Mindegy ki vagy és mindegy mit gondolsz magadról. A lényeg, hogy mi az amiben hiszel. Mert ha képes vagy hinni a holnapban, abban hogy az emberekben igenis van egy velük született jó, aki muszáj előrébb lépned. Mert igenis létezik, csak mindannyiunkat átölel a hazugság gyár, ami mindenhonnan körülvesz. Bolond világ, és benne őrültek az emberek. De vajon ki a nagyobb őrült?
Aki köztük egyre lejjebb süllyed, vagy aki változást sürgetve próbálja cibálni azokat, akiknél még van remény…
A hazugság gyár, ami már a reggeledtől elkísér. A telefonodban csörgő ébresztő dal azt sugallja, megéri dolgoznod, mikor viszont bemész, csak azt látod, mások malmára hajtod egész nap a vizet. Közben pedig a havi fizetésed józanít csak, mert fent tartja az illúziót, hogy magadért dolgozol. Ezt csinálod hosszú-hosszú éveken át. Aztán délben beülsz egy étterembe, mindenki rád mosolyog. A konkurens kollégák, meg a konkurens fejesek. Valójában ha valamit jól csinálsz, ők levágnák a karodat. Ha tehetnék, megmérgeznék az ételed, de arra nincs is szükség. Apró pénzért hoznak neked emberes adagot, amiben minden ami csak lehet műanyag, és pótlék. A hússzelet színhúst csak érzésében látott, a fűszerezést zsákokban hozzák be a nyugati határon. Csak a víz ami tiszta lenne, de valójában fertőtlenített. Amikor kilépsz, és a zebránál mosolyogva átengedsz egy gyalogost, haragszol rá mert megállított, ő pedig gyűlöl, mert fél tőled. A nagy aludoboz-szörnytől, aminek te vagy a póráz mestere. Mikor értelmes emberekkel beszélgetsz, valójában csak a felszínt láthatod. Mélyebbre nem engednek. Mikor már valakivel úgy fogsz kezet hogy ismered, még nem is látsz belőle semmit.
Aztán hazaérsz, és a valódi hazugság, ami az egész nap eddigi folyamát irányítja, szembejön veled a nappaliban, vagy a hálóban. Egy apró tenyérbe illő távirányítóval indítod meg elméd felé a gonoszt. Mindegy melyik csatornára kapcsolsz, az egyiken celebek ugrabugrálnak, és értelmetlen cselekedeteikkel mutatnak példát neked, meg a fiadnak. A másikra átkapcsolsz, és válogatott nép-majmok ugrálnak egy zsák banánon egy nagy kalitkába, és ha beszippant a program, még szavazol is hogy majd szombatonként melyik majom hagyja el a ketrecet. Te felismered őket, látod ki- kicsoda, de ha engem kérdezel, én nem tudnám megmondani melyik különb mint a többi. Egyformák.
Persze kissé túloztam, de ha a show műsort el is kerülöd, és a híradóra veted szemed, vérhányásig fogod az arcodba kapni a kétszer mosott történések szalagos forgatókönyv szerinti igazságát. Ahol majd egy-egy értelmetlen gyilkosságról te csak a tényt kapod: megtörtént. Indokot, tanulságot, érveket, és megóvást ne várj. Mire oda jutna a téma, gyorsan külföldi hírre váltanak.
A legrosszabb, hogy ezt te már tényleg észre sem veszed. Hiszen már így is tele vagy. Reggel felkelés, reggeli, napközben munka, este a hitel csekkek, és a gyereknek pár jó szó, és egy mosoly mielőtt belerakod a kis felnőtt-szimulátorába. Beülteted a saját TV-je, vagy a számítógép elé, és amíg az elektronikus médiával vasaltatod ki a szürke állományának barázdáit, egy kicsit megnyugszol. Ekkor jön el az a pár üres pillanat, amikor ráébredhetnél hogy téged csak folyamatosan kiforgatnak, de nincs rá időd. Mert megcsörren a telefon, vagy mert épp kezdődik a következő TV műsor.
Mert épp azon gondolkozol, hogy vajon a rák mikor visz majd el téged is.
Félelemben élsz, mindennel és mindenkivel szemben. Erre tanít a hazugság gyár.
És az exem hülyeségét nem hiszem el. Sőt! Elárulom hogy azt tapasztalom, akik lányok megismernek, inkább azért tartózkodnak tőlem, mert nekik sok az, ahogy képes vagyok látni a világot. Sok az, ahogy néha érvelek, mert a mondataim nem 5-6 szóból állnak. Néha 10-20 szó és 4-5 vessző hangzik el mire a végére érek valaminek... és ez sokaknak túl bonyolult. :)
Engem már sokszor piszkáltak amiatt, mert magányos természetű ember vagyok (van, hogy a diákok gúnyolódtak, van, hogy a tanárok maceráltak, hogy barátkozzak), de sosem érdekelt, ők mit gondolnak.
Egyedül a mondandód azon részével nem értek egyet, hogy bele kell törődni és az élet apró boldogságait ki kell élvezni. Hiszem, hogy lehet és kell küzdeni egy jobb világért.
Sejtem, hogy veszélyes ösvény, de mivel igazából én még sosem voltam kapcsolatban (sőt, szerelmes sem voltam sosem), így nekem megvan az a luxus, hogy foglalkozhatok ezzel. :)
#2: A társadalom egy irányított fogalom. A társadalom egy rendszer része. A rendszer pedig talán sosem volt még ennyire önző, mint ma. Egyszerűség, minimalizmus, külsőség, és rövidtávúság jellemzi. Erről "Káosz generáció" néven írtam, de azt egyenlőre nem publikálom.
#1: Örülök ha tetszett. Ezt még januárban írtam, de a te írásod rögtön eszembe juttatta és előkerestem. Mellesleg az RTL-igazgatós történetet sem hiszem azért el kétely nélkül :). Jól él Ő ebből. Sőt! Egyre jobban.
Amúgy ezekkel a dolgokkal foglalkozni veszélyes ösvény. Én landoltam már úgy egy hosszú kapcsolatból, hogy a volt barátnőm azt vágta a fejemhez hogy: idealista vagyok, ami szép meg jó, de ha nem fogadom el a világot ilyennek akkor sosem leszek boldog. :)
Nincs mit tenni: Az ember buta lény és nem ismeri a kollektíva normális, szolidaritást igénylő folyamatát, csak azt, amiben az egyén próbál profitálni a többiből. S sajna egy ilyen sokrétű, milliárdos nagyságrendű tömegnek nem olyan könnyű megmagyarázni valamit, mint egy kisgyereknek.
Örülök, hogy egyre több az ilyen s ehhez hasonló "tényfeltáró" bejegyzés. Fogadd elismerésem. :)
Amit hiányoltam még az írásban, hogy kitérhettél volna egy másik hazugsággyárra, a "hazugságok hálójára", vagyis az internetre. A társkeresések, a chatek, a különféle fórumok és az internetes média is hasonló célokat szolgálnak, mint a televízió.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.