A Linux úgy él a köztudatban, hogy ő az a fura operációs rendszer, amit DOS-os parancsokkal kell vezérelni, állítólag mindent tud, mégsem lehet rajta semmit csinálni és nem is használja senki. És bár annak ellenére, hogy rohamosan fejlődik, mégsem tudja részesedését 3% környékéről lényegesen emelni. De ez a használhatóságából következik vagy egyéb okai vannak?

 Nem fogok száraz műszaki szöveget írni, nem fogom azt elemezgetni, mit tud a Windowshoz képest, hanem pusztán arra próbálok fókuszálni, saját jogon mit tud ajánlani, és mivel szembesülhet, aki esetleg a nyomdokaimba lép.

A kezdetek (számomra)

Egy unalmas történelemórával kezdeném a dolgot, aki út közben megunja, nyugodtan tovább léphet a következő bekezdésekre, nem marad le semmi fontosról.

 Én magam (is) hosszú ideje Windows felhasználó vagyok/voltam. Bár a vagyok rész mostanában inkább kényszer, mintsem választás. A munkahelyem IT osztálya még azt sem nagyon szereti, ha feldobok egy 'Notepad++'-t vagy Double Commandert, hogy növeljem a produktivitásom. Képzeljétek el, mit szólna, így ott meg van kötve a kezem, de inkább most nem kalandozok el ilyen messzire.

 Szóval igen, a 90-es évek, illetve a Windows 3.1 óta használom többé-kevésbé napi szinten mindenki szeretve gyűlölt, gyűlölve szeretett operációs rendszerét. A Server változatok nagy részén, illetve az NT-n kívül tulajdonképpen mindegyik verzióval volt hosszabb rövidebb kapcsolatom. Egyetem alatt, az akkori munkáslaptopomon azonban elkezdtem kísérletezni először a blackPanther OS nevű magyar fejlesztésű disztribúcióval, amelyről még az átlagnál nyitottabb gondolkodású informatika tanárom ültette el a bogarat a fülemben. És bár alapvetően tetszett, ezen a ponton még nem igazán haraptam rá a dologra.

 Később, a Windows 8(.1) megjelenése után kezdtem el a fő gépemen dual bootban Linux Mintezni. Az eredeti ötlet szerint játékra használtam volna a Windowst, minden másra a Linuxot. Egy darabig jól is ment a dolog, aztán a lustaság erőt vett rajtam, és egyre kevésbé akaródzott egyikből a másikba átbootolni, csak azért mert kedvem támadt egy órácskát játszani, vagy épp befejeztem azt. Aztán jött a Windows 10 és bár megpróbáltam szeretni, nagyon tenyérbemászó és toxikus operációs rendszernek láttam, ami a Windows jó tulajdonságait elsorvasztotta, a rosszakat pedig fokozta. Mindeközben, bár már aktívan nem Linuxoztam, fél szemmel követtem a fejlődését és nem tudtam nem észrevenni, hogy (főleg a Valve igen komoly közbenjárásával) egyre többem állították, hogy már egész tűrhetően lehet rajta játszani. Így a legutóbbi gépcserém alkalmával úgy határoztam, nem ugrok egy fejest a mély vízbe, és kipróbálom, mekkora fejlődést hozott az általam kihagyott néhány év. Ezúttal felégetve magam mögött minden hidat, dual boot nélkül. Így egy rövid Manjaro KDE kitérő után kikötöttem a Mint Cinnamonnál.

Konfiguráció(k)

Bár alapvetően mára jóval több eszközön alkalmazok ilyen-olyan disztribúciót, a Windows helyettesítő asztali gép környezetből származó tapasztalataim a már kissé öregedő (főleg) munkalaptopomból és a mindenes asztali PC-mből származik. A desktop összeállításánál kicsit átbogarásztam a fórumokat, számíthatok-e bármiféle nehézségre a használat(bavétel) során, a laptop választásánál viszont kizárólag két szempontot vettem figyelembe. Az egyik, hogy legyen megbízható és masszív, mint egy tank, a másik, hogy legyen benne valamiféle diszkrét grafikus vezérlő, hogy egy-egy régebbi játék vagy frissebb indie cím azért eldöcögjön rajta.

Napi használat

Beleugorva egy egyedi építésű PC-vel igazán egy aggodalmam volt, a driverek. Különösen a hangkártyát illetően. És hát való igaz, az AMD-n kívül nem igazán található hozzájuk first party meghajtó, viszont azt tapasztaltam, hogy erre igazából nincs is szükség. A gyári kernel driverek, amik az operációs rendszerrel együtt települnek egyszerűen mindent tudtak, amire szükségem volt, és bár az AMD kínál saját drivert is a népszerűbb Linux disztribúciókhoz, én végül itt is megmaradtam az aktuálisan legfrissebb MESA-nál.

 Ami a szoftverellátottságot illeti. A böngészők, amiket Widnowson használtam elérhető Linuxra is, az általam preferált Firefox pedig ráadásul alapértelmezett a Mint Cinnamon-ban, Médialejátszók szintén, a Libre Office egészen meglepett, milyen jól elboldogul az általam eddig kezelt dokumentumokkal, sokkal több kompatibilitási problémára emlékeztem. A Winamp kicsit hiányzott, amíg rá nem jöttem, hogy igazán már Windowson sem használtam, csak megszoktam, hogy ott az ikonja (plusz rátaláltam a qmmp-re, ami kb a klasszik Winamp 2.9x, amit mindenki imád).

 Ami a kevésbé mindennapi használatot illeti, ilyen téren nem voltak igazán extrém igényeim. Ami kis programozásra néha szükségem van, a Spider és az Eclipse IDE tökéletesen megfelel. Virtualizációhoz ugyanúgy megy a VirtualBox, mint régen (bár mintha ritkábban omlana össze a guest). Videó, kép és hangfeldolgozással kapcsolatos igényeimet továbbra is ki tudom elégíteni a megszokott progikkal (avidemux, OpenShot, OBS, MkvToolNix, HandBrake, Audacity, Aegisub, Gimp). Ez persze csak személyes előny, már Windowsosként is előnyben részesítettem a FOSS alkalmazásokat. Emellett, amit (pontosabban amilyen jellegű progit) Windowson nem használtam viszont mára levegőt venni nem tudnék nélküle, az a KDE Connect.

 Ezt a bekezdést egy féltökű laptop üzemidős kitérővel fejezném be. Az Elibebookom már nem mai jószág, és akkuidő tekintetében még van hová fejlődnie a Linuxnak. Ezzel együtt a félig döglött gyári akkuval még mindig el tud döcögni egy bő órát (100%-ról 30% töltöttségig), ami nekem általában elég szokott lenni, hogy konnektort találjak.

Perifériák

Mint ahogy szoftverek terén, úgy a perifériákkal kapcsolatban sincsenek speciális igényeim. Nagy gyártók népszerű termékeit használom, ennek megfelelően pedig eddig minden, amit a gépeimhez vágtam plug'n'play ment, ahogy annak kell. Legyen az fülmasszírozós gaming headset, vagy a jó öreg kanócos Xbox 360 kontrollerem. Az egyetlen viszonylag komolyabb fennakadást a Wacom rajztáblámmal volt, ahol kicsit utána kell nyomozni, hogyan is kell a gombjaihoz funkciókat rendelni.

 Illetve, ha már Xbox kontroller, itt elkövettem azt a hibát, hogy az elején túlgondolkodtam. Megpróbáltam a Steam kliensen belül konfigurálni, aztán magával a klienssel jól is működött, de a játékokban valamiért nem volt hajlandó semmit csinálni. Ekkor aztán elkezdtem hozzá probikat leszedni és felmapelni, de ez sem vezetett eredményre. Aztán egyszer csak hirtelen ötlettől vezérelve letöröltem az összes szemetet, amivel megpróbáltam életre kelteni, alaphelyzetbe állítottam a Steam kliensben a kontroller kezelést, és az OS-re bíztam az egészet. Onnantól ment, mint az ágybavizelés.

Na de fut rajta a Crysis?!

És igen, a nagy kérdés, amin a dual bootos időszakomban egyszer már elkoptam a platform mellől. És a válasz egy határozott igen. Általában. A Linux rengeteget fejlődött ezen a téren az elmúlt néhány évben és gyakorlatilag minden játékot, amit hozzávágtam, megevett. Ami pedig bugos volt, az utána olvasva ugyanezekkel a problémákkal küzdött Windowson is. De mit is jelent ez ténylegesen a gyakorlatban?

 Mint korábban említettem a Steam úttörőjévé vált a Linux Gamingnek. Az általuk fejlesztett, a Wine-on alapuló Proton kompatibilitási réteg segítségével a single payer játékok kb. 90%-a pöccre indul és nem ritkán közel natív sebességgel fut. Persze van egy kis overhead, de a gépe(i)m relatív teljesítményét ismerve általánosan elégett vagyok. Ami a maradék 10%-ot illeti, abból 9-nél egész minimális gépészkedésre van szükség. Ez kb. annyit jelent, hogy ki kell próbálni néhány nem alapértelmezett Proton verziót, vagy át kell állítani néhány start flag-et. Néhány percnyi próbálkozás után pedig általában futnak, ahogy elvárható. Én a magam részéről a GloriousEggroll verziókra esküszöm. Sokkal kisebb overhead és jobb kompatibilitás jellemzi őket, illetve gyakrabbain is frissulnek, mint a Steam beégetett Protonja. A maradék pedig a kifejezetten problémás játékokat jelenti. Pocsék minőségben megjelent konzolportokat, mint a Horizon Zero Dawn, ami csak nemrég érte el az ezüst minősítést ProtonDB-n, vagy szimplán balszerencsés játékokat, mint például a BlazBlue: Continuum Shift Extend, amiről egyébként büszkén kijelenthetem, hogy én publikáltam az első jelentést, amely szerint a játék futott és tökéletesen játszható volt.

 De mi a helyzet a multival? Elméletileg úgyanaz, mint a single-vel. A magam részéről nem vagyok nagy multis. Voltak játékok, amikkel olykor elkapott a gépszíj, legutóbb az azóta sajnos sírba szállt Loadout, de alapvetően sokkal többre értékelek egy jó egyjátékos módot, mint a 14 évesekkel fogócskázást. A multis játékok gyilkosai a csalásellenes programok válasza a kompatibilitási rétegre. Mivel utóbbiak szerzői jogi hülyeségek miatt nem használhatják az eredeti fájlokat, azoknak azonos funkciójú nyílt forrású változatát alkalmazzák, ami bár számunkra, emberek számára azonos és az eredetitől megkülönböztethetetlen eredményt produkál, a működésük épp eléggé eltérő ahhoz, hogy bizonyos csalószűrőkön (pl. Easy Anti-Cheat és BattleEye) fennakadjon. Így, hogy egy adott multis cím megy-e mindenképp előzetes utánaolvaásást igányel. Vagyis nem fogtok egyhamar Linuxon PUBG-zni, Apex Legendsezni vagy Fortnite-ozni.

Na de mi a helyzet, a nem Steames játékokkal. Itt kicsit korlátozottabbak a személyes tapasztalataim és azok is leginkább a GoG-ra érvényesek. Mivel a Steamen kívül más játékszolgáltatónak natív kliense sincs, ezeket én Lutrison keresztül telepítettem, majd a Lutris install scriptek által előre konfigurált Wine session-ben induló launcherben telepítettem és futtattam a játékokat. Általában a Steamhez hasonlóan jó eredménnyel. A Lutris lehetőséget ad arra is, hogy az install scriptjei segítségével a launcheren kívül* telepítsük a játékokat. A kis csillag persze azt jelzi, hogy az Install script megoldja nekünk a Launcher kérdést, vagyis nem ússzuk meg magának a Launchernek a használatát. Ugyanez érvényes a nem launcheres játékokra is, például régebbi dobozos játékok esetében.

Embrace, Extend, Extiguish

És akkor most ez azt jelenti, hogy menthetetlenül el fog terjedni a Linux? Igen... sajnos nem. A Linux, mint márkanév, igen komoly hátrányból indul. Rengeteg tévképzet lengi körbe, és a piac formálói vagy ellenérdekeltek, vagy közömbösek a platform megerősödésével kapcsolatban. Sokan a Linux, mint játékos platform megerősödésétől várták, hogy egy komolyab adaptációs hullám elinduljon, de ez nem történt meg. És ha az asztali operációs rendszerek piacát magabiztosan uraló Microsofton múlik, nem is fog. Nem véletlen ennek a bekezdésnek a címválasztása.

Valahol Redmondban is érzik, hogy a Linux, mint asztali operációs rendszer, kezd komolyan beérni, és funkcióban és használhatóságban is egyenrangúvá válni vagy túlnőni az általuk kínált terméken. Ennek megfelelően megelőző csapásként meg is kezdték a címben is hivatkozott taktikájuk első lépésének alkalmazását. Az sem segít, hogy miután az előző Xbox-szal - legalábbis marketing szempontból - irgalmatlanul felsültek, elkezdték hajkurászni a bejáratott játékfejlesztőket, hogy növeljék az exkluzív kínálatukat. Köztük olyan áldozatokkal, mint Proton egyik alapjául is szolgáló Vulkan API-t elsők közt adaptáló és a Bethesda Softworks birtokában lévő id Software, akiknek a játékai egyébként tradicionálisan remekül futottak Linuxon. Azt hiszem nem alaptalan a feltételezés, hogy a DirectX-et is fejlesztő Microsoft nem fogja erőltetni egy konkurens API használatát. Nem is beszélve egy esetleges MS Store exkluzivitásról.

Összefoglaló

Na de akkor megérett-e Linux arra, hogy kizárólagos, mindennaposah használt igásló legyen? Igen. A PC felhasználók döntő többsége számára az operációs rendszer nem egyéb, mint egy bootloader a böngésző számára. Erre már 10 éve is tökéletes volt. Gyakorlatilag teljesen mindegy, mi van a motorház alatt, biztonsági szempontból nem hozzáértő felhasználók számára pedig talán jobb is, ha az nem Windows. Nem, komolyan. Attól, hogy te évek, évtizedek alatt a Windowst szoktad meg, és neked az a "könnyű", a nagyanyádnak, aki sosem ült még számítógép előtt, totál mindegy.

 Alapvető produktivitás szempontjából megint hozza, sőt, túlteljesíti, amire szükség lehet. Ami pedig a profi szoftvereket és natív játékportokat illeti, ahhoz legalább egy MacOS mértékű, de inkább azt meghaladó adaptációra volna szükség.