Sziasztok!

Szeretnék bemutatkozni. Becses nicknevem,  Godach. A gamekapcson kezdtem az írást, elég sok kívánnivalót hagyva magam után, de menet közben nem csak megpróbáltam fejlődni, de sikerült nagyon jó és egyben fontos "virtuális" barátokra szert tennem. Jelenleg a TheGamers Hungary csoport tulajdonosa vagyok, de ha nem is olyan sűrűn, rendületlenül irkálok a Gamekapocsra is, hisz úgy érzem valahol mélyen, az út eleje innen indult.
2014-ben kezdtem itt egy posztsorozatot, Ennyi volt számomra néven, amit immár több mint négy éve és több mint tíz résszel bővítettem, aktuális évek szerint és persze visszamenőleg pótolva is. A mostani blog is egy ilyen "pótlás" mégpedig a címből is kiindúlva a kettőezer tízes évem vettem elő.

A sorozatban eddig megjelent blogok:
Ennyi volt számomra 2006-ig a játék!
Ennyi volt számomra 2006-2008
Ennyi volt számomra 2009
Ennyi volt számomra 2010
Ennyi volt számomra 2014
Ennyi volt számomra 2015
Ennyi volt számomra 2016
Ennyi volt számomra 2017
Ennyi volt számomra 2018/1
Ennyi volt számomra 2018/2
Ennyi volt számomra 2018/3

És akkor jöjjön, a bűvös, 2010-es lista:

131 Mortal Kombat 5. (XboxClassic)

Sok sok évnyi várakozás után, magamévá tudhattam a Mortal Kombat ötödik részét, amiben sajnos hatalmasat csalódtam. Imádtam, már az első pár forintos érme óta, amit az játékteremben bedobtam az első résznél. Faltam minden részét, minden karakterrel végigjátszottam mindet, hisz tudni akartam, mi is lesz a történetük. Sajnos a Mortal Kombat: Deadly Alliance nem hozta el a megváltást. Lassú és teljesen más harcrendszere miatt, számomra inkább egy gyerekkor összetörése volt, mintsem egy következő generációs folytatás. Mivel a következő két rész is ezt a stílust  követte, nem is fogtam hozzá egyikhez sem.

132 Medal Of Honor European Assault (XboxClassic)

Azt hiszem, ha kicsit félre rakom azt, hogy az idő mindent megszépít és nem veszem figyelembe, milyen kellemesen szórakoztam a Medal Of Honor: Undergrounddal Playstation 1.-en majd milyen új szintre emelte az Allied Assault sorozat PC-n a második világháborús lövöldéket, hanem csak a sorozat legjobbját veszem figyelembe, akkor bizony számomra ez az. Itt már felütötte az Airborneban később kivitelezett, fél-sandbox a fejét. Volt egy bizonyos pálya és arra mehettünk amerre akartunk, természetesen a főküldetéseket figyelembe véve és mellette minden más volt a plusz. Mellékküldetések, de még a 100%-ra teljesítést is meg lehetett egyszerre csinálni. Nem kényszerített a program repetitív dolgokra, csupán reális maximalizmusra. Pont ezért, ez a játék azon játékok kevese, amit kiplatináztam.

133 Black (XboxClassic)

Sajnos azoknak, akik nem rendelkeztek konzollal a BLACK aranykorában, csak nagyon kicsi százaléka ismeri, pedig egy kegyetlen jó FPS-t tisztelhetett benne, az akinek volt szerencséje hozzá. Kisesebb konzoltulaj kihagyás után, nekem például ez a játék volt, ahol másodjára megtanultam kontrollerrel FPS-t játszani, szóval számomra hatványozottan maradandó élmény volt, minden tekintetben.

134 Need For Speed Underground 1. (XboxClassic)

Mivel már PC-n rongyosra játszottam ezt a részt, itt volt az ideje, hogy felfedezzem az Xboxos verzió és a PC-s közötti különbséget. Természetesen semmi nem volt, de ettől még magam becsaphattam, hogy ne repüljek a következő játékra, hanem isten tudja hányadjára megcsináljam itt is ugyan azt, mint máshol.

135 Need For Speed Underground 2. (XboxClassic)

A hatalmas többséggel ellentétben, nekem ez a rész nem volt akkora kedvencem. Persze, ma már látom a rációt azokban a dolgokban, amik akkor idegesítettek és jóval elismertebb számomra, mint a megjelenéskor, de akkor nagyon zavart hogy különböző dolgok miatt, mindig más boltba kell menni, mert valami pont ami nekem kellett, nem volt elérhető. Ettől még persze örömmel játszottam végig, de közel sem ütött akkorát mint az első rész. Sőt, elő sem vettem többször.

136 Mario Pinball Land (GBA)

Minden évben eljön a pillanat, amikor “nintendózhatnékom” támad. Pontosan ezekért a pillanatokért szerzem be mindig az aktuális konzolt, hisz ezeknek a játékoknak a varázslatos világa, mindig képes rabul ejteni. Nem számít, hogy egy kis platformerkedésről van e szó, gold, tenisz vagy akármi. A lényeg, hogy száz százalékig nintendo legyen, hisz ez távol Mushroomföldre visz a gondoktól és mindezt minőségi módon élvezhetem, mint jelen esetben ezzel a flipper játékkal, amit szintén sikerült kiplatináznom.

137 Burnout 1. (XboxClassic)

Vannak azok a pillanatok, amik kihagyhatatlanok egy gamer életében. Ilyen pillanat volt a Burnout megjelenése is és annak a felemelkedése. Sajnos, abban az időben nekem anyagi és egyéb okok miatt ki kellett maradnom az egészből, de az újságok képeit nézegetve és tesztjeit olvasgatva, megfogadtam, hogy bizony én ezt pótolni fogom. Meg is tettem később és egy árva percet nem bántam meg belőle.

138 Planet Of The Apes (GBA)

Érdekes, mert sosem mondhattam magam Apes rajongónak. Bár, mára már átérzem az első, eredeti film minden pillanatát és úgy érzem, eljutottam arra a szintre, hogy a képi és színészi játékot no meg világot is igencsak értékelni tudjam, mai napig nem mondhatom magam rajongónak, pedig bármikor újra tudom nézni az első részt. A Playstation első részére megjelent játék viszont mai napig egy igencsak kellemes és maradandó élmény számomra, így nem is volt kérdés, hogy rápróbálok a frissen bezsebelt Gameboy Advencedemen a szintén frissen megkaparintott Majmok Bolygójára. A hangulat, olyan szinten magával ragadt, hogy ez is örök kedvenc lett a végigjátszásra.

139 Burnout 2. - Point Of Impact (XboxClassic)

Mint azt fentebb említettem, nagyon elégedett voltam a Burnout első részével, így amint tudtam rárepültem a következő részre. Több kocsi, több törés, gyorsabb tempó és nagyszerű játékmenet párosítva a még több adrenalinnal.

140 Project Gotham Racing (XboxClassic)

Az első PGR játékot annyira megszerettem, hogy bele voltam betegedve a második rész hiányába. Mára már persze poros és idejétmúlt minden téren, de szellemi örökösként tekintek a Forza Horizon játéksorozatra, ami körülbelül ugyan azt az élményt adja, amit ennél a játéksorozatnál is imádtam.

141 Medal Of Honor Rising Sun (XboxClassic)

Annyira tetszett a sok Medal of Honor, főleg az utolsó része, hogy megfogadtam, minden részt pótolni fogok. Annyira emlékszem ebből a játékból, hogy a csendes óceáni hadszíntéren játszódott, de minden más …. olyan homályos, mint ami nem egy kiemelkedő játékra jellemző.

142 Baldur's Gate – Dark Alliance 1. (XboxClassic)

Emlékszem, amikor legelőször láttam a Diablo 2.-őt valamelyik havernál. A sok csillivilli efektek között, nem tudtam mit lehet szeretni ebben a valamiben. Aztán, valamilyen oknál fogva, mégis kipróbáltam és az elejétől kezdve, jobban átlátható volt majd a varázslatokhoz, illetve azok effektjeihez is jobban hozzászokott a szemem. Számomra, ez a Diablo 3 volt. Nagyon, de nagyon tudtam imádni és mai napig sajnálom, hogy nem sikerült a második részét beszereznem.

143 Resident Evil Uprising (Mobile)
Mindig is imádtam a Resident Evilt, mióta a harmadik rész (Nemesis) óta becsatlakoztam a sorozatba. Persze, azóta mindent pótoltam, amit csak tudtam. Végigjátszottam nagyon sokszor a részeket, különböző útvonalakon, lehetőségekkel de még ez sem volt elég. Mindent akartam, ami RE. Így jutottam el a mobilos Uprising részhez, ami nagyjából a második részt meséli el “emlékeim szerint”. Az tuti, hogy rettentően élveztem.

144 Ninja Gaiden Black (XboxClassic)

A Ninja Gaiden címmel találkoztam, mint Xbox húzócím, de különösebb figyelmet nem szenteltem neki. Aztán, valamikor ráakadtam egy cikkre és akkor tudatosult bennem, hogy ez az a “ninjás” játék felélesztett változata, amit régen Nintendós korszakomban olyan sokat toltam. A rég porosodott lemezt rögtön elő is kaptam a fiókból és nekiugrottam és mit ne mondjak. Hatalmas volt. H&S témában már ekkor volt dolgom kicsit a God of War sorozattal, de meg sem gondoltam volna, hogy csak a nézet lesz ugyan az. Srácok, ez olyan nehéz volt, mint a veszedelem. Emlékszem, hogy az első Bossot legyőzni, napokba telt és mocsok sokáig játszottam végig az alapjátékot.

145 Burnout 3. - Takedown (XboxClassic)

Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy a Burnout 3 az akkori generáció csúcskategóriás, legmeghatározóbb, legminőségibb alkotása volt. Nem tudom, emlékeztek e még a CrashBreaker használatára, vagy azokra a felejthetetlen futamokra, de ha mégsem, akkor higgyétek el, hogy a Burnout 3. - Takedown a generáció csúcspontja volt a maga kategóriájában.

146 Land Of The Dead – Road To Fiddler's Green (XboxClassic)

Sosem fogom elfelejteni azt az estét, amikor elindítottam ezt a játékot. Egyedül éltem már akkor itthon, vihar volt. Nem volt még elterjedve a mobil, internet és a többi. A rossz időjárás miatt így a csoportosulás is elmaradt. Mi mást tehettem volna, mint kedvenc kategóriám (zombi) egyik frissen szerzett példányát elindítsam. A délutáni órákban, már sötét volt, de hajnalodott mire befejeztem az öreg Green kalandjait. Közben, meg-megállítva a játékot, körülnéztem a házban, hogy csak a vihar mozgatja e az ajtókat, vagy behatolók vannak. Kegyetlen érzéseket táplál ez az akkor is fapados játék amikor megjelent, mégis mai napig nem tudta űberelni semmi sem azt a hangulatot amit a LotD.

147 Darkest Fear 1. (Mobile)

A körökre osztott stratégiába a Gorky 17 vitt bele. Addig, nem találkoztam ezzel a stílussal, de aki a kétezres évek elején Gamestar előfizető volt, biztosan tudja, melyik játékról beszélek. A Darkest Fear hangulata, valami fantasztikus. Real Time módban, olyan élményeket kínál, amit minden Darkness Falls (Sötétség Leple) filmszerető embernek át kell élnie.

148 Darkest Fear 2. - Grim Oak (Mobile)

Nem vagyok egy rossz indulatú ember, sőtt a játékok kapcsán kicsit még elnéző is vagyok, de amennyire várok egy folytatást, általában annyira félek is tőle. Kicsit ezzel a programmal is így voltam, hiszen egy mobilos cím ha annyira megfog, hogy félre tudod dobni a gamer pc-d és a konzoljaid, csak azért hogy a kezedben játszhass, már nem kis dolog. Hála az égnek, nem csalódtam a második részben sem és ugyan olyan hatalmas kedvenc lett, mint az első.

149 Ancient Empires 1. (Mobile)

Ezzel a fajta, elnagyolt körökre osztott stratégiával még réges régen a Nintendómon találkoztam egy Godzilla játékban. A lényeg, hogy itt a csapatokat egy karakterként mutatja a játék, azonban harcnál ráközelít és élvezheted a csapatod nagyságát, no meg erejét. Ez a játék, számomra nagyon nehéz de annál inkább szórakoztató volt, amit egy percig sem bánok.

150 Burnout 4. - Revenge (XboxClassic)

Ha egy sorozat elfárad, azt szoktam mondani, hogy nem biztos hogy az aktuális résszel, hanem magával a fogyasztóval lehet baj. Itt azonban azt éreztem, hogy a sorozat elfáradt. Nem mondom, hogy nem volt jó, mert hozta a kötelező Burnout hangulatot, de semmi újat, kiemelkedően jót nem adott. Talán az egészből annyi maradt meg, hogy a színvilága kicsit hasonlít a Need For Speed Most Wantedre, amire szívesen gondolok mai napig vissza, így apró pozitívum a játékban.

151 Call Of Duty 1. - Finest Hour (XboxClassic)

Sokszor elmondtam már, hogy utáltam a Call Of Duty szériát és elvből nem játszottam vele. Bizony abba a korba jött, amikor csípőből rávágtam mindenre, ami kicsit is hasonlított valami más kedvencemre, hogy klón. Aztán, itt már igencsak nagy CoD rajongó voltam és ezt a részt is azért pótoltam, mert akartam mindent ami CoD. Nem igazán emlékszem rá, de azt tudom, hogy nem bántam meg.

152 Call Of Duty 2. - Big Red One (XboxClassic)

No erre viszont emlékszem. És emlékszem arra is, hogy folyamatosan a végigjátszása alatt, arra gondoltam, hogy ha a PC-s CoD2 annyira tetszett az embereknek, akkor ezért a részért biztos maguk alá csinálnának. A történetvezetés, hasonló a Brother is Arms sorozatéra vagy ha valakinek többet mond, akkor a Bad Company sorozatot tudnám felhozni a Battlefield szériából. Lényegében, nekem azért tetszett annyira mert egy szakasz történetét mesélte el. Mivel ekkor már majdnem 10 Call of Duty játékot vittem végig, felismertem azokat a pályákat, pályarészeket ahova összelopkodták később a dolgokat, de a kivitelezés azt hiszem mai napig megállná a helyét.

153 Fight Night Round 3. (XboxClassic)

Kövezzetek meg, de engem sosem érdekelt a boksz. Kokót is csak a reggeli vitaműsorból valami kereskedelmi adón ismertem meg jobban. A Rocky-t is csak azért pótoltam mert sok-sok olyan beszélgetésben kellett hátrébb húzódnom, amiben erről volt szó. Lényegében, még a golf is sokkal jobban érdekel mint ez, így nem is tudom, mi vitt rá, hogy én ezt a FNR3-at elkezdjem. Viszont, életem egyik legjobb verekedős cucca volt. Olyan ötletekkel, amiket addig és azóta sem láttam sehol. Olyan sztorival, ami nem fog a földbe döngölni a csattanójával, de kiemelkedő egy sportjátéknál. Lényegében, nekem olyan kellemes meglepetés volt, lett, hogy azóta is gondolkodom, a következő részek pótlásán.

154 Jaws Unleashed (XboxClassic)

Számos olyan film van gyerekkorunkból, ami meghatározó pillanat lehetett. Ilyen volt nekem a Cápa című film is, ami miatt még most, harminc éves fejjel sem mennék bele egy olyan vízbe sem, ami partját nem látom a másik oldalon. Ettől viszont mindig szerettem volna belebújni egy cápa bőrébe. Milyen lehet egy igazi ragadozónak lenni a vízben, ahol szinte semmi sem szab határt az erődnek és a képességeidnek. Be kell vallanom, mosolyogva gondolok vissza erre a játékra, mert a megvalósítás hagy maga után kívánni valót, mégis kellemesen elszórakoztam vele, sőt még a platinázásán is gondolkoztam, ami igencsak nagy szó.

155 Resident Evil Degeneration (Mobile)

A jó öreg animációs film mobil változata. Sajnos, sokat nem tett hozzá a történethez és mint játékos, azt kell mondjam semmi újat nem tudott mutatni. No de mondhatod ezt, egy Resident Evil rajongónak, aminek még a bögre is játékszer és élvezi forgatni, csak mert Claire Redfield van rajta.

156 True Crime 2. - New York City (XboxClassic)

A True Crime számomra egy olyan sorozat, ami méltatlanul alulértékelt és sajnos abban az időben, amikor megjelent csak egy GTA klónként kezelték. Ennél, sokkal több van a játékokban és sokkal többet tartogat a számunkra. Míg egy nagyon gyengén kivitelezett, szabad kóborlás volt összehozva a játékba, addig kárpótolt minket a Max Payne féle bullett time tűzharcokkal valamint a jó öreg Fighting Force féle 3D verekedéssel. A második részt már nem élveztem annyira, mint az elsőt de még így is vártam a következőt, ami végül már Sleeping Dogs néven jelent meg.

157 Fahrenheit (XboxClassic)

Quantic Dream. Mára már kultusz játékfejlesztőként emlegetjük őket, itt azonban még senki nem ismerte a csapatot. Amit viszont ez a játék nyújtott, azt nem szabad kihagyni senkinek sem. Természetesen egy mostani Detroit vagy előző generációs Beyond mellett már fapados a kivitelezés, de a hangulat és a történetvezetés már itt is QD minőség volt. Imádom.

158 Quake 3. - Arena (PC)

A régi motorosok talán emlékeznek még a nyilakra, ctrl-re mint tűzre. Abból a korszakból, amikor az egeret csak egy bekapcsolás utáni szükséges beviteli eszköznek tekintettünk, hogy rámenjünk az ikonra, kattintsunk kettőt és a játék indítása után félre is toljuk. Nekem a Quake 3 olyan szintlépés volt, hogy azt elmondani sem tudom. Kötelező volt az egeret használni, és mivel mi a klaviatúrához voltunk szokva, ketten kezdtük el játszani. Egy ember a billentyűzettel mozgott, míg egy másik az egeret kezelte. A szükség, azonban törvényt bont, így meg kellett tanulni mindenkinek idővel a két kezünket egyszerre használni. A játékot ma is előveszem pár meccs erejéig és én nem látom rajta, hogy fogna az idő vasfoga. Sőt bátran kijelenthetem, hogy a Q3 és UT óta nem találkoztam ilyen szuper arena shooterrel.

159 Half Life 1. (PC)

Igen sok év telt már el, azóta hogy a Half Life megjelent. Eddigre már persze végigjátszottam, még csikó koromban, de emlékeim szerint cheat vagy (na most erősen gondolkodnom kell mi volt a másik csalás, amit programokkal kellett előhozni) Trainer segítségével így lekerült a listámról. Én azonban szerettem volna ha rajta van, így visszakerült miután tisztességesen, csalások nélkül végigtoltam.

160 Half Life 1. - Blue Shift (PC)

A Blue Shift, egy olyan Half Life kiegészítő, amilyennek szerintem minden DLC-nek napjainkban, legalább kellene nyújtani. Nem sok vagy több, de újabb fegyverek. Új helyszín és természetesen egy teljesen új szemszögből megközelített nézet, ami végig érdekes. Maga a karakter nem újdonság, de mégis izgalmas volt más személyében is megtapasztalni a Black Mesah bukását.

Köszönöm a figyelmet. Nektek, mivel volt dolgotok innen, és ha volt akkor mennyire tetszett?