Minden játékgépnek megvannak a maga csodajátékai, melyekből később igazi sztárrá gazdagszanak a masinát alkotó cégek. A Playstation-nek a Gran Turismo, a GameCube-nak a Metroid Prime, az Xbox-nak a Halo voltak ezek a „nagy nevek”. Ám amikor 2005-ben megjelent a Microsoft újgenerációs konzolja, az Xbox 360, még semmi igazi legenda nem volt a köztudatban. Ez az állapot – kisebb nagyobb korrekciókkal - egészen 2006 novemberéig tartott, amikor is hosszú várakozás után az Epic végre befejezte első Unreal Engine 3.0-val támogatott játékát, és ezzel olyan bombát robbantott, ami eladta a 360-at az egész világon!
Miről is volt szó?
Nos, ezt nehéz szavakba foglalni. A Gears of War semmi addigihoz nem volt hasonlatos. Ahogy az IGN egyik tesztelője fogalmazott: „Ebben a játékban annyi a tesztoszteron, hogy kész csoda, hogy nem szőrös a lemez." És ez bizony így is volt! A hihetetlenül kemény hangulat, az igazi kemény főhősök és az iszonyúan kemény idegen ellenfelek olyan elképesztő atmoszférát teremtettek Marcus Fenix és bajtársai kálváriája köré, amivel a játék már hónapokkal a megjelenése előtt kiérdemelte „az Xbox 360 Halo-ja" titulust. Ez pedig igen nagy szó, nem is kell mondani, miért.
Bár már a konzolos megjelenés előtt is tudtunk a PC-s port jövőbeni létezéséről, a boltba kerülésig egy teljes évet kellett várnunk. Most itt van, kezünkben tarthatjuk, játszhatjuk, és persze sokan kíváncsiak, hogy miért is volt az a sok „Év játéka!" díj. A történet egy Sera nevű bolygóra kalauzol el minket, ami leginkább a mi közeljövői Földünkre emlékeztet. Az emberek hosszú évek óta kegyetlen világháborút vívnak, ami végül abszolút kimeríti az országok tartalékait. Ezt a tehetetlenséget használja ki a mindenki által csak locust horde-nak (sáskajárásnak) nevezett, föld alatti életre berendezkedett faj, amikor a felszínre törve hirtelen megszállják az egész bolygót. Az ellenállás értelmetlen, csak a menekülés opcionális, ez a nap pedig úgy íródik be a történelembe, mint az Emergency Day.
A játékos 14 évvel a tragikus nap után kapcsolódik be az eseményekbe, Marcus Fenix ügyeletes keményfiú bőrében. Fenix az utóbbi éveket börtönben töltötte, ám ez a mai nap különleges nap. Egykori bajtársa és barátja, Dom ront be hozzá a cellájába. Elé dobja teljes felszerelését, majd közli: „A dolgok megváltoztak. Indulnunk kell!". A kaland innentől adja magát, és bár tény, hogy ez így leírva nem hangzik túl innovatív eseményláncolatnak, higgyétek el, hogy a képi világ és a remek hangok által teremtett atmoszféra mellé pont erre volt szükség.
„Jaj ne, megint egy port?"
Mielőtt bárki hátán is futkosni kezdene a hideg, már itt közölném, hogy a játékmenetről a legszőrösszívűbb kritikus sem állapíthatná meg, hogy nem eleve PC-re termett programról van szó. Mivel a játék egy új, „cover shooter" elnevezésű kategória első oszlopos tagja, lényege nem más, mint a fedezékek állandó alkalmazása. Próbáljatok csak kiszaladni két, vagy akár egyetlen ellenféllel szemben! Meg fogtok lepődni, vakmerőségetek ugyanis rövidúton halállal jutalmazódik. A Gears of War nem erről szól, Itt tényleg minden mozdulatot alaposan meg kell gondolni, és egyik tereptárgy sem véletlenül került oda. Sajnos ebből egyenesen következik is, hogy a GOW eléggé lineáris lett. Ugyan van egy-két helyszín a játékban, ahol az egér segítségével eldönthetjük, merre is akarunk menni, ezeket leszámítva a „rohanunk és lövünk" tendencia dominál. Mielőtt viszont bárki ezt negatívumnak venné, bátorkodom kijelenteni, hogy nem az. Sőt! A Gears of War legnagyobb erénye pont klasszicista kivitelezése. Az Epic úgy alkotta meg az egész koncepciót, hogy bár újdonságot (a fedezékeken kívül) nem sokat kapunk, mégsem unatkozunk egy percet sem a közel 10 óra hosszú egyjátékos küldetéssorozat alatt.
Mindez persze mit sem érne a megfelelő irányítás nélkül, de szerencsénkre erre sem lehet panasz. A billentyűzet + egér kombó remekül helyettesíti a kontrollert. Az egyetlen olyan negatív pont, amibe beleköthetek e téren, a sprintelés. Akárcsak az Unreal Tournament sorozatban, itt is lehetőségünk nyílik az iránygombok (alapbeállításokkor W, A, S és D) hirtelen dupla megnyomásával vetődésekre. Ezek jól is működnek így, ám a futást már nem volt valami okos ötlet ugyanezen mechanizmustól függővé tenni. Lehet, hogy csak én vagyok lassú, vagy épp a billentyűzetemet nem a villámírásra fejlesztették ki, de a „w" gyors egymásutánban való megnyomása, majd végül nyomva tartása nem minden alkalommal ment úgy, ahogy szerettem volna.
Csapatban szép az élet
A GoW másik nagy előnye a hasonló akciójátékokkal szemben az, hogy a csapattagok végre tényleg hasznos tagjai a játékmenetnek. Nélkülük már a legegyszerűbb pálya is teljesíthetetlen volna. Nem a levegőbe beszélek, egyszer kísérletképpen hátravonultam és megvártam, míg mindnyájuk elhalálozott (illetve megsebesült). Az eredmény lesulytó volt. Meg sem bírtam mozdulni, a sok rondaképű sáskakatona pillanatok alatt cafatkákká lőtt. Érdekesség még, hogy a mai trendhez hasonlóan Marcus Fenix sem pepecsel egészségügyi csomagokkal. A sérülésrendszer a Call of Duty 2-ét másolja, vagyis amikor megsérültünk, azt egy pirosan vibráló fogaskerék adja tudtunkra. Ilyenkor szépen vonuljunk fedezékbe, várjunk kicsit, és gyógyulás után újult erővel vethetjük magunkat az akcióorgiába.
A segítő katonák jelenléte feltételezi a jó AI meglétét, és nincs is itt semmi hiba. Az ellenfelek legalább olyan ügyesen használják a fedezékeket, mint saját társaink, nem lőnek céltalanul és néha egész okosan, időzítve rontanak nekünk. Nem azt mondom persze, hogy a FEAR, vagy épp a Halo 3 trónja veszélybe került volna, de ennél a stílusnál a kvázi zárt pályák miatt nem is kell többet nyújtani.
Az Unreal Engine 3.0
Az Unreal Tournament 3 demója segítségével már sikerült ugyan ízelítőt kapnom Tim Sweeney legifjabb gyermekének hazai oroszlánköröm-csillogtatásából, a Gears of War mégis izgatta a fantáziámat. A mind a mai napig az Xbox 360 legszebb játékaként számon tartott programról ugyanis az eddigi ígéretek úgy hangzottak, hogy még szebb lesz, még jobb, és persze el fog futni minden vason, amit aládob az ember. Így lett? Nos, relatíve igen. Tény, hogy ha megfelelően erős vassal rendelkezünk, akkor a DirectX 10-es effektek beállításával szebb összképet nyerhetünk az boxos verzióénál, de mindez akkora erőforrás felvételt jelent, hogy abszolút nem éri meg. Tény továbbá, hogy a jó skálázhatóság miatt nem csak a milliomosok szórakozhatnak a Sera bolygón. Végül pedig az is tény, hogy a grafika valami eszelős. Láttam a Crysis-t, és technikailag az a jelenleg legtöbbet nyújtó játék, ha választanom kell, én mégis a GoW-ra teszem a voksom. Hogy miért? A gyönyörű, művészi kivitelezésért és designért. A gót épületek, a háborús filmeket megszégyenítő világvége-hangulat, és a kiváló, filmszerű kamerakezelés olyan összhangot teremt a képernyőre, amilyet még nem láttam eddig. Ha pedig ehhez hozzátesszük a fantasztikusan megrendezett átvezető mozikat (Halo-verőek, én mondom!), olyan eredményt kapunk, melyet már nem is tudok fényezni szóismétlés veszélye nélkül. Ráadásnak pedig még hozzátenném, hogy bár egy akciójátékról beszélünk, az atmoszféra a legdurvább horrorfilmeket is porba alázza sötétségben. Zseniális!
A hangok és a fizika már csak hab a tortán. A zene remek, az akcióhoz éppen illő stílusban csendül fel. Nagyon hajaz a klasszikus akció- és háborúsfilm témákra, és meg kell hagyni, sok ponton felül is múlja azokat. Szinkronhangokban Marcus és Dom felülmúlhatatlanok. Igazi „keménycsávók", akik Bruce Willis-t és Arnold Schwarzeneggert együttesen lepipálva mutatják meg, milyen is a tesztoszterontúltengés. A fizika ehhez annyit dob hozzá, hogy minden törik, repül, szikrázik…ergo tényleg egy igazi csatatéren érezzük magunkat.
Ami mégsem annyira jó…
Sajnos akármily kiváló is legyen a Gears of War a maga nemében, bizony a Microsoft konzolport átka új áldozatra lelt benne. Igen, fentebb tényleg azt mondtam, hogy a GoW-ról nem lehetne megmondani konzolos eredetét, ezt csak a játékmechanikára értettem. Maga a program ugyanis siralmasan került kedvenc masináinkra. A portolásért az a People Can Fly nevű bagázs volt felelős, akik anno a Painkiller-t is elkövették, ennél fogva én mertem remélni, hogy ezúttal kifogástalan eredménnyel lesz dolgunk. Kár volt…
A játék nálam azzal kezdte ámokfutását, hogy valamely - általam meg nem értett okból - kizárólag a C: meghajtóra volt hajlandó feltelepülni. Nosza, kis helycsinálástól már csak nem akadok ki, nem igaz? Hát attól nem is, de mikor az első indítást egy figyelmeztető ablakokból álló kész balettelőadás előzi meg, az megviseli az idegrendszerem. Pláne, mikor az általa felkínált driver-ek telepítése után a játék egy hibára hivatkozva elszáll, mint a győzelmi zászló. Én még szerencsés voltam, nálam a régi driver visszatelepítése megoldotta a problémát, mások viszont koránt sem örülhettek így. A hivatalos fórumokon forr a légkör a különböző fagyások és el nem indulások miatt. Az már csak hab a tortán, hogy a játék a mentéseket hajlamos elfelejteni, így minden kilépéskor ki kell menteni a save file-t, hogy legközelebb ne érhessen kellemetlen meglepetés.
Kicsit egyéni megjegyzés, de nem igen tudom felfogni, hogy egy olyan nagy neveket birtokló vállalat, mint a Microsoft, miért nem képes rendes portékát kiadni a kezei közül. Az első Halo-nál az iszonyú gépigény borzolta a kedélyeket, a második résznél a Vista exkluzív kiadás veszélyeztette érzékeny lelki világomat, míg ezúttal egy irtózatos bughalmaz akaszt ki. A bétatesztelést már jó pár évtizede kitalálták, ideje lenne alkalmazni is.
Szóval…
…adott egy minden tekintetben kiváló játék, borzasztó tálalással. Örüljünk? Nos, akármily negatívan is hangozhat előző bekezdésem mondanivalója, mégis úgy érzem, hogy az Epic munkája megérdemli az érte kiadható összeget. Külön előny, hogy a Gears of War viszonylag olcsón került a boltok polcaira (Irány szépen a GK shop, nyolcezer Forintért már magatokénak tudhatjátok a kicsikét!), és bár igaz, hogy a patch megjelenéséig lehetnek kellemetlenségek, nem hiszem, hogy ez indokká válhat egy ilyen szuper élmény kihagyására. A GoW fantasztikus, izgalmas és lenyűgöző. Mi kellhet még?
Nos, ezt nehéz szavakba foglalni. A Gears of War semmi addigihoz nem volt hasonlatos. Ahogy az IGN egyik tesztelője fogalmazott: „Ebben a játékban annyi a tesztoszteron, hogy kész csoda, hogy nem szőrös a lemez." És ez bizony így is volt! A hihetetlenül kemény hangulat, az igazi kemény főhősök és az iszonyúan kemény idegen ellenfelek olyan elképesztő atmoszférát teremtettek Marcus Fenix és bajtársai kálváriája köré, amivel a játék már hónapokkal a megjelenése előtt kiérdemelte „az Xbox 360 Halo-ja" titulust. Ez pedig igen nagy szó, nem is kell mondani, miért.
Bár már a konzolos megjelenés előtt is tudtunk a PC-s port jövőbeni létezéséről, a boltba kerülésig egy teljes évet kellett várnunk. Most itt van, kezünkben tarthatjuk, játszhatjuk, és persze sokan kíváncsiak, hogy miért is volt az a sok „Év játéka!" díj. A történet egy Sera nevű bolygóra kalauzol el minket, ami leginkább a mi közeljövői Földünkre emlékeztet. Az emberek hosszú évek óta kegyetlen világháborút vívnak, ami végül abszolút kimeríti az országok tartalékait. Ezt a tehetetlenséget használja ki a mindenki által csak locust horde-nak (sáskajárásnak) nevezett, föld alatti életre berendezkedett faj, amikor a felszínre törve hirtelen megszállják az egész bolygót. Az ellenállás értelmetlen, csak a menekülés opcionális, ez a nap pedig úgy íródik be a történelembe, mint az Emergency Day.
A játékos 14 évvel a tragikus nap után kapcsolódik be az eseményekbe, Marcus Fenix ügyeletes keményfiú bőrében. Fenix az utóbbi éveket börtönben töltötte, ám ez a mai nap különleges nap. Egykori bajtársa és barátja, Dom ront be hozzá a cellájába. Elé dobja teljes felszerelését, majd közli: „A dolgok megváltoztak. Indulnunk kell!". A kaland innentől adja magát, és bár tény, hogy ez így leírva nem hangzik túl innovatív eseményláncolatnak, higgyétek el, hogy a képi világ és a remek hangok által teremtett atmoszféra mellé pont erre volt szükség.
„Jaj ne, megint egy port?"
Mielőtt bárki hátán is futkosni kezdene a hideg, már itt közölném, hogy a játékmenetről a legszőrösszívűbb kritikus sem állapíthatná meg, hogy nem eleve PC-re termett programról van szó. Mivel a játék egy új, „cover shooter" elnevezésű kategória első oszlopos tagja, lényege nem más, mint a fedezékek állandó alkalmazása. Próbáljatok csak kiszaladni két, vagy akár egyetlen ellenféllel szemben! Meg fogtok lepődni, vakmerőségetek ugyanis rövidúton halállal jutalmazódik. A Gears of War nem erről szól, Itt tényleg minden mozdulatot alaposan meg kell gondolni, és egyik tereptárgy sem véletlenül került oda. Sajnos ebből egyenesen következik is, hogy a GOW eléggé lineáris lett. Ugyan van egy-két helyszín a játékban, ahol az egér segítségével eldönthetjük, merre is akarunk menni, ezeket leszámítva a „rohanunk és lövünk" tendencia dominál. Mielőtt viszont bárki ezt negatívumnak venné, bátorkodom kijelenteni, hogy nem az. Sőt! A Gears of War legnagyobb erénye pont klasszicista kivitelezése. Az Epic úgy alkotta meg az egész koncepciót, hogy bár újdonságot (a fedezékeken kívül) nem sokat kapunk, mégsem unatkozunk egy percet sem a közel 10 óra hosszú egyjátékos küldetéssorozat alatt.
Mindez persze mit sem érne a megfelelő irányítás nélkül, de szerencsénkre erre sem lehet panasz. A billentyűzet + egér kombó remekül helyettesíti a kontrollert. Az egyetlen olyan negatív pont, amibe beleköthetek e téren, a sprintelés. Akárcsak az Unreal Tournament sorozatban, itt is lehetőségünk nyílik az iránygombok (alapbeállításokkor W, A, S és D) hirtelen dupla megnyomásával vetődésekre. Ezek jól is működnek így, ám a futást már nem volt valami okos ötlet ugyanezen mechanizmustól függővé tenni. Lehet, hogy csak én vagyok lassú, vagy épp a billentyűzetemet nem a villámírásra fejlesztették ki, de a „w" gyors egymásutánban való megnyomása, majd végül nyomva tartása nem minden alkalommal ment úgy, ahogy szerettem volna.
Csapatban szép az élet
A GoW másik nagy előnye a hasonló akciójátékokkal szemben az, hogy a csapattagok végre tényleg hasznos tagjai a játékmenetnek. Nélkülük már a legegyszerűbb pálya is teljesíthetetlen volna. Nem a levegőbe beszélek, egyszer kísérletképpen hátravonultam és megvártam, míg mindnyájuk elhalálozott (illetve megsebesült). Az eredmény lesulytó volt. Meg sem bírtam mozdulni, a sok rondaképű sáskakatona pillanatok alatt cafatkákká lőtt. Érdekesség még, hogy a mai trendhez hasonlóan Marcus Fenix sem pepecsel egészségügyi csomagokkal. A sérülésrendszer a Call of Duty 2-ét másolja, vagyis amikor megsérültünk, azt egy pirosan vibráló fogaskerék adja tudtunkra. Ilyenkor szépen vonuljunk fedezékbe, várjunk kicsit, és gyógyulás után újult erővel vethetjük magunkat az akcióorgiába.
A segítő katonák jelenléte feltételezi a jó AI meglétét, és nincs is itt semmi hiba. Az ellenfelek legalább olyan ügyesen használják a fedezékeket, mint saját társaink, nem lőnek céltalanul és néha egész okosan, időzítve rontanak nekünk. Nem azt mondom persze, hogy a FEAR, vagy épp a Halo 3 trónja veszélybe került volna, de ennél a stílusnál a kvázi zárt pályák miatt nem is kell többet nyújtani.
Az Unreal Engine 3.0
Az Unreal Tournament 3 demója segítségével már sikerült ugyan ízelítőt kapnom Tim Sweeney legifjabb gyermekének hazai oroszlánköröm-csillogtatásából, a Gears of War mégis izgatta a fantáziámat. A mind a mai napig az Xbox 360 legszebb játékaként számon tartott programról ugyanis az eddigi ígéretek úgy hangzottak, hogy még szebb lesz, még jobb, és persze el fog futni minden vason, amit aládob az ember. Így lett? Nos, relatíve igen. Tény, hogy ha megfelelően erős vassal rendelkezünk, akkor a DirectX 10-es effektek beállításával szebb összképet nyerhetünk az boxos verzióénál, de mindez akkora erőforrás felvételt jelent, hogy abszolút nem éri meg. Tény továbbá, hogy a jó skálázhatóság miatt nem csak a milliomosok szórakozhatnak a Sera bolygón. Végül pedig az is tény, hogy a grafika valami eszelős. Láttam a Crysis-t, és technikailag az a jelenleg legtöbbet nyújtó játék, ha választanom kell, én mégis a GoW-ra teszem a voksom. Hogy miért? A gyönyörű, művészi kivitelezésért és designért. A gót épületek, a háborús filmeket megszégyenítő világvége-hangulat, és a kiváló, filmszerű kamerakezelés olyan összhangot teremt a képernyőre, amilyet még nem láttam eddig. Ha pedig ehhez hozzátesszük a fantasztikusan megrendezett átvezető mozikat (Halo-verőek, én mondom!), olyan eredményt kapunk, melyet már nem is tudok fényezni szóismétlés veszélye nélkül. Ráadásnak pedig még hozzátenném, hogy bár egy akciójátékról beszélünk, az atmoszféra a legdurvább horrorfilmeket is porba alázza sötétségben. Zseniális!
A hangok és a fizika már csak hab a tortán. A zene remek, az akcióhoz éppen illő stílusban csendül fel. Nagyon hajaz a klasszikus akció- és háborúsfilm témákra, és meg kell hagyni, sok ponton felül is múlja azokat. Szinkronhangokban Marcus és Dom felülmúlhatatlanok. Igazi „keménycsávók", akik Bruce Willis-t és Arnold Schwarzeneggert együttesen lepipálva mutatják meg, milyen is a tesztoszterontúltengés. A fizika ehhez annyit dob hozzá, hogy minden törik, repül, szikrázik…ergo tényleg egy igazi csatatéren érezzük magunkat.
Ami mégsem annyira jó…
Sajnos akármily kiváló is legyen a Gears of War a maga nemében, bizony a Microsoft konzolport átka új áldozatra lelt benne. Igen, fentebb tényleg azt mondtam, hogy a GoW-ról nem lehetne megmondani konzolos eredetét, ezt csak a játékmechanikára értettem. Maga a program ugyanis siralmasan került kedvenc masináinkra. A portolásért az a People Can Fly nevű bagázs volt felelős, akik anno a Painkiller-t is elkövették, ennél fogva én mertem remélni, hogy ezúttal kifogástalan eredménnyel lesz dolgunk. Kár volt…
A játék nálam azzal kezdte ámokfutását, hogy valamely - általam meg nem értett okból - kizárólag a C: meghajtóra volt hajlandó feltelepülni. Nosza, kis helycsinálástól már csak nem akadok ki, nem igaz? Hát attól nem is, de mikor az első indítást egy figyelmeztető ablakokból álló kész balettelőadás előzi meg, az megviseli az idegrendszerem. Pláne, mikor az általa felkínált driver-ek telepítése után a játék egy hibára hivatkozva elszáll, mint a győzelmi zászló. Én még szerencsés voltam, nálam a régi driver visszatelepítése megoldotta a problémát, mások viszont koránt sem örülhettek így. A hivatalos fórumokon forr a légkör a különböző fagyások és el nem indulások miatt. Az már csak hab a tortán, hogy a játék a mentéseket hajlamos elfelejteni, így minden kilépéskor ki kell menteni a save file-t, hogy legközelebb ne érhessen kellemetlen meglepetés.
Kicsit egyéni megjegyzés, de nem igen tudom felfogni, hogy egy olyan nagy neveket birtokló vállalat, mint a Microsoft, miért nem képes rendes portékát kiadni a kezei közül. Az első Halo-nál az iszonyú gépigény borzolta a kedélyeket, a második résznél a Vista exkluzív kiadás veszélyeztette érzékeny lelki világomat, míg ezúttal egy irtózatos bughalmaz akaszt ki. A bétatesztelést már jó pár évtizede kitalálták, ideje lenne alkalmazni is.
Szóval…
…adott egy minden tekintetben kiváló játék, borzasztó tálalással. Örüljünk? Nos, akármily negatívan is hangozhat előző bekezdésem mondanivalója, mégis úgy érzem, hogy az Epic munkája megérdemli az érte kiadható összeget. Külön előny, hogy a Gears of War viszonylag olcsón került a boltok polcaira (Irány szépen a GK shop, nyolcezer Forintért már magatokénak tudhatjátok a kicsikét!), és bár igaz, hogy a patch megjelenéséig lehetnek kellemetlenségek, nem hiszem, hogy ez indokká válhat egy ilyen szuper élmény kihagyására. A GoW fantasztikus, izgalmas és lenyűgöző. Mi kellhet még?
Kapcsolódó cikkek
szted unalmas szted?
sztem s.ggfej vagy sztem.
1 pályát kibírsz.minden játékban van olyan pálya ami lehangoló vagy nem szereted.h.lyegyerek.
Viccet félretéve: nyilván mindenki látja, hogy manapság igen kevés játék jelenik meg PC-re, ami tényleg olyan jó, hogy cikket írjunk róla. Az utóbbi időben a Crysis és az Unreal Tournament 3, no meg a Gears of War voltak ilyenek - az előző két cikk is készül, ez pedig már meg is íródott. Alapvetően tényleg nem szoktunk platformra lebontva játékot tesztelni - ismét csak a véges kapacitásunk miatt -, de így hogy körülbelül egy év eltelt a két verzió megjelenése között, volt értelme, hátha érdemi újításról számolhatunk be...
A GOW Pc-s verziója ugyan az mint az x360 as csak a portolás gyengére sikeredett.. ennyivel el lehetett volna intézni.. Ha lenne konzolod is a pc melett akkor nem ragaszkodnál te sem ehez a leíráshoz , hidd el.
tombar: féltékeny vagy a srácra? apád nem szeretett? vagy miért gyökerezed ezért egyből le? nem gondolod, hogy felesleges ilyen kommentekre pazarolni a betűt?
ez má durva. buzz de gyökér vagy apuka kicsi kedvence.
Én szeretek ide jönni olvasgatni, nem szerettem volna senkit megbántani.
BOLDOK KARÁCSONYT GAMEAPOCS & USERS
Csak a játékot kell biztositani :D:D:D
a nap 24 órájában kereshettek ... XD(komolyan)
e-Mail címem a profilomban ...
Amugy a cikk az tényleg jó, csak én mást is olvastam vna ez helyett.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.