WALL-E

Mint azt mindenki tudja, annak az esélye, hogy egy animációs, vagy egy mozifilm adaptálása kedvenc játékgépünkre sikerrel járjon, nagyjából annyi, mint arra, hogy windowsunk soha többé nem fagy le. Tekintettel arra, hogy a tavalyi év Pixar meséjének PSP-s változata meglepően élvezetesre sikeredett, a Lecsó személyében, adtam egy esélyt az ideinek is.

Már csak azért sem hagyhattam ki, mert a bemutatókból szinte 1000%-ig biztos voltam benne, hogy mindenki kedvenc kiadójának, a Pixarnak, újra telibe sikerült találnia ezzel a tündéri kis robottal. Lássuk hát mire számíthatunk, maradjatok velünk!


Mint ahogyan azt a mozi előzetesekből már tudni lehet, WALL-E egy imádnivaló, eredeti, igazi karakterrel rendelkező kis takarító robot, aki sajnálatos módon, több mint 700 éve sínylődik szerény bolygónkon, amit mi csak úgy ismerünk, hogy Föld. Ma már csak a szemétdomb jelző illik rá leginkább. Ő persze csak végzi a dolgát bőszen, fáradhatatlanul takarít, és tekintettel a napenergiával működő celláira, a sorsa igencsak az örökkévalóságig tartó tisztogatásra lett ítélve. Nem is lenne ezzel semmi gond, hiszen akad dolga bőven, a probléma csak azzal van, hogy nagyon magányos szegénykém. A film ezzel foglalkozik majd leginkább, a játék pedig a korábbival fog, avagy a végtelenül sok kosszal, ami bolygónkat tarkítja.


Stílusa szerint a WALL-E egy ügyességi stuff, megfűszerezve némi logikai elemekkel, és természetesen a kötelező felfedezős, keresgélős részeket sem hagyhatták ki belőle. Ahogyan az a Lecsóban is volt, itt is rengeteg kis mozdulattal fog rendelkezni főhősünk. Képesek leszünk doboz alakot felölteni, aminek köszönhetően a különösen szívós ládákat miszlikbe apríthatjuk, ezzel hozzájutva a benne lévő ajándékokhoz, illetve ilyenkor sérthetetlenek is leszünk. Rendelkezünk egy lézersugárral is, amivel a távolabbi célpontokat vehetjük majd célba. Igaz ennek az energiája véges, de nem kell aggódni, mert lesznek erre kihelyezett feltöltő állomások, amiknél egy mini-game sikeres teljesítésével már vissza is nyerhetjük az elvesztett sugárnyalábjainkat. Ezen kívül képesek leszünk FPS nézetbe váltani, aminek a segítségével pontosabban tudunk majd lőni, illetve ilyenkor találhatjuk meg az elrejtett kis kincseket (artifact), mint a WC pumpa, bumeráng stb. aminek WALL-E egy humoros kisfilm kíséretében nagyon szokott örülni. Ha napfényes helyre tévedünk, főhősünk nem lesz rest kinyitogatni energiacelláit, és egy áhítatos ég felé tekintéssel már újra teljes energiával folytathatjuk kalandjainkat. Különösen hangulatosnak tartottam azt, hogy a D-Pad lefelé nyomásával be tudjuk kapcsolni a bemutatókból is jól ismert, amolyan béna 60-as évekbeli, nyárspolgári hangulatot sugárzó kis muzsikát, amit WALL-E  nagyon szeret, néha még mozog is rá egyet-kettőt. Végül pedig, de nem utolsó sorban, tündéri barátunk imádja a sebességet, ilyenkor a profi gördeszkásokat is megszégyenítő akrobata mutatványokat képes produkálni, mi csak győzzük vele a ritmust tartani.


Igazából maga a játékmenet rendkívül egyszerű, mégis nagyszerű. Nem kell mást tennünk, mint az adott pályán az összes ládát megtalálni, és a benne lévő cuccokat felszedni. Közben lesznek olyan ajtók, amiket csak megfelelő számú kék kapszulával tudunk kinyitni, vagy éppenséggel egy logikai feladvány megoldásával, néha pedig csak úgy, ha felrobbantjuk. Persze az ügyességünkre és a felfedező képességeinkre is szükségünk lesz, nem ritkán még gondolkoznunk is kell majd, főleg akkor, ha meg szeretnénk szerezni az összes kincset, amiket WALL-E a legjobban szeret. Minél alaposabban teljesítünk egy pályát, annál több bónuszpontot kapunk a végén, amiket vagy ötletes kis csalásokra költhetünk, vagy pedig az UMD-n található rengeteg extrára. Ezek nagy felbontású képekből, illetve kisfilmekből állnak, mint mondjuk a mozi bemutató.


Bevallom én egy picikét féltem a stufftól, lévén már rögtön az elején olyan érzésem volt, hogy rengeteg mindent le fognak nekem itt lőni, mielőtt még látnám magát a filmet. Tekintettel arra, hogy egy csomó igencsak szemrevaló átvezető animációnak lehet majd a játékos szem, és fültanúja. Ezek tökéletesen illeszkednek a történetbe, és remekül megadják nekünk az alaphangulatot. Én már csak abban reménykedtem a tesztelés közben, hogy a készítők betartották a kötelező szabályt, miszerint tilos spoilereket rakni egy-egy adaptációba. Reméljük, hogy így lesz, addig is tovább csökkentem WALL-E éhségemet eme remek kis gammával.


Mint azt gondolom már kitaláltátok, újra meg vagyok elégedve ezzel a kis stuffal. A készítőknek vissza sikerült adni a film hangulatát, amit igaz még nem láttam, de a bemutatók sokat elárultak már róla. Igaz a multis részt egy picivel jobban is ki lehetett volna dolgozni, de ezt már megszokhattuk kedvenc kézi konzolunkon. Úgy gondolom, hogy sokan lesznek, akiket megfog ez a kis játék, igaz nem olyan szép a grafikája, mint a nagytestvéreken, és vannak apróbb hibái is, de a hangulata az nagyon el lett találva. Találkozunk a hónap végén, amikor magáról a moziról fogok nektek írni. Csak győzzétek kivárni!