Te

Kétségbeesetten léptem ki ma az utcára,

Mert féltem, hogy veled is találkozom,

Pedig tudtam, hogy ez minden vágyam

Mégis, inkább ismeretlenekkel barátkozom.

Ha arcodra nézek két dolog jut rögtön eszembe:

A reggeli napfény, mikor megvillan a felhőn,

Illetve mikor régen a testvéremet öleltem keblemre.

Ha csak látlak ez az érzés egyre jobban megnő.

Ha csak egy pillanatra is, de látlak, jobb a kedvem

Gyorsabban ver a szívem, görcsbe rándul a gyomrom

Cseppekben folyik rólam a víz, mert egy szót kerestem

Amit még nem találok, de ha látlak nem vagyok bolond.

Egyszerűen minden bajom elszáll, ha látlak, ha érezlek

Ezért kérlek, segíts nekem ebben a rettenetes helyzetben,

Mondj egy szót, amin, amin eligazodhatom eme életben

Szükségem van a kezedre, mely vezet éjjel, s nappal.

De most már búcsúzom, hiszen nem maradhatok örökké

Az én időm is elér a végéhez, mely elég hamar eljön

Remélem, egyszer összejön a vágyam, és együtt leszünk,

Megfogom a kezed és próbálom soha, soha sem engedni.

Remélem, hogy tetszett.