Beowulf

Két Beowulf játék készültéről is szó volt a közelmúltban. A The Guild-del hírnevet szerzett 4Head Studios már tavaly tavasszal bejelentette a skandináv harcos kalandjait feldolgozó játékát, azonban úgy hozta a sors, hogy a Paramount Pictures is felfigyelt a témára. A hollywoodi stúdió új filmjéhez egy átfogó licenszt szerzett, melybe beletartozott a játék is, azonban ők az Ubisoft-ot bízták meg a projekttel. A 4Head Studios kénytelen volt kukába dobni több éves munkáját, így jelenleg csak egy témába vágó játék van piacon, méghozzá jelen cikkünk alanya, az Ubisoft-féle Beowulf: The Game.

„A Beowulf angolszász epikus költemény, az óangol nyelv legrégebbi teljes terjedelmében fennmaradt műve" – olvasható a Wikipédián. A főhős, vagyis Beowulf egy mitikus alak, a róla szóló legendák egy hatalmas szörnyekkel harcoló, legyőzhetetlen hőst írnak le, kinek tettei megváltoztatták a több száz évvel ezelőtti teljes skandináv világot. Beowulf a mai Svédország területén élt gaut törzs legnagyobb hőse, aki többek közt szembeszállt Grendellel, Káin leszármazottjával, az emberevő óriással, valamint annak démoni anyjával, és gonosz követőivel.


A film Robert Zemeckis rendezésében számítógépes technikával készült, olyan sztárok közreműködésével, mint Ray Winstone (Beowulf),     Angelina Jolie (Grendel anyja), Anthony Hopkins (Hrothgar király), Crispin Glover (Grendel) és John Malkovich (Unferth). A története nagyjából az eredeti Beowulf mű cselekményeit dolgozza fel. Hrothgar király egy hatalmas szentélyt építtet a dánoknak, azonban a közeli mocsárból egy napon előtör Grendel, a szörny, és betörve a csarnokba, hatalmas mészárlást hajt végre. A király hős vitéze, Beowulf ekkor kerül a képbe, ő szembeszáll a szörnnyel, majd később annak démoni anyjával is, hogy újra békét hozzon népének földjére. Természetesen a játék is ezt a szálat veszi fel, és bár történetmesélés szinte nincs is, nem kell magyarázni, hogy Beowulf bőrébe bújva feladatunk megvédeni az országot a rá támadó barbár népek seregétől, és persze bosszút állni Grendel pusztítása után.


A játék stílusát tekintve egy RPG és kaland elemeket szinte teljesen mellőző nyers akció stuff. Hasonlítani leginkább a nemrég megjelent Conan-hez lehet, az óriásszörnyes gyilkolást abban is a God of War ihlette. A játékmenet felépítése itt is hasonlóan alakult, a különböző átvezető animációk megtekintése után feladatunk lekardozni pályánként úgy 50-100 embert, majd megküzdeni egy óriás monszterrel. A Beowulf-ban azonban segítőink is akadnak, akik a nagy létszámú összecsapásokban bátran kaszabolják az ellent, és szerencsére magukra is tudnak vigyázni.


Embereinket irányíthatjuk is, sőt pár kisebb extra is helyet kapott a játékban. Parancsunkra mögöttünk maradnak, védeni a hátulról érkező támadásoktól, de előre is küldhetjük őket, bele az összecsapás sűrűjébe. Ha bíztató szavakat ordítunk, akkor megnő a harci kedvük, ilyenkor kék aura jelenik meg körülöttük, és ügyesebben kardoznak, hamarabb győzelemre segítve minket. Extra, hogy lehet őket ritmusra bíztatni, a játék elején például csak a mi megfelelően időzített vezényszavainkra evezik a hajót, kikerülve a sziklákat, de hangulatos lett az egyik trailerben látott éneklő rész is. Az utunkba kerülő hatalmas sziklákat is bíztatásunkra görgetik el, ez a ficsőr amúgy úgy néz ki, hogy a megfelelő időben a megfelelő gombokat kell nyomogatnunk, így bíztatva a harcosokat.


Igazán God of War-os az óriás szörnyek elleni csata lett. Hősünk vadul szurkálja a monsztert, majd ha eljön az idő, felugrik a fejére, és szó szerint kivégzi, de csak akkor, ha jó reakcióval mindig megnyomjuk a képernyőre bevillanó gombot. Lopott ötlet, de szeretjük, úgyhogy nem haragszunk érte.


Beowulf több különböző képesség birtokában is van, azonban legérdekesebb az, amikor természetfeletti erőt hív segítségül a csatákban. A képernyő ilyenkor vörösen kezd izzani, hősünk pedig megtöbbszöröződött erővel suhogtatja kardját, nem kegyelmezve maga körül senkinek. Ennek hátránya, hogy energiánk szinte minimumra csökken, viszont a nagyobb szörnyek ellen csak így van esélyünk. A történet előrehaladásával mindig kapunk egy-egy kis képességet, azonban most nem szeretnénk ezeket lelőni, tessék szépen kitapasztalni mindent.


Filmes licenszt használó játék lévén a készítők sajnos nem sokat törődtek a minőséggel. A játékmenet gyakorlatilag nem szól másról, mint az agyatlan gyilkolászásról, és hogy a készítők még jobban elrontsák kedvünket, a pályákat is teljesen lineárisra tervezték. Nincs lehetőségünk felfedezni a terepet, szinte mindig csak egy ösvényen kell haladni, és kaszabolni az utunkba kerülőket. Nem sok kaland elem van benne, beszélgetni is csak az átvezetőkben látjuk hősünket, de legalább belecsempésztek pár olyan részt, hogy éppen ne menjen agyunkra az esztelen öldöklés.


A grafikáról se lehet sok szépet mondani, nincs kifejezetten nextgen külseje a játéknak, az összkép átlagon aluli, sőt még sok régi, már PS2 játékban sem használt effektet és megoldást is látni. A pályák kevés poligonból állnak, és a textúrák is kicsit fakók, de legalább a fényhatások intenzívek, úgyhogy ez ha nem is nagyon, de segített a látványon. Az átvezető animációk minősége a legszebben megfogalmazva kicsit sem nyerte el tetszésünket, hasonlóan az ötlettelen menühöz.


A hangok ellenben kifejezetten jók lettek, a szinkronszínészek kellően beleélték magukat a szerepbe, és a zene is igen megkapóra sikeredett. A hangfalakat feltekerve megdobja a hangulatot, hogy a háttérben üvölt a zene, hősünk ordibál, az óriás szörny pedig morog és visít. Ettől eltekintve pocsék lett a játék, de egy filmadaptációtól nagyjából nem is várunk többet. El lehet vele lenni egy darabig, aki kedveli a filmet, az biztosan örömét leli benne, de közel sem hozza az Ubisoft-tól megszokott minőséget.