Már egymillió példányban kelt el a Like a Dragon: Infinite Wealth

#5: +1 Elegge fejen talaltad a szoget szerintem is, mert a JUDGEMENT szeria nekem is jobban bejon, pl. igen a harcok miatt, + a hangvetele miatt is, jaja! :)))

#3: Totál megértem, hogy miről beszélsz, de ezek a játékok valahogy mások. Úgy értve, hogy persze, nagy dráma, komolyaság, izgalom, de valahogy mégsem arról van szó, hogy végig kell belezni a játékot, meg mindenkinek a cafatait szétkenni a falon. Így valahogy, ha a dráma közben találkozol a játékban (pozitívan értve) irgalmatlan hülye emberekkel és elképesztően bődületes helyzetekkel, akkor valahogy nem lóg ki annyira a lóláb. Tehát ha valaki egy Yakuza, vagy (a hajszállal talán komolyabb, de nem jobb) Judgment játékkal játszik és csinálja közben a mellékeseket, akkor valahogy mindig egy pozitív érzéssel áll fel előle, mint ha ... nehéz elmagyarázni... mint ha jó szívű emberek pozitív és vidám szórakozásra készítették volna a játékot.

Ellenben sok nyugati címből teljesen hiányzik ez a hozzáállás és általában mindenki legyilkol mindenkit, bosszút áll mindenkin, olyan döntéseket hoz, hogy vagy az egyik hal meg, vagy a másik, stb. Nekem az egyik kedvenc játékom minden időkből a Deus Ex Human Revolution, ami olyan, amilyen: komoly, sötét, mély, elgondolkodtató és ilyesmik. De ha azzal játszik valaki, nem olyan érzelmi világgal és gondolatokkal áll fel előle, mint mondjuk a Like a Dragon 7 elől. A Witcher 3 elől sem úgy állsz fel, mint a Yakuza 3 elől. És van igény erre a fajta játékra, nem hiába az a hír, hogy jól fogy. A legtöbb esetben amúgy sem a játékokkal van a baj, hanem azzal, (nem rád célzok, csak mondom), ha valaki nem tudja megállapítani, hogy neki mi tetszik és nem tudja elfogadni, hogy nem minden egyes cím neki készült. Én például imádom azt a settinget, hangulatot, stb, de a Sekiro pl nem nekem készült. Nem az én hibám - de nem is a játék hibája. Emellet meg van sok játék, ami nekem készült. Még túl sok is, az az igazság.

#1: inkább az európai gyomor a korlátolt, nem csak fekete vagy fehér a világ..showder klubban felállva tapsol a közönség egy fingással kapcsolatos poénon sztem siralmasabb mint a kieső protkó ami comic relief

#1: Akk talán neked inkább a Judgement széria való. Abban kevesebb ez ilyesfajta ökörködés, plusz ami nálam fontos, nem körökre osztott a harc.

#3: Szerintem Yakuza népszerűségének az egyik oka pont a komoly drámai főszál keveredése az ökörködésekkel teli melléksztorikkal, így le lehet ereszteni a gőzt két leszámolás között egy kis Pocket Circuit Racing-gel.

#2: Na igen, arrafelé egész mást jelent a humor fogalma. :) Nincs is ezzel baj, más világ, más kultúra, csak nem kéne ezt a 'mindenáron ökörködést' komolyabb témájú játékokban is erőltetni. Nálam - többek közt - itt bukott el a Metal Gear széria is. Érted, durva háborús dráma, atombombák, kiégett veteránok, értelmetlen pusztítás, politikai mahinációk - aztán hirtelen a képedbe vágnak egy katonát, aki végig narrálja a hasmenését, szuperlassításban nézheted, ahogy egy öregember kiköpi a műfogsorát, premier plánban pisálják össze magukat a szereplők, etc.
Porrá zúzza a hangulatot, komolytalanná teszi a cselekményt.
Mintha a Schindler Listája egy-egy jelenete között bedobnák Dan Clark egyperceseit.

#1: Főleg Ázsiában népszerű,ott meg alap az "infantilizmus". :)

Még a hőskorban szemezgettem a Yakuza játékokkal, gondoltam, jó pótlék lehet, ha már a Sleeping Dogs 2 sosem jön el. Viszont ahogy jöttek az újabb és újabb részek, úgy tolódott el az egész széria ebbe a sokszorosan túltolt japáni marhaságba, ami az átlag európai gyomornak már iszonyúan taszító. Nem is értem ezt a milliós számot.
El kéne dönteniük, hogy most drámát vagy paródiát csinálnak. A kettő együtt nem megy.