Nagyjából három héttel ezelőtt hatalmas lelkesedéssel vetettem bele magamat az EndWar akkor még demó verziójába. Ahogyan az előre sejthető volt, igencsak elégedetten kellet konstatálnom, hogy az Ubisoft ezúttal sem nyúlt félre. Igaz voltak apróbb hiányosságok a játékmenetben, amik aggodalomra adtak okot. Ha kíváncsi vagy a végleges eredményre maradj velünk!
2016 – a Föld olajkészlete kimerült… 2017 – az atomháború vége…
… az oroszok dollár milliárdokat költenek fegyverkezésre, és egy minden képzeletet felülmúló hadsereget állítanak fel…
… nem sokkal ezután megalakul az Egyesült Európai Államok szövetsége, melynek célja a fenyegető orosz haderők visszaverése…
… az USA létrehozza a magas technikai alapokon fekvő műholdas űrtechnológiát, mellyel talán képesek lesznek megvédeni fajunkat a végső kipusztulástól…
2020 – III. világháború
… az oroszok dollár milliárdokat költenek fegyverkezésre, és egy minden képzeletet felülmúló hadsereget állítanak fel…
… nem sokkal ezután megalakul az Egyesült Európai Államok szövetsége, melynek célja a fenyegető orosz haderők visszaverése…
… az USA létrehozza a magas technikai alapokon fekvő műholdas űrtechnológiát, mellyel talán képesek lesznek megvédeni fajunkat a végső kipusztulástól…
2020 – III. világháború
Voice command avagy a hangunk ereje
Ahogyan azt már kedvenc játékfejlesztő cégünktől megszokhattuk, nem készülhet a nevük alatt úgy egy játék, hogy az ne lenne társaihoz képest minimum egy dologban forradalmi. Ezúttal ez a dolog a hangvezérléses stratégiázás lett. A demótesztből már kiderült, hogy ez a módszer meglepően jól működik, igaz nem nevezhető száz százalékosan biztosnak, de ha belegondolunk egy valódi háborúban sem hallhatnak minket mindig minden esetben kristály tisztán a rádión keresztül.
Most, hogy végre kezeim közé kaparintottam a végleges verziót, és hosszú órákon keresztül teszteltem nektek, meg kell hogy mondjam, nagyon meg vagyok elégedve vele. Ugyanis az egységek lerakásától fogva, a speciális támogató és támadó erők használatáig, természetesen az alap parancsokkal együtt, szinte mindent képesek leszünk csupán beszélve végrehajttatni. Egyedül csak a másodlagos és különleges parancsoknál kell a controllerünket használni, olyanoknál, mint egy épületbe való befészkelés, szállítóba való beszállás, azokból kiszállás, vagy mondjuk az egységek másodlagos támadásainál. Minden egyebet meg tudunk oldani csupán a hangunk erejével, aminek köszönhetően teljesen olyan érzésünk lesz, mintha valóban egy hadvezér lennénk. Nekem egyedül azzal volt gondom, hogy mivel nem angol az anyanyelvem, ezért egy komolyabb csatánál amikor keményen elszabadul a pokol, azt sem tudtam, hogy mit mondjak. Éppen ezért inkább csak kattintgattam össze-vissza, vagy átváltottam a parancsnoki szimulátor nézetbe, ahol mindent szépen felülnézetből nyomon tudtam kísérni. Ugyanez a baj a multis részeknél is, ahol egyszerűen esélyünk sincsen az angol anyanyelvű emberek ellen, hiszen nekik - velünk ellentétben - végtelenül egyszerű osztogatni a parancsokat. Azt gondolom meg mindenki tudja, hogy a hang sebességénél már csak a fény gyorsabb, tehát lehetünk akármilyen nagymenő klikkelőbajnokok, ha összehoz minket a sors egy tapasztalt amerikai vagy angol hadvezérrel, valószínűleg mi fogjuk húzni a rövidebbet.
Alapvető stratégiák
Úgy gondolom, hogy az EndWarnak nem volt, és nem is lett az a célja, hogy végtelen mélységekbe vigyen minket a stratégiázás panteonján. Nem akar egy Supreme Commander lenni, de még csak egy Command&Conquer sem. Összesen 6 egységgel fogunk találkozni, plusz a mobil irányító központtal és az ezt védő kis tankszerű egységekkel. Adott lesz nekünk egy géppuskás, egy technikai gyalogos egység, egy szállító, egy tank, egy nehéztüzérségi egység és egy helikopter. Összesen ekkora az arzenál amiből válogathatunk, és sajnálatos módon az sem fog különösebb változást hozni a játékmenetbe, hogy éppen melyik frakciót választottuk. Az amcsik főleg a repülő egységekben erősködnek, míg az oroszok a páncélosokban a legjobbak, az európaiak pedig inkább a gyalogosokban. De a színükön és a szinkronhangjukon kívül, igazából nem sok különbséget fogunk észrevenni rajtuk, ami valljuk be azért eléggé gáz.
Mint ahogy a legtöbb ideális RTS játéknál, itt is a kő-papír-olló módszeren van a hangsúly. Tehát minden egyes egységnek megvan a maga gyengéje és az erőssége. A helikopterek a tankok és géppuskások ellen jók, míg ellenük a szállítók és technikusok lesznek halálosak, őket pedig a tankok fogják nagyon szépen leszedni. Természetesen a legtöbb egység ellen a nehéztüzérség a leghatékonyabb, - persze csak tisztes távolságból - míg őket szinte mindenki le tudja szedni közelharcban. Abban az esetben, ha az egységünk vészesen közeledik a halál felé, elindul hozzá egy mentőhelikopter, aminek meglehetősen erős a páncélzata. Ha képes lesz kimenteni sérült egységünket a csatamezőről, akkor az később még vissza tud majd térni a harcba. Minél több csatát élnek meg tankjaink, embereink és helikoptereink, annál magasabb szintet tudunk elérni velünk, és természetesen ezzel együtt egyre hatékonyabbak is lesznek. A későbbiekben pedig a barrackba lépve, egyre több speciális képességgel tudjuk felruházni őket, többek között itt adhatjuk meg nekik a másodlagos támadási lehetőségeket is, mint mondjuk a géppuskásoknál a sniperkedést.
Mint ahogyan az a demótesztből is kiderült, ez a játék a területfoglalós RTS-ek kategóriájába sorolható. Minden azon múlik vagy bukik, hogy mennyi központot tudunk magunkévá tenni, illetve felfejleszteni. Ennek fejében leszünk képesek a speciális fegyverek használatára, (légitámogatás, EMP támadás, tömegpusztító fegyverek használata, központ védése és végül pedig a központ kisütése) vagy éppenséggel ettől függ, hogy mennyi egységet tudunk majd lerakni a csatamezőre.
Az egyik multis lehetőség a „Háború színháza", ami rendkívül ötletesen lett megoldva ugyanis ez teljesen olyan, mint maga az egyjátékos mód, csak éppenséggel minden egyes alkalommal, amikor el akarunk foglalni egy területet, akkor annak fejében, hogy mennyire vagyunk előrehaladottak a ranglétrán, illetve milyen szinttel rendelkezünk, kioszt nekünk a gép egy emberi játékost. Ezen kívül ott lesz még a jól megszokott Skirmish, ahol vagy egy-két online játékossal, vagy egy-két barátunkkal, vagy pedig a gép ellen tolhatunk egy-egy gyors meccset.
Úgy gondolom, hogy első próbálkozásra ez egy igazán jól sikerült stratégiai játék lett az Ubisoft részéről. Vannak hiányosságai, vannak apróbb hibái, de ezekkel együtt rengeteg forradalmi ötlet is van benne, és nagyon szórakoztatóra sikeredett. Remélem, hogy a fogadtatás pozitív lesz, és megélünk egy második részt, ahol már egy sokkal érettebb és átgondoltabb projekttel lesz majd dolgunk, ebben biztos vagyok. Mindenkinek csak ajánlani tudom, azoknak akik szeretik az RTS játékokat, és azoknak is akik nem, hiszen a voice command már önmagában is megér egy misét!
Kapcsolódó cikk
kiváncsi leszek a need for speed mien értékelést kap hehe. de azt majd akkor róla
bár csak megjelenne magyarul is a játék :(
van rá esély szereintetek?
jó lenne üvölteni egyet csata közben magyarul, mondjuk, aki karót kap és aznap, s úgy írányítaná hadait olyan állapotban...:D
már várom a PC-s megjelenést..mikoris lesz? márciusban?
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.