Jó reggelt, jó kockulást!

 Itt van tehát az első rész! Aki kihagyta a prológust, bevezetőt vagy mit, az ITT megtekintheti, így jobban képben lesz. Jó szórakozást!

Gyönyörű napsütéses idő volt aznap, melyen egy terjedelmes parkot béreltek ki a Gamekapocs nagyágyúi. Nem volt olcsó mulatság, de mivel nagyon sok tag akart eljönni, ezért a muszáj lett a nagyúr. Volt ott rengeteg pia, kaja, meg hányótasak is. Szóval minden ami egy jó kis bulizáshoz, pontosabban vedeléshez kell. Nagyban megy a dáridó, mindenki fantasztikusan mulat! Yanez épp PaprikaJancsi-val koccint, és tósztot mond:

- Arra emelem poharam, hogy ma este még sokszor megemelhessem!

- Ez a legszebb tószt, amit valaha hallottam! – érzékenyült el PaprikaJancsi.

A két fickó ügyesen felhajtotta a kupica varázslatos tartalmát. Yanez megjegyezte:

- Csak az a baj, hogy kevés csaj jött el, pedig állítólag tele van velük a GK.

- Heh, bokrokból viszont hiány nincs! Hiába, a sors fintora.

Yanez megpillantja Drakecsaj-t, amint szomorúan álldogál egy fűzfa alatt.

- Nézd Pepper Johny! Az Drakecsaj, és milyen dögös ruciban feszít ott egymaga. Asszem megyek és felvidítom... a magam módján.

- Csak vigyázz! – vágta félbe PaprikaJancsi Yanez-t. – Én már dumáltam vele, és nincs valami jó hangulatban.

- Gondolod épp ’’nehéz napjai’’ vannak? – kérdezte Yanez.

- Másról van szó. Egész éjjel rémálmok gyötörték, és most retteg, hogy megvalósul.

- És mit álmodott, hogy elfogyott a pia? He-he!

- Nem. Valami nagy vasmadár kergette őt, aki a végén széttrancsírozott egy rakás GK tagot, neki pedig végig kellett néznie.

- Ugyan! – rángatta szemöldökét Yanez. – Tudta, hogy ma GK tali lesz, és biztosan izgult. Ez mindent megmagyaráz. Na akkor én megyek, és egy jó nagyot dug-... dumálok vele.

Később egy felhőkkel teli helyen találták magukat jónéhányan a bandából. Nem tudták miként kerültek oda, mint azt sem, hogy mi történt velük buli közben. Amint haladtak előre, egy nagy kapura lettek figyelmesek, melyen a ’Welcome to the Heaven’ (Üdvözöljük a Mennyországban) felirat állt. Vitába elegyedtek, mert többen is tréfának vélték a dolgot, de ez érthető. Közben megnyílt a nagy kapu, és egy fura öltözetű férfi lépett ki rajta. Tulajdonképpen nem is volt olyan fura: ruházata teljesen fehér, ő pedig afro. Semmi spéci, mégis olyan megmagyarázhatatlan hatással bírt. A többiek meredten bámultak rá, köpni-nyelni nem tudtak. A kapuban álldogáló alak rájuk mosolygott, és megszólalt:

- Sziasztok! Isten hozott titeket a Mennyországban! Egy pillanat! – mondta, majd elővett egy tabletre emlékeztető kütyüt. Valamit nézegetett, nyomogatott rajta, majd folytatta a beszédet:

- Még tart a frissítés, addig semmit sem tudok rólatok. Honnan jöttetek?

 Joker606 vette a bátorságot a felelésre, illetve kérdezésre:

- Te... te meg ki vagy? Sz.. Szent Péter?

 A fehér ruhás férfi azonnal válaszolt:

- Óóó! Biztosan a Földről jötettek! Miért minden bolygótokbeli hiszi azt, hogy épp Szent Péter fogja őket fogadni? Ő is csak egy portás a sok közül, mégis minden Földi ismeri. Pfff! Én Szent Tyler vagyok, a 203-as kapuőr, vagy portás, ha úgy tetszik.

-203-as? Mégis hány kapu van errefelé? – kíváncsian kérdezte Névtelenség.

- Hát ez nehéz kérdés, majdhogynem megválaszolhatatlan! Kezdetben mindössze egy volt, de mára már annyi van, hogy azt matematikai képtelenség összeszámolni.

 Közben Tyler ismét a ’’tabletjére’’ tekintett:

- Megis vagyunk! Repülőszerencsétlenség.

 Fojesz értetlenkedni kezd:

- He? Miféle repülőszerencsétlenség??? Mi egy parkban mulattunk, úgyhogy maga nagyon nagyot téved ember!

- Várjunk csak! – szólalt meg RangerFox. – Nekem beugrott egy kép, amit biztosan nemrég láthattam, de ez képtelenség!

- És mi az? – kérdezték páran a csapatból.

- Fura, de egy pilóta orra az.

- Ebből elég! – ordította Maktub. – Tudom, hogy ez egy nagy átverés, mi pedig Tylerkém nem vagyunk agyatlan barmok, akik mindezt elhiszik.

 InGen is hozzátette mondandóját:

- Kit érdekel? –majd közelebb ment Szent Tylerhez. – Kérem ember, hozzon valami piát, mert nyomban rosszul leszek!

- Hát azt nem hiszem, mivel már így is kipurcant, de egy pohár vizet adhatok, ha annyira szomjas.

- Vizet??? Úgy nézek én ki, mint egy kutya? Alkoholt jóember, alkoholt!

- Sajnálom, de mi nem tartunk ilyesmit, itt alkohol nem volt, nincs, és soha nem is lesz!

 InGen a többiekhez fordult, és pánikbaeső arccal mondta:

- Fiúk, a pokolban vagyunk! Ezt nem fogom túlélni!

 Tyler mosolyogva hozzátette:

- Túlélni? Ön már eleve hallott. Olyan, hogy élet, már nem létezik az ön számára.

 InGen felkiáltott:

 - A durva, kiszabott életbe! ... Ez meg mi a fax volt? Meg ez! M... miért nem tudom kimondani azt, hogy fax ... vagyis FAX. FAX! Egy nagy büdös LÓFARS! Mi a???

- Itt a Mennyországban képtelenség trágárkodni. Még gondolatban sem sikerülne megfogalmazni. – mondta Szent Tyler.

 A srácok elnémultak, és gondolatban tesztelték a dolgot. Kis idő múlva Maktub törte meg a csendet:

- Nahát... én világéletemben ateista voltam.

 Szent Tyler csendben megjegyezte:

- Akkor fiacskám most nagyon hülyén érezheted magad.

 Daks is szomorkodott:

- Fenébe! Pont ma akartam egy király tesztet írni a Gotham sorozatról! Most ki fogja ezt elintézni?

- Daks, - kérdezi Arell. – neked most tényleg ez a legnagyobb gondod? És a szeretteid, meg egyebek?

- Ha ez igaz, - mondja Daenath. – akkor mi hallottak vagyunk.

 Joker606 válaszolt a kijelentő mondatra:

- Te egy észkombájn vagy Daenath! Mihez is kezdenénk nélküled?

- Nézzük a dolog pozitív oldalát! – mondta optimista hozzáállással Yanez. – A Mennyországba kerültünk, nem a pokolba! Fiúk, szerencsések vagyunk!

 Szent Tyler ezt nem bírta szótlanul:

- Ti emberek nagyon elvagytok tájolva. Bárcsak mindenki így örülne ennek a helynek!

- Ez meg mit jelentsen? – kérdezte Equinox.

 A kapuőr folytatta:

- Az emberek igencsak átfaragták a hitet az idők során, mondhatni kissé elferdítették. Mégis mit gondoltok, mi vár itt rátok?

- Hát, - mondja Arell. – ismét láthatjuk elhunyt családtagjainkat, és barátainkat. Barátságban, és békében élhetünk minden teremtménnyel. Az Édenkert szépsége és varázsa pedig szavakkal átadhatatlan lehet! Itt találjuk meg a lelki békét, és nyugalmat. Örökkévalóságig tartó boldogságban lesz részünk! Eltaláltam?

 Szent Tyler rögtön válaszra méltatott:

- Nem. A Mennyország a legunalmasabb hely, amit csak eltudtok képzelni. Olyan ’’mókák’’ várnak itt rátok, mint: találkozás Istennel, az angyalok fehérneműinek stoppolgatása, zoknikötögetés, felhőteregetés, szent beszédek hallgatása az idők végezetéig, és még rengeteg hasonló program. Ezenkivül nem lesz fizikai testetek. Most is csak azért van, mert még nincs eldöntve, hogy hova kerültök. Továbbá semmi olyan dolog, amit szívesen viszontlátnátok: nincs alkohol, sem drogok, sem sex, sem videójátékok, vagy egyáltalán tv. Csak a nagy szürke fehérség, és unalom.

- Micsoda? – csodálkozott Fojesz. – Tehát az ember egész életében azért legyen jó, és valljon hitet, hogy végül ide kerülhessen? Ez nem igazság!

- Tévedés! – folytatta Szent Tyler. – Azok az emberek a Pokolba kerülnek.

- Nahát, akkor nekik még rosszabb! – mosolygott InGen.

- Hát ez nem igaz! – mondja Szent Tyler. – Ti tényleg tudatlanok vagytok! A Pokol az a legkirályabb hely! Ott megszűnik a bűn fogalma, mivel mindent szabad! És amit szabad, az ugye nem bűn. Szesz vedelés, fajtalankodás, vérfertőzés, szerencsejátékok, drogok, meg abszolút minden jó, amit csak eltudtok képzelni!

- Akkor a Pokol maga a Mennyország? – kérdezte Daks.

- Ez a kifejezés pont jó számotokra! Mi is oda járunk üdülni, csak sajnos nagyon ritkán: minden 10-ik vallumban egyszer.

- Vallum? Az meg mennyi? – kérdezi Névtelenség.

- A ti időtökbe átszámolva, 1 vallum egyenlő... nos kb 1 millió évvel.

Daenath a homlokára csapott:

- Atyaég! Mennyi ideje létezik a világmindenség?

- Azt senki sem tudja. – felelte Szent Tyler.

- Az imént azt mondta, hogy még nincs eldöntve hova kerülünk. Kifejtené ezt bővebben?

 Tyler most is készséges volt, ami a választ illeti:

- Igen. Át kell menniük egy kisebb ’’vizsgán’’, ahol eldől, hogy mennyi bűnt, és jótettet követtek el. Ha utóbbi übereli az elsőt, akkor irány a Pokol. Ellenkező esetben azonnal megszűnik a fizikai test ábrázata, és üdv a Mennyben. Nem lesz könnyű, ugyanis 1 bűn = 10 jótettel. A legtöbb ember megbukik, de azért mindig van remény!

 Yanez nem bírta ki aprehendáció nélkül:

- Ki a fene találta ki ezt a rendszert? Ez nem igazság! Most már én is innék egyet!

- Nos akkor, - fordult mindenkihez Tyler. – Ki az első?

 Ezzel véget is ért ez a rész. Hőseink még nem sejtik, de ’’érdekes’’ fordulatot fog venni a dolog.

Epilógus:

 Egy kórházban ébredezik Drakecsaj, ahol egy orvos álldogál, és valamit jegyzetel. Drakecsaj mindenre emlékszik:

- Doki! Mi történt a többiekkel, akik a parkban voltak?

- Hát magához tért? Ez jó jel! Szóval rengetegen szörnyethalltak a helyszínen, de nagyon sokan túlélték. Ami érdekes, hogy több holtest még nem került elő. Hmm... biztosan porrá égtek.

- A repülőn is mind...?  Érti. – kérdezi Drakecsaj.

- Biztosan. Ámbár a roncsok sehol sincsenek, és a túlélőkön kivül senki sem látta lezuhanni a gépet. Ez pedig furcsa, mert a park körül sok ember volt. Mindensetre most vizsgálják a 203-as járatot.

To be continued...