Manapság már általános, hogy ha egy cím jól jövedelmez valamely platformon, és a többi gép tulajdonosai is mutatnak némi érdeklődést a játék iránt, a kiadó ráveszi a fejlesztőket a portok elkészítésére. Ha viszont a versenyző platformokat nézzük, a Nintendo újgenerációs őrülete kimarad a felsorolásból. Ezen kívánt hát változtatni az EA a MySims PC-s változatának kiadásával. Sikerrel tette? Hát, sajnos nem.
Simlis játék...
Félreértés ne essék, nem az a baj, hogy a MySims teljesen más akar lenni, mint amilyen a PC-n eddig megszokott Sims volt. Épp ellenkezőleg, mindig örül az ember, ha egy régi sorozat igyekszik változni, javulni, vagy épp csak simán más lenni, mint korábban, és ez a MySimsre fokozottan igaz. A gond inkább a közönség hiányában keresendő. A MySims ugyanis valahol a Viva Pinatara emlékeztet. Van egy játék, ami olyan, mintha gyerekeknek lenne írva, ám komolyabban belemerülve rájön az ember, hogy sosem adná a porontya kezébe, nehogy idegösszeroppanást kapjon.
A történet szerint (mert hogy ilyen is van) egy mesebeli világba csöppenünk, ahol korábban virágzott az élet, hála az építőknek. Ám ők nem olyan rég nyomtalanul eltűntek, és most a város a csőd szélén áll. Minket kér fel tehát a polgármester, hogy segítsünk rendbe hozni a dolgokat és lépésről lépésre, kőről kőre építsük újjá az egész várost. Ez játékos nyelven szólva annyit jelent, hogy egy 0 csillagos romhalmazt 5 csillagig kell húznunk a szokásos építgetős-menedzselgetős módszerrel.
Amint elkezdődik a játék, csinálnunk kell magunknak egy simet, aki megszemélyesít bennünket a virtuális világban. Ez lesz az első alkalom, hogy találkozunk az új, komoly változáson átesett vizuális stílussal. Simünknek nemet sem adhatunk, csupán rápakolhatjuk a különböző női és férfi ruhadarabokat, majd ha kész vagyunk, irány a játéktér. Furcsa megoldás, hogy a nemek semmilyen szereppel nem bírnak, de gondolom, ezt a gyermektartalom miatt akarták így. Először csak egy házunk és egy műhelyünk lesz, amit a program a lehető legprimitívebb módon építtet fel. Innentől már csak várnunk kell a megrendelő simekre, akiknek házakat és különböző bútorokat, berendezési tárgyakat kell építenünk. Ha jól végezzük a dolgunk, idővel egész kis közösség formálódik a hajdani romvárosban. Érdekesség, hogy minden egyes lakó a maga szubkultúrájában, stílusában rendezteti be a házat, és minél több ugyanolyan stílusú sim lakik nálunk, annál nagyobb az esélye, hogy elérjük a 100%-ig homogén eloszlást. Ha ez bekövetkezik, meglátogat minket az übersim. Hogy ki ő? Nos, egy roppant magas elvárásokkal bíró önkényes lakásfoglaló, akit nehezebb meggyőzni a többieknél. Sokat gondolkodtam, hogy ennek mi értelme van. Talán ösztönözni akarná a játékosokat, hogy jobbak és jobbak legyenek? Talán, de hogy nem sikerül, az tuti.
A házépítés olyan primitív, hogy az már nevetséges. Felhúzzuk a falakat, a tetőt, és kész, ennyi. Értem én, hogy a gyerekek kedvéért nem lett túlbonyolítva, de ha ez volt a szempont, akkor az már nem tiszta, hogy az unalmat és idegesítő keresgélést hogy nem találták rossz koncepciós elemnek. Az egész a berendezéssel kezdődik. Egy minijáték képében kell összeeszkábálnunk az adott tárgyat, és kidíszíteni a sim stílusának megfelelően. Mindehhez egy fő erőforrást kell használnunk, az ún. essence-et, avagy kivonatot. Sokféle van belőlük (almáktól a 8-as golyókig minden), és ehhez mérten több módon juthatunk hozzájuk, illetve használhatjuk fel őket. Lesz, amelyik fán terem, lesz, amelyiket ki kell halászni, s ebből adódóan van olyan is, amilyennel épp, hogy fákat növeszthetünk. A gond ott van, hogy ezek megkeresése, összegyűjtése dög unalmas, ráadásul meg sem kerülhető a koncepció leegyszerűsítése miatt. A játékidő felét ilyen esszenciák keresésére fordítja majd a játékos, és bizony mondom, ez nagyon rossz lépés volt az EA-től.
Ha már megvannak a hozzávalók, nincs más hátra, mint megépíteni az adott bútort. Ennek hogyanja viszont koránt sem olyan egyértelmű. Hajmeresztő ugyanis, hogy némelyik tárgyhoz az illesztő elemek számánál jóval több esszenciára van szükség. Ilyenkor nincs más hátra, mint összedobálmi a megrendelés teljesítéséhez szükséges alkatrészek segítségével a lehető leggagyibb bútort, és kifesteni, ahogy az a sim stílusának megfelelő. Így aztán tök mindegy, milyen ronda fertelmeket adunk oda a vásárlóknak, ők boldogan elviszik. Azaz a játék nem ösztönöz minket a további, extra alapanyagok megkeresésére csupán azért, hogy szép bútorokat készítsünk. Mivel pedig a keresgélést a halálba kívánjuk egy kis idő elteltével, örülünk, ha gyorsan túlvagyunk a dolgon.
Mindez már így is félelmetesen rossz, hisz a játék nem áll másból, mint fárasztó lótás-futásból a műhely, a ház és a megrendelők között, a legnagyobb hiba azonban a Sims cím használata. A játékban lényegében semmi olyan nincs a tárgyak készítésén kívül, ami szerepelt volna a régi Simsben. Beszélgethetünk ugyan a lakosokkal, de ez nagyrészt leredukálódik feladatok kiosztására és alapanyag felkutatására, ez pedig megöli az eredeti játék szociális hálókra helyezett alapötletét. Emellett simünk nem eszik, nem alszik, csak épít, mint a fene. Néhány óra után kezdtem úgy érezni magam, mintha valami bizarr rabszolga-szimulátorral játszanék. Jó felkészítés a gyerekek jövőjére, nem mondom...
...simlis stílusban.
A grafika és a design is gyerekbarát lett. Simjeink olyan édibédik, hogy akár Cuki régi klipjéből is előmászhattak volna. Ez persze nem baj, de így, hogy a tartalom a nullával ér fel, és a játékmenet élvezhetetlen, átverés szagot áraszt. Az ember ránéz, "Jajjj, de aaaranyooos!" - kiáltja, megveszi, majd csodálkozik, hogy a család kicsi szeme fénye miért csapkodja a billentyűket habzó szájjal, olyan szavakat üvöltve, amikbe még anyu és apu is belepirul. De hogy objektív maradjak, kijelentem, hogy a játék bizony kellemesen fest. Színvilágát megörökölte a nagytestvértől, és a hangok is barátságosak. Mivel Wii-portról van szó, kérdéses lenne az irányítás, de meglepő módon ezzel akadt a legkevesebb bajom. A kamera sokszor össze-vissza mozgott és be is akadt párszor, de a WASD alapú kontrollra még így sem lehet sok panasz.
Mit is mondjak még? Ne vegyétek meg a MySimset, mert nem lett jó játék. Gyerekeknek túl nehéz és frusztráló, felnőtteknek dedós és unalmas. Nincs igazi közönsége, valamint kegyetlen megcsúfolása a Sims címnek - még akkor is, ha sikerét jó páran kétségbe is vonják. Mindenesetre ha siker lesz, tuti, hogy a folytatás MySims Kingdoms is megjelenik számítógépre. Ha így lesz, garantálom, hogy nem hagyom majd szó nélkül!
Félreértés ne essék, nem az a baj, hogy a MySims teljesen más akar lenni, mint amilyen a PC-n eddig megszokott Sims volt. Épp ellenkezőleg, mindig örül az ember, ha egy régi sorozat igyekszik változni, javulni, vagy épp csak simán más lenni, mint korábban, és ez a MySimsre fokozottan igaz. A gond inkább a közönség hiányában keresendő. A MySims ugyanis valahol a Viva Pinatara emlékeztet. Van egy játék, ami olyan, mintha gyerekeknek lenne írva, ám komolyabban belemerülve rájön az ember, hogy sosem adná a porontya kezébe, nehogy idegösszeroppanást kapjon.
A történet szerint (mert hogy ilyen is van) egy mesebeli világba csöppenünk, ahol korábban virágzott az élet, hála az építőknek. Ám ők nem olyan rég nyomtalanul eltűntek, és most a város a csőd szélén áll. Minket kér fel tehát a polgármester, hogy segítsünk rendbe hozni a dolgokat és lépésről lépésre, kőről kőre építsük újjá az egész várost. Ez játékos nyelven szólva annyit jelent, hogy egy 0 csillagos romhalmazt 5 csillagig kell húznunk a szokásos építgetős-menedzselgetős módszerrel.
Amint elkezdődik a játék, csinálnunk kell magunknak egy simet, aki megszemélyesít bennünket a virtuális világban. Ez lesz az első alkalom, hogy találkozunk az új, komoly változáson átesett vizuális stílussal. Simünknek nemet sem adhatunk, csupán rápakolhatjuk a különböző női és férfi ruhadarabokat, majd ha kész vagyunk, irány a játéktér. Furcsa megoldás, hogy a nemek semmilyen szereppel nem bírnak, de gondolom, ezt a gyermektartalom miatt akarták így. Először csak egy házunk és egy műhelyünk lesz, amit a program a lehető legprimitívebb módon építtet fel. Innentől már csak várnunk kell a megrendelő simekre, akiknek házakat és különböző bútorokat, berendezési tárgyakat kell építenünk. Ha jól végezzük a dolgunk, idővel egész kis közösség formálódik a hajdani romvárosban. Érdekesség, hogy minden egyes lakó a maga szubkultúrájában, stílusában rendezteti be a házat, és minél több ugyanolyan stílusú sim lakik nálunk, annál nagyobb az esélye, hogy elérjük a 100%-ig homogén eloszlást. Ha ez bekövetkezik, meglátogat minket az übersim. Hogy ki ő? Nos, egy roppant magas elvárásokkal bíró önkényes lakásfoglaló, akit nehezebb meggyőzni a többieknél. Sokat gondolkodtam, hogy ennek mi értelme van. Talán ösztönözni akarná a játékosokat, hogy jobbak és jobbak legyenek? Talán, de hogy nem sikerül, az tuti.
A házépítés olyan primitív, hogy az már nevetséges. Felhúzzuk a falakat, a tetőt, és kész, ennyi. Értem én, hogy a gyerekek kedvéért nem lett túlbonyolítva, de ha ez volt a szempont, akkor az már nem tiszta, hogy az unalmat és idegesítő keresgélést hogy nem találták rossz koncepciós elemnek. Az egész a berendezéssel kezdődik. Egy minijáték képében kell összeeszkábálnunk az adott tárgyat, és kidíszíteni a sim stílusának megfelelően. Mindehhez egy fő erőforrást kell használnunk, az ún. essence-et, avagy kivonatot. Sokféle van belőlük (almáktól a 8-as golyókig minden), és ehhez mérten több módon juthatunk hozzájuk, illetve használhatjuk fel őket. Lesz, amelyik fán terem, lesz, amelyiket ki kell halászni, s ebből adódóan van olyan is, amilyennel épp, hogy fákat növeszthetünk. A gond ott van, hogy ezek megkeresése, összegyűjtése dög unalmas, ráadásul meg sem kerülhető a koncepció leegyszerűsítése miatt. A játékidő felét ilyen esszenciák keresésére fordítja majd a játékos, és bizony mondom, ez nagyon rossz lépés volt az EA-től.
Ha már megvannak a hozzávalók, nincs más hátra, mint megépíteni az adott bútort. Ennek hogyanja viszont koránt sem olyan egyértelmű. Hajmeresztő ugyanis, hogy némelyik tárgyhoz az illesztő elemek számánál jóval több esszenciára van szükség. Ilyenkor nincs más hátra, mint összedobálmi a megrendelés teljesítéséhez szükséges alkatrészek segítségével a lehető leggagyibb bútort, és kifesteni, ahogy az a sim stílusának megfelelő. Így aztán tök mindegy, milyen ronda fertelmeket adunk oda a vásárlóknak, ők boldogan elviszik. Azaz a játék nem ösztönöz minket a további, extra alapanyagok megkeresésére csupán azért, hogy szép bútorokat készítsünk. Mivel pedig a keresgélést a halálba kívánjuk egy kis idő elteltével, örülünk, ha gyorsan túlvagyunk a dolgon.
Mindez már így is félelmetesen rossz, hisz a játék nem áll másból, mint fárasztó lótás-futásból a műhely, a ház és a megrendelők között, a legnagyobb hiba azonban a Sims cím használata. A játékban lényegében semmi olyan nincs a tárgyak készítésén kívül, ami szerepelt volna a régi Simsben. Beszélgethetünk ugyan a lakosokkal, de ez nagyrészt leredukálódik feladatok kiosztására és alapanyag felkutatására, ez pedig megöli az eredeti játék szociális hálókra helyezett alapötletét. Emellett simünk nem eszik, nem alszik, csak épít, mint a fene. Néhány óra után kezdtem úgy érezni magam, mintha valami bizarr rabszolga-szimulátorral játszanék. Jó felkészítés a gyerekek jövőjére, nem mondom...
...simlis stílusban.
A grafika és a design is gyerekbarát lett. Simjeink olyan édibédik, hogy akár Cuki régi klipjéből is előmászhattak volna. Ez persze nem baj, de így, hogy a tartalom a nullával ér fel, és a játékmenet élvezhetetlen, átverés szagot áraszt. Az ember ránéz, "Jajjj, de aaaranyooos!" - kiáltja, megveszi, majd csodálkozik, hogy a család kicsi szeme fénye miért csapkodja a billentyűket habzó szájjal, olyan szavakat üvöltve, amikbe még anyu és apu is belepirul. De hogy objektív maradjak, kijelentem, hogy a játék bizony kellemesen fest. Színvilágát megörökölte a nagytestvértől, és a hangok is barátságosak. Mivel Wii-portról van szó, kérdéses lenne az irányítás, de meglepő módon ezzel akadt a legkevesebb bajom. A kamera sokszor össze-vissza mozgott és be is akadt párszor, de a WASD alapú kontrollra még így sem lehet sok panasz.
Mit is mondjak még? Ne vegyétek meg a MySimset, mert nem lett jó játék. Gyerekeknek túl nehéz és frusztráló, felnőtteknek dedós és unalmas. Nincs igazi közönsége, valamint kegyetlen megcsúfolása a Sims címnek - még akkor is, ha sikerét jó páran kétségbe is vonják. Mindenesetre ha siker lesz, tuti, hogy a folytatás MySims Kingdoms is megjelenik számítógépre. Ha így lesz, garantálom, hogy nem hagyom majd szó nélkül!
Nem, csak nem szeretem az ilyen "teszteket". A játékról sok mindent nem tudtam meg a cikkből, fikázás viszont annál több volt benne. Amúgy nekem megvan a game, s bár nem életem játéka, tény hogy nem egy főnyeremény, de messze többet ér ennél az értékelésnél. Na csak ennyi, nem szeretem az ilyen írásokat, amiknek sok közük nincs az élvezhető, sok infót tartalmazó és átgondolt tesztekhez.
17: Nálunk suliba olyan van hogy kb.: 12-13 éves gyerek cigizik.
Szerintem ezek a gyerekek már 5 évesen kinövik azt a játékot amit 10 évesen kéne.Az egész elromlott úgy ahogy van..
Szerintem meg inkább hagyd, mert ha ez a siker megtörténne, az azt jelentené hogy az egész cikked egy nagy tévedés, és vagy a gyerekeknek, vagy a felnőtteknek tetszik a játék.
A lehúzásnak addíg van értelme amíg tényleg mindenki utál valamit, különben csak egy "mindenki más hülye csak mi nem" mentalitás lesz belőle. :P
(látnátok húgomat amikor játszik :-)
azért nem ennyire szőrnyű a játék
- hamar el lehet felejteni
Ami rossz:
- az egész úgy ahogy van
sajna igy nemtom kipróbálni, de holnap privátba átküldhetem... ha kell...
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.