Az IO Interactive manapság elég jól tengeti napjait. Meglepő módon ez a fejlesztő team képes volt arra, amire sokak a mai napig sem. 1998-ban alakult dán csapat első játékával azonnal berobbant a köztudatba.
Senki sem sejtette ekkor még, hogy a 2000-ben megjelent Hitman nevű játékuk sikerén felbuzdulva a fejlesztők még három folytatást készítenek el (ez idáig) szinte minden konzolra és PC-re. Legutóbbi része a Blood Money tavaly jelent meg. Fontos azonban megjegyezni, hogy az Eidos tulajdonában lévő stúdió próbált kitörni a sablonosságból, így 2003-ban piacra dobták a Freedom Fighters nevű hátul nézetes akciójátékukat, amelyben kicsiny csapatokkal kellet (egy alternatív jövőben) a szovjet hadigépezetet szabotálni. A világsajtó remekül fogadta az újfajta szemszögből közelítő játékot, így nem meglepő, hogy a folytatást már tervezteti az Eidos a srácokkal. A korábban elhintett képekről és pletykákról mindenki azt hitte, hogy ennek a folytatása érkezik 2007-ben. A fejlesztők mindenkit megnyugtattak akkoriban, hogy ez egy új játék lesz, mely párosítja a Hitman brutalitását a Freedom Fighters csapat orientált játékmenetével. Végre elérkezett a bizonyos dátum, mikor kezünkbe vehetjük a készterméket, mely a fejlesztők immáron harmadik „új" játéka.
A sztori filmbe illő. Egy apát láthatunk az intróban, aki végső búcsú levelét írja lányának, hogy szörnyű szülői mivoltán utólagosan javítson és elmondja neki, mennyire szereti őt. Ekkor elindul a halálmenet egy páncélozott kocsival a vesztő ház felé. Azonban ekkor hatalmas robajjal belecsapódik egy autó a teherautóba. Mikor feleszmél, már hatalmas csata folyik az utcán a rendőrök és a zsoldosok közt. Lynch kaparja össze a földről, hogy segítsen megmenekülni a veterán harcosnak…
Eredeti nevén James Seth Lynch. Halálra ítélte az állam, mivel feleségét brutálisan meggyilkolta. Szerette a feleségét, viszont nem tudta kezelni agresszív pszichés zavarait, melyet csupán tabletták szedésével volt képes uralma alatt tartani. A rendőröket ő maga hívta ki, viszont utána felesége gyilkosa után eredt, akit saját bevallása szerint látott elhagyni a helyszínt. Lehet ez az igazság és csupán egy jól felállított csapdába sétált bele? Az igazság a jövő homályába vész.
A megmentett apa nem más, mint Kane. Eredeti nevén Adam Marcus. Korábban egy olyan hatalmas cégnek dolgozott konzultánsként, amely az egész világot behálózta, így anyagilag remekül elbírta tartani kicsiny családját. Ám egy borús napon két éves kisfia megtalálta apja otthon tartott fegyverét, meglőtte magát és elvérzett. Kane idilli világa ekkor a feje tetejére állt. Felesége kitagadta, ő maga, pedig hat évre megszökött az országból, hogy zsoldosként kezdjen új életet. Sikerei híre hallatán egy rejtélyes csoport kereste föl, hogy csatlakozzon hozzájuk. A nevük sokat nem mond el róluk csupán egy szám: The7. Tizenhárom évig hajt végre számukra küldetéseket, mikor az utolsó küldetését elbukja, így a csoport törvényei szerint már halott ember és a többi tagnak ki kell őt iktatnia.
Repülőgépre szállva sikeresen megmenekül üldözői elől, ám a hatóságok lekapcsolják és börtönbe vetik. Ezután kapcsolódunk be a történetbe, ahol először menekülnünk kell a hatóságok elől, majd megújult erővel kell visszaszereznünk a régen a The7-től eltulajdonított zsákmányt, hogy szeretett családunk megússza az egészet épségben. Persze a sztori nem ilyen egyszerű, hiszen lesznek itt árulások, titkok és egyéb izgalmas fordulatok, melyeket már csak azért nem is írok le, mert ezek adják a játék igazi hangulatát. Komolyan mondom, ha film lesz a játékból, elsőként fogom megnézni a mozikban. De komolyan mondom, ha valaki arra szánja magát, hogy megveszi a játékot, akkor azt mindenképpen a sztori miatt tegye meg… más miatt meg ne nagyon.
Ne szaladjunk ennyire azért előre, tisztázzunk pár dolgot. Először is szögezzük le a K&L nem rossz játék, inkább közepes. Viszont, azért bukott ilyen csúfosat a cikkírók szemében, mert eleinte mindenki olyan nagy játéknak várta, mint a Call of Duty 4 vagy a Mass Effect. Eközben állandóan szép renderelt videó képében lebegett lelki szemeink előtt, hogy ez bizony egy jó kis játék lesz. Sajnos az eredmény egy „EA szinten" agyon hirdetett játék lett, mely egyébként nem tükrözi az élményt, amit a reklámokban magasztalnak.
A játékhoz agy nagyon nem szükségeltetik, mint rendszerkövetelmény, hiszen a pálya kezdetétől a végig taktika nélkül lőnünk kell ellenfeleinket. Persze, említettem, hogy van itt is egy kis csapat irányítási rendszer. Ez a rész abból áll, hogy védd ezt a helyet, kövess, vagy lődd ezt a célpontot. Tehát, hogy őszinte legyek semmiből. Hol vannak azok a régi szép idők, mikor csapattagjaink járműveket használtak, ajtókat robbantottak föl, vagy gépeket hatástalanítottak?
Persze a fejlesztők gondoltak arra is, hogy legyen fedezék, ahova végső esetekben húzódik csak a játékos, nem úgy, mint a Gears of War-ban láthattuk. Ennek nem az-az oka, hogy ezeknek a biztos pozícióknak nem lenne haszna, hanem csupán annyi, hogy ritkán, vagy egyszerűen nem lehet fedezék mögé húzódni köszönhetően valami technikai bakinak. Ilyenkor nem kihajolunk, hanem egyszerűen kisétálunk a tüzelő ellenfelek nyílt tűzzáporába. Nem, hiszem el, hogy ezt a hibát nem lehetett kiszűrni a tesztek első fázisában.
Az előbb említett csapat irányításban egyetlen pozitívumot véltem felfedezni. Azt, hogy társainkkal cserélgethetünk fegyvert, illetve a haldokló vagy sérült ellenfeleinket kivégzik. Mellesleg tökéletes golyófogók is, hiszen akármikor talpra állíthatók egy kis adrenalin lökettel. Az adrenalin persze minket is segít. Az elhalálozás szinte lehetetlen, mivel mikor összeesünk, társaink segítségünkre sietnek és adnak nekünk egy löketet a löttyből, hogy újra harcképesekké váljunk. Persze ennek is meg van az ára, hiszen túladagolás veszélye is fönnáll, ilyenkor elsötétül a kép és véget ér a játék. Az elhalálozásnál jegyezném meg viszont, hogy nagyon hangulatos párbeszédek fültanúi lehetünk, melyeket a szereplő (általában Kane) perget le lelki fülei előtt. A játékmenet, tehát egyszerűen pocsék. A döntő szó ezúttal a vizuális megjelenítésé lesz. Lássuk mit rejt a két gazfickó.
A grafika stílusos és jól nézett ki… 2006-ban. Sajnos, azóta eléggé megkopott a Hitman: Blood Money-t is futtató Glacier motor. Műanyag kinézetű figurák. Kétségbe ejtő kinézetű és lineáris első pálya. Komolyan mondom fellélegeztem, mikor az első három-négy pálya után éjszaka a diszkóban lövöldöztem. Igazán impozánsan festettek a neoncsövek és az üvöltő zenében a tűzpárbajok. Viszont, mikor ismét kiérünk a szabadba és megtapasztaljuk, azt a bizonyos linearitást akkor egy picit fáj a kicsi szívünk. Nem, hiszem, hogy lenne valaki, aki eltévedne ebben a játékban. Jó-jó általában van, ahol helikoptert kell lelőnünk vagy menekülés közben a kocsiból kell lövöldözni, viszont ezek is Enter The Matrix szinten vannak… tehát eléggé kellemetlen.
Hangok terén ismét alkotott a „mester", aki nem okozott csalódást most sem. Jesper Kyd zenéi remekül illeszkednek az átvezető jelenetekhez csak úgy, mint a pergős akció jelenetekhez. Egyszóval ismét zseniális. Hangok terén sem lehet igazán panaszunk. Ellenfeleink eredeti anyanyelvükön vagy akcentussal szidnak minket. Főszereplőink mondatai, pedig hónapokig fog csengeni a fülünkben.
A játék rendelkezik kétféle többjátékos funkcióval is. Az internetes játékba próbáltak a fejlesztők némi újítást eszközölni. Itt rablóként kezdjük a játékot. Célunk, hogy az adott pályán társainkkal (akiket játékosok alkotnak) kiraboljuk a helyi létesítményt, majd teherautóba pattanva meglépjünk a helyszínről. Igen ám, viszont csapattagjaink a nagyobb összeg fejében el is árulhatnak, minket. Így nem csak az őrökre kell figyelnünk, hanem a társainkra is. Ha valaki áruló lesz, akkor annak a neve narancssárgán kezd villogni és látható lesz a térképen is. Az elhalálozott illető, vagy akit a biztonságiak lőttek le azonnal a soraikat bővíti. Elsődleges célunk, így a volt csapattagok likvidálása és a pénz visszaszerzése. Izgalmas és hangulatos a játék eme módja, amibe csak az rondít bele, hogy csupán öt pályán próbálhatjuk ki magunkat. Remélhetőleg a jövőben érkeznek letölthető pályák.
A másik többjátékos opció viszont már nem sikeredett olyan fényesre. A coop szinte természetesnek tűnik egy olyan játékban, ahol két főszereplő van. Egyjátékos módban nem látott jelenetek szemtanúi is lehetünk és Lynch őrületét is képi zavarok fokozzák (hullámzó képernyő, civileket rendőrnek látunk stb.). Viszont azt soha sem hittem volna, hogy egy ilyen kaliberű játékban csupán osztott képernyős coop-ra van lehetőségünk. Iszonyatos fájó pontként ért, hiszen előre elterveztem esti programként, hogy Myko Alto-val pár fejezetet játszok.
Sajnos sok a probléma ezzel a programmal. Őszinte leszek… nem csalódtam még olyan hatalmasat egy játékban, mint ebben az egyben. Tényleg próbálok felidézni magamban minden pozitívumát a játéknak, de ezekből elég kevés van. A hangulatot és a sztorit még a legnagyobb filmes szakemberek is megirigyelnék. A grafikát és a játékmenetet, pedig a legszívesebben egy cipős dobozba rakva elásnám egy elhagyott sziget pálmafája alá. Jó-jó láttunk már rosszabbat, viszont itt akkorát csalódtam a kedvenc játék sorozatomat készítő fejlesztőkben, mint még soha. Remélem a jövőre érkező Hitman ötödik részével visszatereli magát a cég a helyes útra.
A sztori filmbe illő. Egy apát láthatunk az intróban, aki végső búcsú levelét írja lányának, hogy szörnyű szülői mivoltán utólagosan javítson és elmondja neki, mennyire szereti őt. Ekkor elindul a halálmenet egy páncélozott kocsival a vesztő ház felé. Azonban ekkor hatalmas robajjal belecsapódik egy autó a teherautóba. Mikor feleszmél, már hatalmas csata folyik az utcán a rendőrök és a zsoldosok közt. Lynch kaparja össze a földről, hogy segítsen megmenekülni a veterán harcosnak…
Eredeti nevén James Seth Lynch. Halálra ítélte az állam, mivel feleségét brutálisan meggyilkolta. Szerette a feleségét, viszont nem tudta kezelni agresszív pszichés zavarait, melyet csupán tabletták szedésével volt képes uralma alatt tartani. A rendőröket ő maga hívta ki, viszont utána felesége gyilkosa után eredt, akit saját bevallása szerint látott elhagyni a helyszínt. Lehet ez az igazság és csupán egy jól felállított csapdába sétált bele? Az igazság a jövő homályába vész.
A megmentett apa nem más, mint Kane. Eredeti nevén Adam Marcus. Korábban egy olyan hatalmas cégnek dolgozott konzultánsként, amely az egész világot behálózta, így anyagilag remekül elbírta tartani kicsiny családját. Ám egy borús napon két éves kisfia megtalálta apja otthon tartott fegyverét, meglőtte magát és elvérzett. Kane idilli világa ekkor a feje tetejére állt. Felesége kitagadta, ő maga, pedig hat évre megszökött az országból, hogy zsoldosként kezdjen új életet. Sikerei híre hallatán egy rejtélyes csoport kereste föl, hogy csatlakozzon hozzájuk. A nevük sokat nem mond el róluk csupán egy szám: The7. Tizenhárom évig hajt végre számukra küldetéseket, mikor az utolsó küldetését elbukja, így a csoport törvényei szerint már halott ember és a többi tagnak ki kell őt iktatnia.
Repülőgépre szállva sikeresen megmenekül üldözői elől, ám a hatóságok lekapcsolják és börtönbe vetik. Ezután kapcsolódunk be a történetbe, ahol először menekülnünk kell a hatóságok elől, majd megújult erővel kell visszaszereznünk a régen a The7-től eltulajdonított zsákmányt, hogy szeretett családunk megússza az egészet épségben. Persze a sztori nem ilyen egyszerű, hiszen lesznek itt árulások, titkok és egyéb izgalmas fordulatok, melyeket már csak azért nem is írok le, mert ezek adják a játék igazi hangulatát. Komolyan mondom, ha film lesz a játékból, elsőként fogom megnézni a mozikban. De komolyan mondom, ha valaki arra szánja magát, hogy megveszi a játékot, akkor azt mindenképpen a sztori miatt tegye meg… más miatt meg ne nagyon.
Ne szaladjunk ennyire azért előre, tisztázzunk pár dolgot. Először is szögezzük le a K&L nem rossz játék, inkább közepes. Viszont, azért bukott ilyen csúfosat a cikkírók szemében, mert eleinte mindenki olyan nagy játéknak várta, mint a Call of Duty 4 vagy a Mass Effect. Eközben állandóan szép renderelt videó képében lebegett lelki szemeink előtt, hogy ez bizony egy jó kis játék lesz. Sajnos az eredmény egy „EA szinten" agyon hirdetett játék lett, mely egyébként nem tükrözi az élményt, amit a reklámokban magasztalnak.
A játékhoz agy nagyon nem szükségeltetik, mint rendszerkövetelmény, hiszen a pálya kezdetétől a végig taktika nélkül lőnünk kell ellenfeleinket. Persze, említettem, hogy van itt is egy kis csapat irányítási rendszer. Ez a rész abból áll, hogy védd ezt a helyet, kövess, vagy lődd ezt a célpontot. Tehát, hogy őszinte legyek semmiből. Hol vannak azok a régi szép idők, mikor csapattagjaink járműveket használtak, ajtókat robbantottak föl, vagy gépeket hatástalanítottak?
Persze a fejlesztők gondoltak arra is, hogy legyen fedezék, ahova végső esetekben húzódik csak a játékos, nem úgy, mint a Gears of War-ban láthattuk. Ennek nem az-az oka, hogy ezeknek a biztos pozícióknak nem lenne haszna, hanem csupán annyi, hogy ritkán, vagy egyszerűen nem lehet fedezék mögé húzódni köszönhetően valami technikai bakinak. Ilyenkor nem kihajolunk, hanem egyszerűen kisétálunk a tüzelő ellenfelek nyílt tűzzáporába. Nem, hiszem el, hogy ezt a hibát nem lehetett kiszűrni a tesztek első fázisában.
Az előbb említett csapat irányításban egyetlen pozitívumot véltem felfedezni. Azt, hogy társainkkal cserélgethetünk fegyvert, illetve a haldokló vagy sérült ellenfeleinket kivégzik. Mellesleg tökéletes golyófogók is, hiszen akármikor talpra állíthatók egy kis adrenalin lökettel. Az adrenalin persze minket is segít. Az elhalálozás szinte lehetetlen, mivel mikor összeesünk, társaink segítségünkre sietnek és adnak nekünk egy löketet a löttyből, hogy újra harcképesekké váljunk. Persze ennek is meg van az ára, hiszen túladagolás veszélye is fönnáll, ilyenkor elsötétül a kép és véget ér a játék. Az elhalálozásnál jegyezném meg viszont, hogy nagyon hangulatos párbeszédek fültanúi lehetünk, melyeket a szereplő (általában Kane) perget le lelki fülei előtt. A játékmenet, tehát egyszerűen pocsék. A döntő szó ezúttal a vizuális megjelenítésé lesz. Lássuk mit rejt a két gazfickó.
A grafika stílusos és jól nézett ki… 2006-ban. Sajnos, azóta eléggé megkopott a Hitman: Blood Money-t is futtató Glacier motor. Műanyag kinézetű figurák. Kétségbe ejtő kinézetű és lineáris első pálya. Komolyan mondom fellélegeztem, mikor az első három-négy pálya után éjszaka a diszkóban lövöldöztem. Igazán impozánsan festettek a neoncsövek és az üvöltő zenében a tűzpárbajok. Viszont, mikor ismét kiérünk a szabadba és megtapasztaljuk, azt a bizonyos linearitást akkor egy picit fáj a kicsi szívünk. Nem, hiszem, hogy lenne valaki, aki eltévedne ebben a játékban. Jó-jó általában van, ahol helikoptert kell lelőnünk vagy menekülés közben a kocsiból kell lövöldözni, viszont ezek is Enter The Matrix szinten vannak… tehát eléggé kellemetlen.
Hangok terén ismét alkotott a „mester", aki nem okozott csalódást most sem. Jesper Kyd zenéi remekül illeszkednek az átvezető jelenetekhez csak úgy, mint a pergős akció jelenetekhez. Egyszóval ismét zseniális. Hangok terén sem lehet igazán panaszunk. Ellenfeleink eredeti anyanyelvükön vagy akcentussal szidnak minket. Főszereplőink mondatai, pedig hónapokig fog csengeni a fülünkben.
A játék rendelkezik kétféle többjátékos funkcióval is. Az internetes játékba próbáltak a fejlesztők némi újítást eszközölni. Itt rablóként kezdjük a játékot. Célunk, hogy az adott pályán társainkkal (akiket játékosok alkotnak) kiraboljuk a helyi létesítményt, majd teherautóba pattanva meglépjünk a helyszínről. Igen ám, viszont csapattagjaink a nagyobb összeg fejében el is árulhatnak, minket. Így nem csak az őrökre kell figyelnünk, hanem a társainkra is. Ha valaki áruló lesz, akkor annak a neve narancssárgán kezd villogni és látható lesz a térképen is. Az elhalálozott illető, vagy akit a biztonságiak lőttek le azonnal a soraikat bővíti. Elsődleges célunk, így a volt csapattagok likvidálása és a pénz visszaszerzése. Izgalmas és hangulatos a játék eme módja, amibe csak az rondít bele, hogy csupán öt pályán próbálhatjuk ki magunkat. Remélhetőleg a jövőben érkeznek letölthető pályák.
A másik többjátékos opció viszont már nem sikeredett olyan fényesre. A coop szinte természetesnek tűnik egy olyan játékban, ahol két főszereplő van. Egyjátékos módban nem látott jelenetek szemtanúi is lehetünk és Lynch őrületét is képi zavarok fokozzák (hullámzó képernyő, civileket rendőrnek látunk stb.). Viszont azt soha sem hittem volna, hogy egy ilyen kaliberű játékban csupán osztott képernyős coop-ra van lehetőségünk. Iszonyatos fájó pontként ért, hiszen előre elterveztem esti programként, hogy Myko Alto-val pár fejezetet játszok.
Sajnos sok a probléma ezzel a programmal. Őszinte leszek… nem csalódtam még olyan hatalmasat egy játékban, mint ebben az egyben. Tényleg próbálok felidézni magamban minden pozitívumát a játéknak, de ezekből elég kevés van. A hangulatot és a sztorit még a legnagyobb filmes szakemberek is megirigyelnék. A grafikát és a játékmenetet, pedig a legszívesebben egy cipős dobozba rakva elásnám egy elhagyott sziget pálmafája alá. Jó-jó láttunk már rosszabbat, viszont itt akkorát csalódtam a kedvenc játék sorozatomat készítő fejlesztőkben, mint még soha. Remélem a jövőre érkező Hitman ötödik részével visszatereli magát a cég a helyes útra.
Ugyanakkor engedd meg a szerkesztőségnek, hogy saját belátása szerint pontozza a játékokat, és ha nem értesz egyet az eredménnyel tedd szóvá, de ne az írókat fikázd.
Köszi.
Szerintem nem.
Minden esetre nekem tetszik!
Lehet az én izlésem torz kicsit de szerintem ez egy jó JÁTÉK !:)
Kellemes ünnepeket :)
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.