Nos nagy meglepetéskénrt ért, h milyen sokan kommentelték az első bejegyzésem, hogy van akit érdekel a véleményem. Köszönöm, jól esett!! :-)
Nos most van egy kis időm irogatni, úgyh így is teszek.
Elöljáróban a hozzáállásomról a játékokkal kapcsolatban:
Sokaknak fontos, hogy egy játék realisztikus legyen, itt főleg az fps dolgokra gondolok. A CODnak azért ekkora a sikere (szerintem), mert igyekeznek minél inkább életszerűre csinálni a játékot. Respect meg minden (egyébként én is szeretek vele eljátszogatni, meg régen a CS (gyk.: counter strike) is a szivem csücske volt, óóó azok a feledhetetlen LAN partyk..:) ) de engem nem ezzel lehet megfogni. Én a fantáziára megyek (és persze a minőségre, dehát ez alap). Egy kedves ismerősöm azt mondta, hogy ez azért van, mert én storyorientált vagyok. Ám legyen. :) Szóval ezért van, hogy engem egy Bioshock ezerszer jobban megfog, mint egy COD és egy Tekken ezerszer jobban megfog mint egy UFC. Szeretem ha vannak karakterek, különleges képességek és mindenféle fantáziadús dolog.
Aki vitába szállna a gondolataimmal, kérem, hogy minden mondatom elé képzeljen egy "SZERINTEM"-et, és máris megnyuxanak a kedélyek. :)
Játékos múltammal kapcsolatban 1-2 dolog:
- 7 évesen kaptam egy olyan sárgakazettás nintendot. Imádtam. 1000x végigjátszottam a mariot, meg volt ilyen kacsás játékom, amihez még puska is volt!! :D megkockáztatom, duck hunter volt a cime
ez mellet gyakran jártam a keresztanyámék pc-jére, amin voltak a jó öreg DOS-os játékok, mint prince of persia 1-2, prehistorix, dave és hasonlók
- 9 évesen megkaptam a PS1-emet az eredeti Tekken 2-vel, ekkor már rég nem volt számomra újdonság a játék, ugyanis azért kaptam a PS-t mert kedves szüleim megunták, hogy ha játékterem közelében járunk, soha többé nem tudnak elrángatni a tekken automata elöl, ami elött én ültem meg a másik oldalon ált. egy kígyózó sor fiúkból, akik szívesen hivtak ki, h na majd ők megvernek...az ott töltött hosszú órák 2 db 50-essel nem ezt bizonyították ;D ezenkívül sziívesen összjártam a szomszéd srácokkal tekkenezni PS-en is
ekkor kezdtem el felállítgatni szolid kis kockasági rekordjaimat, miszerint pizsamában egy tál levessel simán elvoltam 2 napig a Ps előtt :D
rengeteg játékot szedtem össze idővel, de pár kedvenc: tekkenek, crash-ek, heart of darkness, syphon filter, herkules, tony hawk, mtv snowboard, nba 99 :D
Ezek a kezdetek. :D
Manapság PSP-n és XBOX 360-on szoktam játszani. (jó meg pc-n ,de ott csak Sims)
Ja igen! Azt rólam tudni kell, hogy én csak konzolon szeretek játszani, mert azt tartom igazi játékélménynek, de persze mit is érne a dolog kivétel nélkül, ez pedig a sims, mert ezt meg csak pc-n szeretem.
Perpill Xboxon a Dantes Infernoval játszom, bár már eléggé a végefelé vagyok.
Őszintén szólva nem tudom melyik játékkal kezdjem majd a vélményírást, de nemsokára megszülöm és meg is írom majd.:)
nincs live-om, mert spórolni kell sajnos, de azért aranyosak vagytok! :)
A Heart of Darknessnél felcsillant a szemem. Jézus de imádtam még annó gyerekfejjel...
Várjuk a tesztjeid :)
Hátha..........:-D
Szerencsére azért idővel megtanultam, hogy célravezetőbb levegőzni egy kicsit és újrapróbálni, akkor érdekes módon mindig sikerült. Manapság már ritka, hogy hasonlót tapasztalok, de azért egy-két játék még képes felhúzni. Gears of War Insane módja volt ilyen pl... :D
Nem egy játék van a bejegyzésedben, ami számomra is meghatározó volt, szép is azokra visszagondolni. :)
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.