Igencsak csípjük a középkori fantasy játékokat, hát még azokat, amiben egy bögyös, gyönyörű csajjal kell harcolnunk. Epekedve vártuk a Heavenly Sword-öt is, a trailerek alapján ígéretes cuccnak tűnt, úgyhogy pár héttel megkésve bár, de beszereztük a játékot Playstation 3 konzolra.
A Heavenly Sword egy bosszú fűtötte gyilkos hadjárat történetét meséli el. Klánunk egy ősi prófécia jóslatára régóta várja a bátor fiút, aki megmenti őket a csatákban, aki a vezetőjük lesz, és aki eljuttatja elesett harcosaikat a mennyországba. Miután a klán vezérének nem fia, hanem lánya született a jövendölt időben, a prófécia megbukni látszott. Hogy tudná az alig 50 kilós, törékeny fiatal lány, Nariko megmenteni az egész sereget?
Az emberek beletörődtek sorsukba, és már azon kezdtek gondolkozni, vajon mit érthettek félre a jóslatban. Egy napon viszont a vezért megöli vérszomjas riválisa, a trónt pedig nem más, mint lánya, Nariko örökli. A hosszú, vörös hajjal, és igencsak csábító idomokkal megáldott hölgy bosszút forral apja haláláért, és hogy beteljesítse végzetét, magához veszi a csodálatos Heavenly Sword-öt, mely bár természetfeletti erőt ad neki, minden megölt emberrel egyre közelebb taszítja Nariko-t is a halálhoz. A csaták során főhősünk több ezer ellenféllel néz farkasszemet, sőt felfedezi saját maga szerepét és értékét ebben a képzeletbeli világban.
Miután Nariko megtanul bánni a karddal, és felülemelkedik annak átkán, igazi harcos amazon válik belőle. A játékmenet során a teljes történet egy flashback jelenetekkel teli, ötletesen szőtt elbeszélés sorozat útján teljesedik ki előttünk, az összkép pedig egy bátor, bosszúálló és nem utolsó sorban igencsak szexi főhős képét eredményezi.
A játék egy stílusának megfelelő klasszikus akció-kaland receptet használ. Hősünk egy karddal, és pár nyílvesszővel felszerelkezve elindul, hogy szembenézzen pár millió mindenre elszánt katonával, és végül bosszút álljon apja gyilkosán. A játék során főhősünket pár tucat halálra ítélt ember mindig körülveszi, az adrenalinnal felpumpált akciójeleneteket pedig egy percre se állnak le. Minden megvan benne, ami egy átlagos akciójátékban is, kardunkat fejleszthetjük, sőt tanulhatunk új combókat és mozdulatokat is, hogy elég erősek legyünk az olykor elénk toppanó főellenségek legyőzéséhez. Ez egy kicsit monotonná is teszi a játékot, a lopakodós, besurranós részek szinte teljesen eltűntek a játékmenetből, a lényeg csak a kardozás, és a minél több harcos lemészárlása.
Unalmasnak viszont egyáltalán nem mondható a játék, aki odafigyel a történetre, és az eseményekre, az mélyen bele tudja magát élni a sztoriba. A vérrel átitatott harcjelenetek gyönyörűek és látványosak lettek, kissé monotonok ugyan, de ez legyen a játék legnagyobb hibája. Főhősünk nagyon jól animált, emberfeletti akrobatikai mutatványokra képes, és lehengerlő, ahogy minden mozdulatánál lobog hosszú vörös haja. A főellenség harcok során a God of War-hoz hasonlóan sok előre megrendezett jelenet van, hollywoodi szintekre emelve a produkciót, ilyenkor nem ritka az sem, hogy a magasban lebegve, oszlopról oszlopra ugrálva suhintunk le egy-egy hatalmasat ellenfelünkre.
Hősünknek három energiacsíkját kell figyelni, és persze fejleszteni a játék során, ez a speed, a range és a power. A harcrendszer másik fontos eleme a menüből elérhető combo lista, mellyel ugye a különböző mozdulatsorokat tudjuk előhozni, de a leglátványosabb talán a kivégzések betanulása. Ha elkapunk valakit, akkor a megfelelő gombok hatására hősünk hasba rúgja őt, kicsavarja karját, földre löki, majd hátba szúrja hatalmas szablyájával, vagy csak akkorát rúg arcába, hogy az lerepüljön a várfalról. Az ilyen mutatványoknak persze semmi köze a valósághoz, de azért hihetetlenül látványosak tudnak lenni.
A hangok közül csak a fantasztikusra sikeredet szinkronmunkát érdemes kiemelni, a kardcsattogtatás és a hússzakadás átlagosnak mondható. Igencsak kiemelkedő viszont a grafika és a látványvilág. A játék fantasztikusan néz ki, ilyenkor istenítjük csak igazán a HDMI-t, és a Playstation erős processzorseregét. A fantasy világ gyönyörűen lett megalkotva, a készítők profi módjára játszadoznak a fény-árnyék hatással, és a speciális effektekkel, sőt a játék még akkor se lassul be, ha egy tízezres sereg közepén állva írtjuk a szembe jövőket. Az igazi dicséretet viszont a dizájnerek érdemlik, az épületek ugyanis páratlanul szépek lettek, és az egész világ a legkisebb részletekig tökéletesen kidolgozott.
Ami nem kifejezetten tetszett, hogy a teljes kampány módot 8-10 óra alatt végig lehet vinni, de ha ügyesek vagyunk, akkor még ebből is faraghatunk. Az újrajátszási ráta nem valami magas, mi a sztori végén vissza is csomagoltuk a cuccot, és ment vissza a feladóhoz. A végigjátszás során hiányoltuk még az egyéni ötleteket is, a játék minden elemét, ha nem is ilyen minőségben, de láttuk már máshol. Egy kis God of War, egy kis Lord of The Rings - mindenből egy csipetnyi, hogy új játékot lehessen piacra dobni. Ha emellett el tudunk nézni, és nem keressük mindig az ötletforrásokat, akkor remek szórakozást nyújt a játék, és ha pár délutánig is, de jól ellehetünk vele.
Az emberek beletörődtek sorsukba, és már azon kezdtek gondolkozni, vajon mit érthettek félre a jóslatban. Egy napon viszont a vezért megöli vérszomjas riválisa, a trónt pedig nem más, mint lánya, Nariko örökli. A hosszú, vörös hajjal, és igencsak csábító idomokkal megáldott hölgy bosszút forral apja haláláért, és hogy beteljesítse végzetét, magához veszi a csodálatos Heavenly Sword-öt, mely bár természetfeletti erőt ad neki, minden megölt emberrel egyre közelebb taszítja Nariko-t is a halálhoz. A csaták során főhősünk több ezer ellenféllel néz farkasszemet, sőt felfedezi saját maga szerepét és értékét ebben a képzeletbeli világban.
Miután Nariko megtanul bánni a karddal, és felülemelkedik annak átkán, igazi harcos amazon válik belőle. A játékmenet során a teljes történet egy flashback jelenetekkel teli, ötletesen szőtt elbeszélés sorozat útján teljesedik ki előttünk, az összkép pedig egy bátor, bosszúálló és nem utolsó sorban igencsak szexi főhős képét eredményezi.
A játék egy stílusának megfelelő klasszikus akció-kaland receptet használ. Hősünk egy karddal, és pár nyílvesszővel felszerelkezve elindul, hogy szembenézzen pár millió mindenre elszánt katonával, és végül bosszút álljon apja gyilkosán. A játék során főhősünket pár tucat halálra ítélt ember mindig körülveszi, az adrenalinnal felpumpált akciójeleneteket pedig egy percre se állnak le. Minden megvan benne, ami egy átlagos akciójátékban is, kardunkat fejleszthetjük, sőt tanulhatunk új combókat és mozdulatokat is, hogy elég erősek legyünk az olykor elénk toppanó főellenségek legyőzéséhez. Ez egy kicsit monotonná is teszi a játékot, a lopakodós, besurranós részek szinte teljesen eltűntek a játékmenetből, a lényeg csak a kardozás, és a minél több harcos lemészárlása.
Unalmasnak viszont egyáltalán nem mondható a játék, aki odafigyel a történetre, és az eseményekre, az mélyen bele tudja magát élni a sztoriba. A vérrel átitatott harcjelenetek gyönyörűek és látványosak lettek, kissé monotonok ugyan, de ez legyen a játék legnagyobb hibája. Főhősünk nagyon jól animált, emberfeletti akrobatikai mutatványokra képes, és lehengerlő, ahogy minden mozdulatánál lobog hosszú vörös haja. A főellenség harcok során a God of War-hoz hasonlóan sok előre megrendezett jelenet van, hollywoodi szintekre emelve a produkciót, ilyenkor nem ritka az sem, hogy a magasban lebegve, oszlopról oszlopra ugrálva suhintunk le egy-egy hatalmasat ellenfelünkre.
Hősünknek három energiacsíkját kell figyelni, és persze fejleszteni a játék során, ez a speed, a range és a power. A harcrendszer másik fontos eleme a menüből elérhető combo lista, mellyel ugye a különböző mozdulatsorokat tudjuk előhozni, de a leglátványosabb talán a kivégzések betanulása. Ha elkapunk valakit, akkor a megfelelő gombok hatására hősünk hasba rúgja őt, kicsavarja karját, földre löki, majd hátba szúrja hatalmas szablyájával, vagy csak akkorát rúg arcába, hogy az lerepüljön a várfalról. Az ilyen mutatványoknak persze semmi köze a valósághoz, de azért hihetetlenül látványosak tudnak lenni.
A hangok közül csak a fantasztikusra sikeredet szinkronmunkát érdemes kiemelni, a kardcsattogtatás és a hússzakadás átlagosnak mondható. Igencsak kiemelkedő viszont a grafika és a látványvilág. A játék fantasztikusan néz ki, ilyenkor istenítjük csak igazán a HDMI-t, és a Playstation erős processzorseregét. A fantasy világ gyönyörűen lett megalkotva, a készítők profi módjára játszadoznak a fény-árnyék hatással, és a speciális effektekkel, sőt a játék még akkor se lassul be, ha egy tízezres sereg közepén állva írtjuk a szembe jövőket. Az igazi dicséretet viszont a dizájnerek érdemlik, az épületek ugyanis páratlanul szépek lettek, és az egész világ a legkisebb részletekig tökéletesen kidolgozott.
Ami nem kifejezetten tetszett, hogy a teljes kampány módot 8-10 óra alatt végig lehet vinni, de ha ügyesek vagyunk, akkor még ebből is faraghatunk. Az újrajátszási ráta nem valami magas, mi a sztori végén vissza is csomagoltuk a cuccot, és ment vissza a feladóhoz. A végigjátszás során hiányoltuk még az egyéni ötleteket is, a játék minden elemét, ha nem is ilyen minőségben, de láttuk már máshol. Egy kis God of War, egy kis Lord of The Rings - mindenből egy csipetnyi, hogy új játékot lehessen piacra dobni. Ha emellett el tudunk nézni, és nem keressük mindig az ötletforrásokat, akkor remek szórakozást nyújt a játék, és ha pár délutánig is, de jól ellehetünk vele.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.