DeathSpank

Gondolkoztál már valaha azon, vajon milyen lenne, ha egybegyúrnák a Diablo zseniális, mégis pofonegyszerű játékmenetét a legendás Monkey Island által képviselt humorral? Ez már önmagában is egy teljesen beteg ötlet lenne, nemde? Nos, ekkor lép a képbe Ron Gilbert, aki egy örökkévalóságig tartó fejlesztés után elhozta nekünk Death Spanket, avagy a Halál Fenekelőt!

„A nevem Halál Fenekelõ, én vagyok a gonoszság felett gyõzedelmeskedõ, az igazság magvát elszóró, eltiportak bajnoka. Célom megtalálni a nagy erejû varázstárgyat, melynek neve varázstárgy, amit ismeretlen kezek alkottak, ismeretlen okokból kifolyólag, ismeretlen idõkkel ezelõtt. Aki utamba ál, félje kardomat, mert az én kardomat karom mozgatja, melynek az igazság ad erõt!”


Gondoltam megpróbálkozom a lehetetlennel és lefordítom nektek kedvenc idézetemet a játékból, mely olyan magas szinten sugározza magából a humort, hogy azt magyarra átültetni szinte lehetetlen. Persze õsidõkkel ezelõtt CoVboynak (a Commodore Világ fõszerkesztõje) sikerült, az õ nagyságához azonban még azóta se sikerült senkinek se felemelkedni. Lényeg a lényeg, Ron Gilbert, aki olyan jelentéktelen és ismeretlen játékoknak a megalkotója, mint a Monkey Island, vagy éppenséggel mondjuk a Maniac Mansion, fájdalmasan hosszadalmas szünet után újabb remekmûvel örvendeztette meg a nagyérdemût. Érdekes módon ezúttal „csak” egy arcade játék formájában, de akik valamennyire is nyomon követik ezt az eredetileg csak mellékvágányon elindult konzolos szórakozási formát, azoknak talán feltûnt, hogy manapság az arcade címek (Toy Soldiers, Shadow Complex, Death Spank, új Tomb Raider) igencsak túlnõttek a berögzõdött sztereotípiákon. Egyre több olyan mestermû jön ki ebben a csoportban, amik többet érdemelnek még száz misénél is.


A Death Spank stílusát tekintve - azon felül, hogy arcade természetesen – az akció-RPG hack & slash-be tartozik, melynek legékesebb képviselõje természetesen a Diablo. Nincsenek túlságosan szétbonyolítva benne a dolgok, legfõképpen csak egy dolgunk lesz a játékban; hentelni, csapkodni, irtani. Erre egyszerre akár négy fegyver is a rendelkezésünkre áll, amiknek a kiosztását teljesen szabadon tudjuk beállítani, akár azt is megtehetjük, hogy négy baltával felszerelkezve osztjuk az igazságot (Justice). Persze ennek nem sok értelme lenne, ezért sokkal hatékonyabban tudjuk aprítani az ellent, ha az alapvetõen négy csoportba tartozó fegyverekbõl mindig a legerõsebbet rakjuk Death Spank markába. Vannak természetesen alapfegyverek, melyeknek a sebzése mindig igen magas, aztán persze távolsági fegyverek a forróbb helyzetek elkerülése végett, majd különbözõ mágikus sebzéssel bírók, és ott lesznek a különösen Death Spank kezében hatásos Justice fegyverek, melyeknek a spéci ereje akkor lép életbe ha elegendõ igazságot osztottunk a csürhe között – avagy elég pofont adtunk nekik.


Az alap gyilkoló eszközökön kívül természetesen lesz temérdek, idiótábbnál idiótább névvel rendelkezõ varázsital is, illetve olyan varázstárgyak, amikkel csúnyán ki tudjuk osztani az igazságot a gonoszság népe között. Ha megtelt a hátizsákunk, akkor szerencsére rendelkezésünkre fog állni egy amolyan modernkor zseniális vívmánya-szerkezet – más néven darálógép, melynek segítségével pillanatok alatt pénzzé tudunk változtatni bármilyen eszközt, tárgyat, vagy fegyvert.


Egy Diablo-klón nem létezhet küldetések nélkül és ebben itt sem lesz hiány, ezt garantálom. Ekkor lép a képbe a játék második legfontosabb vonása, a különbözõ NPC-kkel való beszélgetések, és a tõlük kapott missziók. Na, ekkor bizony teljes lesz a szerelem, hiszen az anyagot amúgy is hihetetlenül eredeti és stílusos, rajzfilmes grafikával prezentálják nekünk, tehát a humor már elsõ ránézésre is csak úgy fröcsög a TV-bõl. A kép viszont csak akkor válik teljessé, amikor az elsõ párbeszéd elcsattan; Death Spank ugyanis a sokak által ismert Ratchet & Clank-es Quark kapitány hangján szólal meg, és azok a párbeszédek, Istenem, na ezt nem lehet visszaadni, ezt bizony látni és hallani kell. Mikor találkozunk a bölcs tehénnel, akivel hosszasan elbeszélgetünk, majd bölcs tanácsokat kérünk tõle, pedig õ valójában csak unott arccal néz minket és leginkább csak szürcsögésre emlékeztetõ hangokat ad ki a torkából.


Vagy megkapjuk a küldetést, hogy a „Kakapács” segítségével menjünk el a démon tanyába és verjük ki a kakit a gonosz lurkókból, mert bizony a démon ürüléknél jobb mûtrágya a világon nem létezik. A fegyverek és tárgyak leírásából is csak úgy süt az eredeti Ron Gilbert humor, ami az elmúlt évtizedekben annyira hiányzott már ebbõl a mûfajból. Kard tuskó vagy Tuskó kard? Nehéz ezt eldönteni ebben a formában, hiszen ez a kérdés hosszadalmas elmélkedést igényel. A „Királyságosság Epikus Csizmája” mellyel még a legnagyobb királyoknál is királyságosabb sebességgel fogsz közlekedni, és még sorolhatnám a viccesebbnél viccesebb leírásokat és dialógusokat. Számtalan küldetéssel és mellékmisszióval fogunk találkozni kalandozásaink során, egy olyan világban, ami meglepõ módon se nem sík, se nem izommetrikus, hanem bizony gömb alakú. Igen-igen, ez is csak egy ékes példája annak, hogy mekkora király játék ez a Death Spank.


Lehetõségünk lesz arra is, hogy a mellettünk ülõ cimboránk becsatlakozzon a játékba, és együtt toljuk egy képernyõn, de sajnos arra már nem, hogy ugyanezt online is élvezhessük, ami egy nagyon nagy hibapont. Ezen kívül nem sok rosszat tudok mondani a Death Spankrõl. A nagyjából 3000 forintos ár (1200 pont) minden egyes fillérje aranyat ér, nagyot veszítesz, ha lemaradsz errõl a mestermûrõl! Az Igazság legyen veletek testvéreim!