Őszintén szólva a 2K-nek nincs is nehéz dolga ezen a téren, hiszen az elmúlt években meglehetősen ritkán próbálták meg átültetni ezt a sportot a tévék, illetve monitorok képernyőjére, ha pedig mégis, akkor olyan felemás alkotások futottak ki a pályára, mint az AO Tennis, a Matchpoint, vagy épp a Tennis World Tour. Sokat elmond róluk, hogy egytől-egyig a feledés homályába merültek és aki manapság virtuális teniszütőt szeretne ragadni, az inkább visszanyúl egészen a Virtua Tennis és a TopSpin utolsó részeihez. Utóbbiakat ugyan nem hagyta érintetlenül az idő vasfoga, viszont játékélmény szempontjából mind a mai napig megállják a helyüket. Ezért is volt különösen üdvözölendő hír, hogy a 2K nemcsak, hogy feltámasztja a jó ideje halottnak hitt szériáját, hanem ezzel együtt a munkálatokat arra, a Mafia 3-ról, illetve a Mafia: Definitive Editionről ismerté vált Hangar 13-ra bízza rá, akik kötelékében történetesen számos korábbi TopSpin fejlesztő is megtalálható.
Ennek hála a TopSpin 2K25 egy olyan végletekig csiszolt és piszkosul élvezetes játékélményt kínál, amire még annak ellenére is könnyedén rá lehet kattanni, hogy a kezdet nem éppen felhasználóbarát. Miután ugyanis átverekedtük magunkat a szokásos beállítási lehetőségeken, rögtön Wimbledon gyepén találjuk magunkat, ahol Roger Federert irányítva kellene legyőznünk Andy Murrayt. A feladat nem túl egyszerű, mivel ekkor még fogalmunk sincs az irányításról, az ütésfajtákról, vagy épp arról, hogy mi a fészkes fene az a zöld négyzetben végződő sáv, ami minden egyes ütés alkalmával megjelenik a svájci kiválóság feje felett. Nyilván, szépen-lassan kikövetkeztethetünk ezt-azt, de mindaddig elveszve fogjuk magunkat érezni, míg be nem kerülünk a játék menüjébe, ahol a TopSpin Academy lehetőségre kattintva végre elsajátíthatjuk az irányítás minden csínját-bínját.
Ebben nem kisebb név lesz a segítségünkre, mint maga Johh McEnroe, aki tőle szokatlan kimértséggel vezet minket végig a játékmenet különböző aspektusain. A játékhoz hasonlóan én is azt ajánlom, hogy az első utunk ide vezessen, hiszen itt több leckén keresztül tanulhatunk bele az elsőre bonyolultnak tűnő irányításba. Aztán ahogy idővel megismerjük a lehetőségeinket, kitapasztaljuk a különféle ütésfajták jellemzőit, illetve beleszokunk a fejünk felett felbukkanó, jóval erősebb és precízebb csapásokat biztosító időzítősáv használatába, úgy válik egyre egyszerűbbé minden. Természetesen ahhoz, hogy teniszütőnk valódi mesterévé váljunk pusztán ennyi nem lesz elég, de legalább kapunk egy olyan alapot, ami nemcsak a különféle gombkombinációkat mutatja be nekünk, hanem azt is, hogy mennyire szórakoztatóak tudnak lenni a virtuális labdamenetek, ha van róla fogalmunk, hogy éppen mi történik a képernyőn.
Amint megvilágosodtunk, onnantól kezdve garantáltan élvezni fogjuk a pörgős labdameneteket, melyek megnyeréséhez egyáltalán nem lesz elég vaktában tüzelni. A helyes ütésfajta és a pontosság mellett agyban folyamatosan legalább két lépéssel az ellenfelünk előtt kell járnunk, mert bárki is legyen a háló túloldalán, rögtön kihasználja majd, ha belehibázunk. A siker érdekében tehát meg kell ragadnunk a kezdeményezést, amihez szerencsére a játék minden lehetőséget meg is ad, úgyhogy egy kínosabb vereség után csakis magunkat okolhatjuk majd. A sportolók terelgetése kellően reszponzív, a kifogástalan labdafizikának köszönhetően pedig bármilyen fajta talajon is mozogjunk, úgy pattan a játékszer, ahogyan azt a valóságban tenné. Ráadásul mindezt az élményt olyan hangzás mellett élvezhetjük, ami sok esetben játszi könnyedséggel hozza el otthonunkba a valódi közvetítések élményét, kezdve a labda pattanásának hangjától, a közönség morajlásán keresztül, egészen a játékvezető bekiabálásáig.
Ezt több módban is megtapasztalhatjuk majd, melyek közül kétségkívül a karriermód emelkedik ki a leginkább. Ez lenne ugyanis a TopSpin 2K25 fő attrakciója, amin belül megalkotva a saját női, vagy férfi teniszezőnket névtelen senkikből a Grand Slam tornák bajnokaivá válhatunk. Kezdetben persze nem lesz könnyű dolgunk, de ahogy teljesítjük a havi lebontásban érkező kihívásokat, úgy erősíthetjük virtuális szupersztárunkat. Összesen nyolc különféle tulajdonság között oszthatjuk szét a szintlépésekért kapott pontokat, azonban érdemes alaposan megfontolni, hogy milyen játékstílus áll hozzánk a legközelebb, mivel nem tudunk majd mindent kimaxolni. Sőt, ha egy konkrét attribútumunkat az elérhető százas szintig szeretnénk feltornászni, akkor még a képességpontok sem lesznek elegek, ugyanis ehhez ezen felül szükségünk lesz egy edzőre, valamint pár extra bónuszt biztosító felszerelésre is. Ha ügyesen sáfárkodunk a lehetőségeinkkel és okosan fejlesztjük a karakterünket, akkor a kezdeti sikertelenség szépen-lassan átfordul, pár szintet követően pedig már bárkivel felvehetjük a versenyt.
Ugyan az elért dicsőségek könnyedén a fejünkbe szállhatnak, nem szabad elbíznunk magunkat, mert akármilyen ügyesek is leszünk a pályán, a fáradtságból adódó makacs sérülések bármikor keresztül húzhatják a számításainkat. Emiatt aztán az energiaszintünk menedzselésére fokozott figyelmet kell fordítanunk, mert súlyos tulajdonság mínuszokkal fizethetünk a túlhajszolt életvitelünkért. Bár ez elsőre jópofa ötletnek hangzik, főleg, hogy később lakásokat vásárolva csökkenthetjük a versenyek, illetve az utazás okozta fáradalmainkat, én sokkal inkább egy olyan korlátnak éreztem, ami csupán egyetlen célt szolgál, a játékidő mesterséges elnyújtását. Ha ugyanis pihenünk, akkor automatikusan elbukjuk az adott hónapban elérhető edzést, speciális eseményt és versenyt, ennek hála pedig karakterünk fejlődése hihetetlenül belassul.
Szerencsére, ha beleunnánk a folyamatos energiamenedzselésbe, akkor más játékmódokkal is elüthetjük az időt. Itt vannak rögtön a cross-play támogatással felvértezett online lehetőségek, a MyPlayert használó World Tour, illetve a régmúlt és a jelenkor világsztárjait felvonultató 2K Tour. Később egyébként érkezik majd egy privát meccs lehetőség is, mivel egyelőre haverok ellen kizárólag a helyi, maximum négy fős többjátékos módban tudunk megmérkőzni. Nemcsak ilyen szintű bővítésekre számíthatunk a közeljövőben, hiszen a fejlesztők beígértek több új helyszínt, bajnokságot és profi teniszezőt is, melyek állítólag mindegyike teljesen ingyenesen lesz elérhető. Stadionok szempontjából erre talán annyira nincs szükség, mindent egybevetve elég szép a felhozatal, ugyanakkor a valós sportolók listájára igencsak ráférne pár új név, mert egyrészt a 25 sztár irgalmatlan kevés, másrészt pedig rengeteg a hiányzó. Mondjuk a jelenlévőket elnézegetve megértem, hogy példának okáért Nadal, vagy éppen Djokovic miért nem szeretett volna szerepelni a játékban, ugyanis a karaktermodellek megvalósítása elképesztően ocsmány.
Nincs mit szépíteni, egyes sztárok fizimiskája köszönőviszonyban sincs a valósággal (a fenti képen Pete Sampras "valósághű" modellje látható) és ha nem lenne kiírva a nevük a képernyőre, azt se tudnám, kinek a szervájában gyönyörködök éppen. Az egészet tovább súlyosbítja, hogy a játék minden egyes labdamenet közé bevág egy átvezetőt, amik alatt közelről is „megcsodálhatjuk” ezeket a szörnyszülötteket. Ezzel szemben ugyanakkor a helyszínek egészen mutatósak, legalábbis, ha eltekintünk az ugyancsak borzalmasan festő közönségtől, akiknek kifejezetten jól áll a távolság. A valódi stadionok mellett kapunk pár fantáziaszüleményt is, amik egyáltalán nem lógnak ki a többi közül, sőt, a nyitott tetővel rendelkezőknél még háromféle napszakot is beállíthatunk. Ebből a szempontból tehát jól teljesít a TopSpin 2K25, akárcsak az animációk terén, amik hihetőek és szépen egymásba fonódnak, csak nagy ritkán fordulnak elő kisebb anomáliák. Mondjuk azért a hajak és a különféle ruhaneműk fizikája elég gyakran megbicsaklik, de szerencsére ezek, akárcsak a borzalmas karaktermodellek a meccsek alatt nem igazán tűnnek fel.
Ami viszont igen, azok a mikrotranzakciók. Nyilván, 2K játékról lévén szó az lenne a furcsa, ha nem került volna bele semmilyen plusz fizetési lehetőség, ráadásul itt egyszerre több ilyet is „kapni fogunk a pénzünkért”. Még szerencse, hogy a vásárlásra felkínált DLC-k, valamint az ingyenes és fizetős részleggel rendelkező Center Court Passok többnyire csak kozmetikai cuccokat rejtenek (rengeteg hivatalos márkával megtámogatva), ugyanakkor szerezhetünk általuk XP bónuszt biztosító cuccokat is, amikkel felvértezve sokkal gyorsabban fejlődhetünk a MyPlayerünkkel. Ki tudja, talán az energiaszinttel való trükközés nemcsak a karriermód mesterséges elnyújtása miatt került bele a játékba, hanem hogy ezáltal ösztönözzön minket az időleges tapasztalati pontot sokszorozó termékek beszerzésére? Azt hiszem, legbelül mindenki tudja a választ.
A TopSpin 2K25 nagy szerencséje azonban, hogy még az ilyen megkérdőjelezhető megoldások sem tudják elvenni a rivaldafényt a játék legélvezetesebb részéről, magáról a játékélményről. Amint beletanulunk az irányításba és megszokja a szemünk a pár generációval korábbi karaktermodellek minőségtelenségét rögtön beszippant az addiktív játékmenet. A legjobb az egészben az, hogy minél tovább játsszuk, annál jobban élvezzük és emiatt talán még a fáradtságiszinttel való szerencsétlenkedést is megbocsájtjuk neki, hiszen végeredményben ennek hála még több időt tölthetünk a társaságában. Azt hiszem tehát nyugodtan kijelenthető, hogy a TopSpin 2K25 a valaha készült legélvezetesebb teniszjáték, egy olyan újrapróbálkozás, amire még a hibái ellenére is megérte várni és csak remélni tudjuk, hogy nem telik el újabb 13 év egy jóval kiforrottabb és talán jobb folytatásig.
A TopSpin 2K25 április 23-tól érhető el PlayStation 4-re, PlayStation 5ren, Xbox One-ra, Xbox Series X-re, valamint PC-re. Mi utóbbin teszteltük.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.