A Morzsák hazaért!

Eltelt 3,5 év az első leütések óta. Több mint kétszázezer karakter. Több mint 7000 sor. Ez volna egy könyv? Vagy ez volna pár év leforgása alatt egy ember értékitéletének megfogalmazása? A kérdés jogos és alattomos.

Egy korszak véget ért. Volt itt jó és rossz. Szerelmek, csalódások, örömteli pillanatok. A könyvbe valahogy mégis inkább a rosszak kerültek be. Valamit adni akartam. Tanítani. Láttatni veled hogy az élet más háza táján sem könnyebb. Láttatni hogy ha igazán meg akarod élni az életet, akkor az érzelmeidet le kell venni a polcról és magadévá tenni őket. Sokat akartam elmondani, de az majd csak most fog kiderülni mennyit is sikerült valójában.

Valaki nemrég azt kérdezte: "Nem tartod furcsának hogy vadidegen emberek kezébe adod a saját emlékeidet?"

A válaszom az volt: nem.

Nem félek, mert hiszem, hogy bármit is írtam le, és az bármennyire is valósnak tűnik majd, azt csak azért fogod érezni, mert veled is megtörtént. Mert te is érzed. Te is képes vagy átélni. Nem félek, mert hiszem hogy ez te vagy, csak én köntösömben.