Talán nem árulok el nagy titkot, természetesen a Turul-Filmmel közös munkám regény átiratáról: a Számvetésről van szó. Már jó ideje neki akartam állni, de most végre a semmittevés unalma is segített.
Íme hát:
Azok a borongós szombatok
Nehezen ébredt a hajnal azon a borongós szombat délelőttön. A június eleji megnyúlt napokhoz képest furcsán hatott, a mégis sötétlő reggel. A város még javában aludt, mikor a tömegközlekedés névtelen gépei már útra indultak. Aztán a nap, amint erőt vett magán, rögtön fel is oszlatta az égboltról a hajnalban odatévedt kósza felhőket. Vöröslő sugarai lassan kicsalogatták a város lakóit is saját kis fészkükből. Nyugdíjas nénik kezdtek kerekes bevásárló táskáikkal gyülekezni a buszmegállókban, és vesézték ki előre, hogy a piac forgatagában mit nem szabad elfelejteniük, és mire nem hagyhatják hogy rábeszéljék őket a dörzsölt kofák. A szemközti járdán egy diáklány sétált vehemens tempót diktálva, miközben mobilján csacsogva jókedvűen ízlelte az ébredő nap melegét. Egy röpke pillanatra félreszökkent, amikor az egyik zebrához érve, a lakótömbök mögül óvatlanul elé fordult egy babakocsit toló fiatal nő.
A város forgatagában gyerkőcök és szüleik sétáltak kézen fogva az óvoda vagy az iskola felé. A buszokról, hangyabolyként szálltak fel és le az emberek. Egyedül a 14/A jelű busz volt szinte kihalt, miközben a belvárosból, a kertházas külváros felé cammogott, a maga kimért álmos tempójában.
Elöl ültek páran, valamint a hátsó ajtónál támaszkodott egy még kissé részeg 50 év körüli férfi. Rajtuk kívül a busz közepén, az ajtóval szemben lévő babakocsiknak kiképzett álló helyen állt még két fiatal. Egymás karjaiba olvadva ringtak a busz ritmusára. Fáradt és elgyötört tekintetük a semmibe bámult, miközben apró mozdulatokkal simogatták egymás hátát. A lány feje a fiú mellkasának szorítva pihent egy rövid ideig, majd felemelte, és bizalommal teli vágyak ültek mélybarna szemeibe, miközben a fiú tekintetét kezdte fürkészni. Apró mosolyt csalt ez a pillanat mindkettejük arcára. A srác ujjaival megsimogatta a lány fáradt arcát. A busz közben újabb megállót hagyott el. Tovább indult megszokott útvonalán. A fiú a kezét lassan a lány tarkójához csúsztatta, és lágyan próbálta annak arcát magához minél közelebb húzni. Egy kereszteződés zöldre váltó lámpája segítette hogy ne zökkenjen ki senki a saját ritmusából ebben a meghitt pillanatban, de a következő másodperc mégis fordulatot hozott. A sofőr egyszerre tenyerelt a dudára, miközben balra kapta a kormányt, de a két fiatalnak csak annyi ideje maradt hogy az ajtó felé kapják fejüket és a fiú utolsó reflexeként eltaszítsa magától azt a hölgyet, akit az előbb még csókolni akart.
Még erre az egy mozdulatra maradt ideje mielőtt minden elsötétült.
Örülök újfent a véleményednek, meg hogy fent látlak. Régen láttam már tőled írást.
Bár az is igaz, hogy mostanában valami bejegyzés háború zajlik, mert mindenki naponta 4x ír, néha már követhetetlenül logikátlan dolgokról.
Igen, én is érzem benne hogy nehezen indul, de valahogy pont ezt a lassú és részletes kezdést tartom jónak a regény további menetét tekintve, hiszen a következő oldalaktól kezdve már csak a gimnazisták nyers világa marad. Több szempontból sem könnyű, mert pont ezt a nyers hangulatot kell irodalmi szintre emelni, ugyanakkor az első hosszabb írásom lesz amit E/3 személyben írok meg. De nyugi, a kitartás meglesz :), inkább szorgalom kell, mert a pletykák szerint novemberre összevágásra kerül a komplett film is.
Gratulálok, és kitartás! Igyekszem majd kommentálni is a munkád, munkáid.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.