Üdv!
Hosszú szünet után az Irkapocs újabb számmal jelentkezik. Elárulom, hogy nyaralási okokból késleltettem ezt a bejegyzést. Most, viszont már itt vagyok, így nem is késlekedtem sokáig. Ismét papírra, illetve world-be öntöttük érzéseinket. Versek, novellák születtek ismét. Szóval, ha művelődésre vágysz, olvasd el!

Jó olvasást:
Az Irkapocs csapata 

Az Idő vasfoga
írta: biolencse

Szakad az eső, de az Idő rendületlenül halad előre. Súlyos
léptei alatt megremeg a föld és minden lábnyoma
kitörölhetetlenül beleivódik a történelembe. Ő, hogy mennyit
ment már mindenek kezdete óta, nem az óráján nézi. Mindig éber,
de fáradt szemeivel csak lepillant és látja, hogy mi történik
alant. Emberek jöttek-mentek. Voltak köztük híresek, átlagosak
és olyanok, akiket senki nem vett észre, még akkor sem, ha
eltűntek. Kőkunyhók után vályogházak épültek, de később
ezeket is megette az idő vasfoga. Gondoljuk mi. Pedig szegény, öreg
Idő sincs kikezdhetetlen anyagból, Őt sem kemény fából
faragták. Fogai éppen úgy hullanak, mint emberek a háborúban. A
csatákban sokan meghaltak, fiatalok, idősek (milyen érdekes ...
idő(s) ), anyák és gyermekeik. A vályogházakat bombák tették a
földdel egyenlővé. Talán erre lehetne mondani: porból lettünk,
porrá leszünk. Minden tárgy, minden apróság, ha elmesélhetné
saját történetét ... de nem mondanak semmit. A robbanások
krátereinek helyén felhőkarcolók épültek és közben az emberek
ugyanúgy, mint annak előtte, jönnek és mennek, élnek és
meghalnak. Miközben ezt szemléli sem áll meg egy másodpercre sem,
hogy szusszanjon egyet. Pedig, ha valaki fáradt lehet, akkor hát az
Idő az. Vajon mi történik, mikor a már most is ősöreg Idő is
meghal? Vannak sarjai, akik tovább viszik a hagyományt? Vagy a
világűr végtelennek látszó messzeségében létezik másik, már
gyakorlott Idő, aki felkarolja a poraiban fetrengő Föld utolsó
élőlényeinek testét, hogy szárnya alatt új életre keljenek?
Talán már nem sok van hátra. Mikor az órádra nézel és úgy
tűnik, a másodpercmutató kihagy egy ütemet, a megfáradt Idő
akkor sóhajtott egy nagyot, hogy friss energiával töltődve, egyre
rövidebb periódusokban ugyan, de olyan pontosan járjon, mint egy
svájci óra. De meddig még?

Betompult
írta: NereusLaceee

A múlt ami múlt
Elcsúszott a pult
Ez az út elindult 
A sors megfordult

Mert most én hozom soromban
Begyullad a torokban
A pálinka, meg a bor
Tegnap még ott voltam de hol
Emberként álltam 
Egy lány kezére vágytam
Megszorítottam magamban
És fortyogott a katlanban
A szívem

De túlléptem és értem
Hogy addig igazából éltem
Mióta új utam van kétlem
Hogy jó ülni csendben tétlen

Betéptem az élettől
S most el szakadtam az édentől
A nap is szimplán felőröl
De nem előről, csak belülről

A fény, amit érzek mikor nézlek
Olyan tisztán szól a képlet
Hogy egy meg egy az végzet
Szemed tükre velem végzett.

Az éjszakai harczos
1.rész
írta: p.balou

Az éjszakai harcos az erdőben ballag
Véresen, széttépve viszi az út.
Nem is sejti éppen, hogy merre tart
A sötét erdőben minden csalfa.

A rengeteg kísérteties zajjal vár
Csak arra, hogy belé szállj
De nem zacsi-pacsizni akar
Az életedet szeretné, zaklatja.

A halál madár rá vár
Mint egy öreganyó
ki éppen elesett
És segítségért kiabál

A halál madár csapta sötét szárnyát
A harcosnak visszaverte bátorságát.
A vitéz mégis ment tova, otthagyva barátját
Ezúttal még durvább dolgok várták útján.

Fogalma sem volt, mi várt rá beljebb
A fadzsungel közepe felé menetelt.
Ott rágyújtott a Végzet Pipájára
Amitől erősen halucinált saját javára.

A Gitárosok Mennyébe utazott lélekben
De nem az Istene várta ott hanem ellensége.
Az ördög volt az, ki éppenséggel grillezett
Megkínálta a harcost: mert ő pont éhezett.

Eztán jött a meglepetés, beszélve a Gonosszal:
"Állj be hozzám katonának, nem lesz bánatodra
Szíved hölgye térdel eléd, éppenséggel... mosogat
Válaszodat készséggel várom, katona!"

A levente hamarosan válaszolt, de előtte leszögezte:
"Nem kell nekem nő, az csak nyűg lenne értem.
De tudni szeretném, mi a csel a szerződésben.
Hisz a dzsineknél és hasonlóan van, összekötettésben."

A Herceg mámora
írta: Urahara  

Fertilizált padlógáz
Gerelyek mögött
Nílusi váltótánc
Rázkábel fölött

 
Farkasarcú arab
Alaszkai banán
Szerettetel altat
Záródó albán

 
Importált narancs
Csiszolt szőrzet
Mellette marad
Galambra lőnek

Kardiovaszkuláris
Intim vérzészavar
Patkóbél után is
Gyerekeket kavar

Egy csillagnak

írta: Icabod 

Éjjel kiálltam az erkélyre,
A gondolkodás buzgó hevében,
Nem tudtam, hogy mit hol lelek,
Hogy miért pont én legyek.

Csillagok villogtak felettem,
A fényüket sokat kerestem,
Mikor nem leltem a világost,
Ezen az őrült, rohanó világon

A csillagoknak mondtam el,
Hogy ez a lány nekem kell,
Kell az ölelése, a csókja,
A szerelem összes bókja. 

Nagyon sokáig szerettem őt,
Ezt a gyönyörű, elbűvölő nőt,
És most újra, meg újra beleestem,
Bele egyenesen a szerelembe.

Sosem szeretett viszont engem,
Pedig mindig ő jutott eszembe,
Mit tegyek kis csillag, ó mond,
Ó mond! Hogy legyek boldog?

Ennyi lett volna mára. Reméljük tetszett. Várjuk a kritikákat. Viszlát legközelebbig!