait miért nem tudják felvásárolni a játékhoz is. Még az utánozhatatlan Danny Elfman főcímdal se került bele a játékba…


Összegzésben, annyit tudnék mondani, hogy ez a játék remekül sikerült a borzalmas adaptációk után. A kamerakezelés portolásból kiindulva lett feltehetőleg ilyen amilyen, az „erőműveket" meg lassan, egyébként is be kell szereznünk otthonaikba, hiszen a játékipar fejlődése megállíthatatlan és még örülhetünk is, hogy a játék támogatja a DirectX 9-es verzióját és elindul jelenlegi oprendszereinken, nem úgy, mint a Halo 2… de ez már egy másik sztori. A játékot így tehát nem kötelező mindenkinek azonnal beszereznie, de amint lehetőségetek van rá, és futtatni tudjátok, mindenkinek csak ajánlani tudom eme remekművet, melyet még sokáig fogunk emlegetni a legjobb filmből készült játékok közt.