Forza Motorsport 4 teszt

Veszélyeztett faj vagyunk...

Úgy néz ki, Jeremy Clarkson semmit nem tud elrontani. Mióta egy évtizede elindult a megújult Top Gear, a show a világ legnézettebb műsorává vált, s úgy fest, sosem fogynak ki az ötletekből. Ha valaki, hát ő elő tudja hozni belőlünk az igazi autórajongót. Akkor is, amikor a benzin egyre drágább, akkor is, amikor küszöbön áll a dugóadó bevezetése, akkor is, amikor nyomorék biciklisek foglalják el a fél Csömöri utat. Jeremy fenntartja a gyönyörű autócsodákban, és a fantasztikusan muzsikáló V12-esekben örömüket lelők életkedvét. S legnagyobb szerencsékre, éppen ezt teszi a Forza Motorsport 4 is. Talán nem véletlen, hogy Clarkson és a Top Gear is komolyan benne van.


Az autószimulátorok fejlesztőinek hosszú ideig tartott, de végülis rájöttek a titok nyitjára: nem elég egyszerűen elénk dobni egy rakás versenypályát és párszáz kívánatos kocsit, hanem valahogy meg kell érinteni a lelkünket is. Nem nehéz dolog, elvégre egy Ferrari 458 Italia látványa és hangja minden arra fogékony jóember hátán automatikusan végigpendíti a szőrszálakat. De mégis, valahogy eddig nem volt minden a helyén. A Gran Turismo 5 ugyan próbálkozott a minden eddiginél látványosabb fotómóddal, de ez sem volt elég. Most azonban úgy tűnik, a Turn 10 megtalálta a módját, hogyan tegyen azok kedvére, akik az irodai székkel is driftelve közlekednek.


Nem másról beszélek, mint az új Autovista menüpont alatt lakozó tartalomról. Itt arról van szó, hogy a készítők gyakorlatilag az utolsó csavarig lemodelleztek néhány (egyelőre sajnos nem sok) verdát, és ezeket szabadon körbejárkálhatjuk, megnézegethetjük, sőt beléjük is ülhetünk. Azonban nem minden a látvány: az autó bizonyos pontjainál előbukkanó információs gombra kattintva a narrátor elmagyarázza nekünk a 4,5 literes V8-as motor tulajdonságait, netán a hűtött karbon-kerámia tárcsafékek jellemzőit, esetleg azt, hogy a 458 orrán található két kis bajusz miként deformálódik nagy sebességnél - nyilván attól függően, hogy az autó melyik pontjánál lévő infógombra nyomtunk. Ezek mellé mindenféle grafikont is kirajzol a képernyőre, számadatokkal, mindennel. Olyan részletességre tessék gondolni, hogy amikor a kamera ráközelít a motorra, még a Bosch feliratot és a típusszámot is ki lehet olvasni az alkatrészeken.


Ha beülünk, szinte érezni az új bőr szagát, és a friss kezelőgombok érintését. Be is indíthatjuk a motort, amit ezek után emberünk szépen felbőget, hogy garantálja az erekciónkat. Ez azonban még nem a jéghegy csúcsa: minden autóhoz kérhetünk egy Top Gear kommentárt is, ahol Jeremy elmondja a saját véleményét és néhány érdekességet az adott géppel kapcsolatban. A Ferrari 458-nál például nem átall megjegyezni, hogy ő a Mercedes SLS-t jobban szereti. S ha már az SLS-nél tartunk, említsünk meg egy apróbb hibát: a játék kommentátora azt állítja a motorról, hogy 6,3 literes, míg Clarkson azt mondja, 6,2 literes. A motor valójában az utóbbi lökettérfogattal rendelkezik, a Mercedes-AMG csak hagyományőrzésből nevezi 6,3-asnak. Ha már autórajongóknak készül a játék, ilyen apróságokat érdemes lett volna leegyeztetni, ráadásul az egyszeri halandó nem fogja tudni, hogy most akkor melyik infó a helyes, s lehet, hogy még aludni sem fog tudni emiatt.


A játék egyébként legalább ezerszer jobban használja ki a Top Gear licenc által nyújtott lehetőségeket, mint a Gran Turismo 5. Utóbbiban az ember nem győzte kivárni, mire azt és úgy csinálhatott a pályán, ahogy akart, szerintem a legtöbben fel is adták ezen irányú álmaikat. A Forzában azonban az első pillanattól szabad a tánc: a Lotus mérnöke által a show számára egy nem használt repülőtéren kialakított pálya több nyomvonal-vezetése is rendelkezésre áll, köztük a műsorban a gyorsulási versenyekhez használt egyenesek, illetve nyilván a teljes kör, ahol a sztárok szoktak végigmenni és felállítani egy időt. Ennek támogatására persze elérhető többek között a jelenlegi Reasonably Priced Car, a Kia C’eed is, így könnyen összemérhetjük az időnket monjuk Tom Cruise-zal. Az már szinte csak hab a tortán, hogy visszajátszáskor a játék a tévéműsorban is látott kameraállásokat használja.


Nem csak a Top Geart, de a Kinectet is viszonylag jól alkalmazza a játék. Tény, hogy versenyezhetünk teljesen a Kinect segítségével is, de ilyenkor az egész lebutul egy arcade szórakozássá, amiből körülbeül három perc után elegünk lesz – ezt a játékot nem erre teremtették. Ennél sokkal hasznosabb, hogy egyrészt az Autovistában teljesen kihasználhatjuk a Kinect nyújtotta mozgási szabadságot (de pontosan ugyanúgy megy kontrollerrel is), másrészt pedig sima kontrollerrel játszva a kamera érzékeli a fejmozgásunkat, így viszonylag szabadon nézelődhetünk verseny közben is. Valójában nem túl fontos adalék, de ha már rendelkezünk Kinecttel, érdemes kihasználni az extra lehetőségeket.


Ami a karriermódot illeti, ezúttal Season Play helyett World Tournak hívják, és csak kisebb finomításokat hoz az elődhöz képest, azokat is főként hangulati fronton. Továbbra is a betűkkel és számokkal jelölt autókategóriák alapján nevezhetünk be különböző versenyszezonokba, melyek tipikusan ugyanúgy épülnek fel, mint a harmadik részben. Amint kiválasztottuk a megfelelő futamot, a kamera a világtérképen ráközelít az adott helyre, s műholdképről is megmutatja a pályát, ami egészen hangulatos, s kissé felpezsdíti az előd személytelen, jellegtelen, steril karriermódját. A versenyek során továbbra is tapasztalati pontokat kapunk és szinteket lépünk, valamint fejlődik a kapcsolatunk az éppen használt autó gyártójával is, akitől extra lóvét, tuning cuccokat és egyéb ajándékokat kaphatunk.


Ahogy a Forza 3-ban, bizonyos események után itt is ajándék autó üti a markunkat, de nem ahogy a Forza 3-ban, itt már választási lehetőségünk is akad. Általában egy adott témán belül kínál fel öt-hat választható verdát a program: lehetnek például sportos ferdehátúak, 70-es évekbeli utcai versenygépek, és hasonlók. A lényeg, hogy végre van döntésünk, nem azzal kell beérnünk, amit a program fixen hozzánk vág.  A karrierrel kapcsolatban még egy fontos kérdés felmerül: a mesterséges intelligencia nehézségi szintje. Az elődben ugyanis általános problémát jelentett, hogy a medium túl könnyű volt, a hard pedig túl nehéz, a legtöbb játékos pedig a kettő között ragadt.


Nos, jelentem, hogy a problémát nagyjából megoldották. A Forza 4 mesterséges intelligenciája elméletileg analizálja a tudásunkat és a stílusunkat, s az alapján versenyről versenyre képes variálni a saját teljesítményét, hogy mindig pont megfelelő kihívást nyújtson. Esetenként a medium még mindig túl könnyű, a hard pedig túl nehéz tud lenni, de most sokkal könnyebb elmosni a határt a kettő között: ha a program látja, hogy túlságosan könnyen alázol, akkor hamarosan az M.I. is rákapcsol kicsit. Emellett a készítők igyekeztek némileg lekorlátozni az adott eseményre vihető kocsik típusait, ami még inkább segíthet az egyensúly eltalálásában. Ráadásul végre többször látni a gépet is hibázni: egyszer például az előttem haladó annyira próbálta megtartani az előnyét, hogy az egyik kanyarba kicsit túl gyorsan ment be, próbált korrigálni, de a megpördülést elkerülendő, inkább kiengedte a verdát a fűre, majd onnan vánszorgott vissza.


Természetesen jelen van a Forza-sorozat sokak által legjobban kedvelt eleme is, az autók teljes külső testreszabhatósága. Photoshop-huszárok felcicomázhatják a verdákat több ezer matrica közül választva, vagy saját kézzel kifestve az egészet. Hasonló módon a tuningolás lehetősége is megmaradt: az egyes alkatrészeket általában három fázison keresztül (utcai, sport, verseny) fejleszthetjük, s persze továbbra is teljesen testreszabhatjuk a kocsi finombeállításait is a gátlóktól kezdve a fékeken át egészen a sebességfokozatok kiosztásáig. A festésünket, vagy az autóbeállításainkat aztán a továbbra is fantasztikus online közösségi lehetőségeknek köszönhetően megoszthatjuk másokkal, eladhatjuk, de akár vehetünk is dolgokat a profiktól. Ráadásul az Auto Clubok megjelenésével most már gyakorlatilag klánokba is szerveződhetünk, s közösen léphetünk fel más klubok ellen.


Online tekintetében egyébként a legnagyobb újítás a Rivals mód, ami valójában az EA-féle Autologhoz hasonlóan félig online - félig offline. Arról van szó, hogy a riválisaink idő- vagy köreredményét kell megdöntenünk, de nekik ehhez nem kell online lenni, a játék csak letölti a szellemautót, és kész. A Rivalson belül több kihívásfajtával is találkozhatunk: a monthly, vagyis havi kihívásokat mindig a Turn 10 állítja össze, s hónapról-hónapra változik. A Top Gear kihívásokon belül a show tesztpályáján kell teljesítenünk, például a sztárok által lefutott kört. Ilyenkor persze az autó is fixen a Kia C'eed, s a leaderboardokat böngészve hamarosan kiderül, ki az, aki tényleg gyorsabb a sztároknál, s mennyivel. A Spec Hot Laps kihívásnál az autó szintén fix alapjárgány, nekünk pedig csak a köridőkre kell koncentrálnunk, míg az Open Time Attack ugyanez, csak autókategóriákra lebontva, s vihetjük a saját, szénné tuningolt gépszörnyetegünket. A Track Days az egyik legmókásabb dolog: szintén a köridők számítanak, csak egy pályanapnak megfelelően rajtunk kívül más is tartózkodik az aszfalton, legtöbbször lassabb kocsik, így őket is kerülgetve kell kihoznunk a legjobbat magunkból. Aztán szintén nagyon szórakoztató az Autocross, aminek a lényege, hogy az adott pályán bólyákkal és egyéb akadályokkal kialakítanak egy igen nehéz, kacskaringózós útvonalat, ami komolyan próbára teszi a vezetési tudásunkat. A cél a minél jobb időeredmény elérése. Érdemes agilis járgányt vinni. Végül pedig itt van nekünk a Drift Zone, ahol a cél egyértelmű: adott kör alatt több pontot összedriftelni, mint a vetélytársunk.


Félelmetesen jól összerakott, teljes, kerek, egész játék a Forza Motorsport 4. A Gran Turismo 5 olyannak tűnik mellette, mint amit egy rakás lelkes amatőr tákolt össze egy sufniban. Idén végleg elértük azt, hogy a Polyphony Digital klasszikusát leszorították a trónról. Habár az Autovistán kívül hatalmas újdonságokat nem hoz a játék, mindenben fejlődött, tökéletesedett egy kicsit. A fizika, az autók viselkedése még közelebb áll a valósághoz, a hangok még brutálisabban szólnak, a kezelhetőség, a játszhatóság még tökéletesebb. Egyedül a grafika maradt szinte változatlan, de néhány apró részletben,  s az autók megvilágításában még itt is ki lehet szúrni némi előrelépést.


Ahogy Jeremy mondja tehát az alant látható ominózus előzetesben: az autórajongók utolsó mentsvára nem egy németországi versenypálya, vagy egy montanai hegyi út. Hanem a nappali. S jelenleg a nappaliban semmi nem nyújt nagyobb autós élményt a Forza Motorsport 4-nél.