Bárcsak

Bárcsak lenne rá mód
hogy az ember az időben vissza mehetne.
Számot adhatna, és számot vethetne.
Bárcsak lenne rá hely ahol ismét mellettem lehetne.
Hallhatnám hangját és törődő szavait
Érezném illatát és fognám a karjait.
Bárcsak láthatnám újra szemeit
S azokban sajátjaim
Azon át lelkét
És azon át lelkének szavait

Bárcsak lenne rá mód hogy újra lássam
Olyan lánynak akit a kezdettől imádtam.
S mikor még magam sem tudtam
Már akkor rá vágytam
S már akkor ismert
Mikor még soha nem is láttam
De az élet néha új utakra térít
Elszólít egymástól vagy csak épp félemlít

Bár csak lenne szó mi lelkéhez érhetne
Feltéphetné mi a szív mélyén megfeneklett
Bár csak lenne út mi odáig vezetne
Lenne fegyver mi a haragból letörhetne
Mi felébreszthetné azt mit elfelejtett
Hogy Ő több volt annál mit magáról sejtett
Hogy a seb mit szavak okoztak
Ilyen mélyen nem vérezhet.
Hogy a fájdalom mit érzett
Mert kedvese a mindenből semmit nem értett
S rá támadt mint kiben állat ébredt
Csak csekély érzete volt annak mit a másik fél érez
Hogy egymás nélkül lép tovább az úton
Melyen csak a másik féllel ér egy egészet.

Bárcsak lenne rá mód hogy fejét újra vállamra hajtva
Érezzem hogy szeret
Bár csak lenne erő mi újra felébresztené benne
Mi ott bent elveszett.
Bárcsak lenne még egy perc
Mit vele tölthetnék el,
s mi sosem múlna el…